ol volt, hol nem volt, volt egyszer egy jól megtermett holló. Egy ház ablakából elcsent egy szép sárga sajtot, s hogy nyugodtan lakmározhasson, egy fa tetejére telepedett.

Arra járt a róka, orrát megcsapta az érett sajt illata. Sóvárogva töprengeni kezdett, miként szerezhetné meg az ínycsiklandó csemegét. Kisvártatva így szólította meg a hollót:

- De szép vagy! Még sohasem láttam ilyen gyönyörű ébenfekete hollót! hogy ragyog a tollad! Milyen csinos, karcsú lábaid vannak! Hát még a csőröd! Téged kellene madarak királyává koronázni!

A holló gyönyörködve hallgatta az epedő szavakat, kihúzta magát, a szárnyait meg-megemelte. A róka pedig hajlongva közeledett, s közben így duruzsolt:

- Ó, és milyen kifejező, méltóságteljes a tekinteted! Úgy látszik, keresve sem találhatnék hibát rajtad.

A hollót eddig nemigen rajongták körül, így hát nem csoda, ha olvadozva hallgatta a bókokat.

- Csak még a hangodat nem hallottam - próbálkozott tovább a róka. - Persze aki ilyen csodálatos, mint te vagy, az bizonyára elbűvölően énekel!

A holló eddig elhitte a róka összes hízelgő szavát. Most azonban elbizonytalanodott, mert azt azért már hallotta, hogy a hollók hangját általában fülsértőnek tartják.

De aztán így gondolkodott:

" Ha én egy ilyen kivételes holló vagyok, hátha énekelni is tudok. Még sosem próbáltam, hátha sikerül. "

Elbűvölten nézett le a rókára, az pedig tovább ontotta bókjait, és tovább rimánkodott.

- Kérlek, madarak királya, te szépséges holló, énekelj nekem valamit édes hangodon!

Ilyen szívhez szóló szavaknak a holló már nem tudott ellenállni. Kis torokköszörülés után kitátotta a csőrét, és rázendített rikácsoló és fűrészelő hangján. A sajt pedig egyenesen a róka szájába pottyant.

- Jaj, de megdolgoztam érte! Vigyorgott a ravaszdi, és mohón ette a sajtot.

Végül megnyalta a szája szélét, és fölényesen felszólt a döbbent hollónak:

- Te tökfej! A legcsúnyább madár vagy, akit életemben láttam. A hangod pedig egyszerűen leviselhetetlen. S ráadásul hiszékeny, buta jószág vagy. De köszönet a sajtért!

S ezzel elégedetten elballagott.

La Foantine nyomán