Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtanulja azt a munkát, amit szeretni fog.

Szent-Györgyi Albert nyomán

Egy célért – különböző utakon

„… megfigyelhetjük a szem kettősségét, mely jellemző minden eleven létezőre. Ha sötétet mutatunk a szemnek, a világost kívánja; ha a világosságot ajánlunk, sötétet követel…”

Goethe

1. Bevezetés

1.1. Jogi alapok

A Magyar Köztársaságnak a közoktatáshoz kapcsolódó törvényei és jogszabályai adják meg a pedagógiai programunk jogi alapjait. Többek között: a többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról; a többször módosított 100/1997. (VI.13.) kormányrendelet; a 243/2003. (XII.17.) Kormányrendelet.

A - többször módosított - 1993. évi LXXIX. törvénye meghatározza azokat a jogi kereteket, amely lehetővé és szükségessé teszik minden iskola számára a pedagógiai program elkészítését.

Az országosan egységes vizsgakövetelményeket az alapműveltségi vizsgáról és az érettségi vizsgáról szóló rendeletek határozzák meg a 130/1995. (X.26.) Kormányrendelet, valamint a 100/1997. (VI.13.) Kormányrendelet alapján.

Az alapműveltségi vizsga követelményeivel összhangban elkészült a Nemzeti alaptanterv, 2000-ben módosított 130/1995. (X.26.) Kormányrendelet, amely meghatározza a 1-10. évfolyamon elsajátítandó minimális tudásmennyiséget. Az oktatási miniszter 28/2000. (IX.21) OM rendelete határozza meg a kerettantervre vonatkozó rendelkezéseket.

A szakképzés feltételeit, követelményeit a szakképzésről szóló - többször módosított - 1994. évi XVI. törvény, a gazdasági kamarákról szóló 1995-ben módosított 1994. évi XVI. törvény, valamint az Országos Képzési Jegyzékről szóló többször módosított 7/1993. (XII.30.) MüM rendelet, a szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeiről szóló 2/1997. (I.22.) MüM rendelet, az iskolai rendszerű szakképzésben résztvevő tanulók juttatásairól szóló 9/1993. (XII.30.) MüM - MKM együttes rendelete, a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárásairól szóló 4/1996. (V.24.) MüM rendelettel módosított 10/1993. (XII.30.) MüM rendelet szabályozza.

A pedagógiai program készítésénél figyelembe vettük az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának és a gyermeki jogok chartájának általános irányelveit.

1.2. Elméleti alapok

A kerettanterv meghatározza minden iskola számára a nevelő, oktató munka közös követelményeit. A követelményeket meghatározzák az Alkotmányban, a közoktatási törvény bevezetőjében, az egyes nemzetközi egyezményekben az alapvető emberi jogokról, a nemzeti és etnikai kisebbségekről megfogalmazott értékek. Ezt kiegészítik az európai polgári fejlődésben kialakult értékek, a tudományos-technikai haladásban, a hazai kulturális, pedagógiai hagyományokban megjelenő értékek. A követelményeket áthatják a demokrácia értékei, mert a demokrácia értékrendjére olyan demokratikus magatartásra kíván felkészíteni, amelyben az egyén és a köz érdekei egyaránt megfelelő szerephez jutnak. Fontos szerep jut a nemzeti hagyományoknak, valamint a nemzeti azonosságtudat fejlesztésének, beleértve az ország nemzetiségeihez, etnikumaihoz tartozók azonosságtudatának ápolását, kibontakozását. A követelmények meghatározásánál ugyanakkor az európai, humanista értékrendre, azokra a tartalmakra összpontosít, amelyek Európához tartozásunkat erősítik.

A dokumentumok figyelmet fordítanak az emberiség előtt álló közös problémákra. Az égész világot érintő átfogó kérdésekre vonatkozóan hangsúlyozzák az egyén, az állam, és a társadalom felelősségét, lehetőségeit, feladatait, ezek megoldásában az emberiséget és az egyes közösségeket egyaránt érintő kérdéseket.

Szolgálják a különböző kultúrák iránti nyitottságot, megértést. Más népek hagyományainak, kultúrájának, szokásainak, életmódjának megismerésére, megbecsülésére nevelnek.

1.3. Egységes, alapvető követelmények

A Nemzeti alaptanterv, az érettségi követelményrendszer és a kerettanterv együttesen megteremti annak feltételét, hogy minden iskolatípusban az alapvető tartalmak egységesen és arányosan érvényesüljenek. Ezzel az oktatás nélkülözhetetlen tartalmi egységét és az iskolatípusok közötti átjárhatóságot hivatott elősegíteni.

Lehetővé teszik, hogy az iskolánk és a tanulóink a tananyag feldolgozásához, elmélyítéséhez és kiegészítéséhez, a követelmények teljesítéséhez, sajátos szükségleteik, igényeik kielégítéséhez kellő idővel rendelkezzenek. A dokumentumokban képviselt értékek, az egységes, alapvető követelmények és az ezekre épülő differenciálás egyaránt azt a célt szolgálják, hogy a tanulók adottságaikkal, fejlődésükkel, iskolai és iskolán kívüli tanulásukkal, egyéb tevékenységeikkel, szervezett és spontán tapasztalataikkal összhangban minél teljesebben bontakoztathassák ki személyiségüket.

A különböző ismeretek elsajátítása eszköz a tanulók értelmi, önálló ismeretszerzési, kommunikációs, cselekvési képességeinek kialakításához, fejlesztéséhez. A képzés tartalma az emberre, a társadalomra, a művészetekre, a természetre, a tudományokra, a technikára vonatkozó kultúra alapvető eredményeit foglalja magában, a tanulók életkori, fejlettségi szintjéhez méretezett kiválasztással, elrendezéssel. Feldolgozása, összefüggéseinek feltárása megalapozhatja a tanulók műveltségét, világszemléletük, világképük formálódását, eligazodásukat szűkebb és tágabb környezetükben.

Az intézmény pedagógiai programja, nevelési, tanítási-tanulási folyamata teret ad a színes, sokoldalú iskolai életnek, a tanulásnak, ha fejleszti a tanulók önismeretét, együttműködési készségét, edzi akaratukat, ha hozzájárul életmódjuk, motívumaik, szokásaik, az értékekkel történő azonosulásuk fokozatos kialakításához, meggyökereztetéséhez.

2. Iskolánk, helyzetünk főbb jellemzői

A magyar pedagógiai gyakorlatban régen ismert az a megállapítás, hogy tervszerűséget csak a tudatosság biztosíthat, tudatosság pedig nem lehet meg tervszerűség nélkül. Jól tudjuk, hogy a nevelés gyakorlatában adódnak, adódhatnak váratlan, előre nem látható események, bonyolult szituációk, gyakori konfliktusok. Ezek megoldásához gyors helyzetfelismerések, hirtelen elhatározások, ötletek szükségesek. Mindezekkel azonban nem ellentétes a folyamatok előzetes végiggondolása, tudatos tervezése. Minden tervezést megelőz azonban egy helyzetelemzés.

2.1. Gimnázium, Műszaki Szakközépiskola és Kollégiuma Újszász

A község területén 1963. szeptember elsejével az általános iskolával közös igazgatás alatt kezdte meg működését a középiskola gimnáziumi osztálya. Az intézmény elnevezése Általános Iskola és Gimnázium lett. Az iskola székhelye a Kossuth út 13. alatt volt. 1972. szeptemberében indult az autóforgalmi ágazat. Ekkor iskolánk Gimnázium és Közlekedési Szakközépiskola, Autóforgalmi Ágazatként működik. A középiskola új székhelye 1973-tól a Dózsa György út 23. szám alatt van. Az iskola mellett tevékenykedő diákotthon megkapja a kollégiumi címet. 1985. szeptember elsején indul meg a vasútforgalmi ágazaton a képzés. 1986. szeptember elsejei kezdettel megindul az autóforgalmi ágazaton a technikusképzés, ezzel párhuzamosan vasútforgalmi ágazaton a szakközépiskolai oktatás, majd két év múlva a technikusképzés. A középiskola ekkor veszi fel jelenlegi nevét: Gimnázium, Műszaki Szakközépiskola és Kollégiuma. Iskolánk több éven keresztül folytatott felnőttoktatást gimnáziumi, szakmunkások szakközépiskolája, technikusi vizsgára kiegészítő tagozaton. A képzés levelező rendszerben történt. Az érdeklődés csökkenése miatt ezt a képzési formát megszüntettük. 1990-től iskolánk kezdeményezésére megkezdődik az általános közlekedési tagozaton történő szakképzés, amely már előrevetíti az új igényeket. 1994-től iskolánk igyekezett tovább bővíteni a szakmatanulási lehetőségeket, olyan diákokat is megcélozva, akik a középiskola elvégzése, az eredményes érettségi vizsga után szeretnének bekapcsolódni a szakképzésbe. Ennek a tervnek a szellemében 1994. szeptemberétől a középfokú szoftverüzemeltető képzés, 1995 szeptemberétől a gépjárműüzemi technikusképzés, 1996. szeptemberétől a vasútüzemvitel-ellátó képzés és 1997. szeptemberétől az ügyintézői-titkár képzés indult el iskolánkban. 1997. szeptembertől az eddigi általános gimnáziumi képzés mellett számítástechnika tagozatos gimnáziumi osztály kezdte meg működését, majd 1998-tól az általános közlekedési tagozat helyett világbanki közlekedési és informatikai szakmacsoportos képzést indítottunk.

A világbanki program befejezését követően átszerveztük szakközépiskolai képzésünket, ennek eredményeként 2004-ben elindítottuk a kereskedelem, marketing üzleti adminisztráció területen képzésünket. Így jelenleg középiskolánkban három szakmacsoportban folyik képzés. A szakképzésben bekövetkezett változásoknak megfelelően 2008 folyamán átszerveztük érettségi utáni szakképzésünket.

2.2. Oktatási, nevelési célok

Iskolánk alapításának pillanatától alapvető célként fogalmazta meg a tanulók tanuláshoz, szabad iskolaválasztáshoz való jogának biztosítását. A gimnáziumban az oktatás, nevelés célja az általános műveltség megalapozása, valamint felkészítés az érettségi és a felsőfokú iskolai tanulmányokra illetve a munkavállalásra. A szakközépiskolában az általános műveltséget megalapozó, érettségi vizsgára és felsőfokú tanulmányok megszerzésére valamint a szakmai technikusi minősítő vizsgára felkészítő oktatás és nevelés a cél. A kollégium feladatai a következők: a feltételek biztosítása az iskolai tanulmányok folytatásához azoknak, akiknek a szabad iskolaválasztáshoz lakóhelyükön nincs lehetőségük, illetve akiknek a tanuláshoz megfelelő feltételeket a szülő nem tudja biztosítani.

A tanítási órákon kívül a középiskola lehetőséget biztosít a tanulóknak a tanterveken túlmenően képességük fejlesztésére, tehetségük kibontakoztatására szakkörök, előkészítők, nyelvi felkészítő tábor, diákmozgalmi körök, egyéb érdeklődési körök szervezésével. Biztosítja a tanulók egészséges testi és lelki fejlődését, a testnevelés órákon kívüli sporttevékenységben, szakosztályi munkában. Lehetőséget biztosít turisztikai programok szervezésére, versenyen való részvételre, nyári táborozás, üdültetés lehetőségének megteremtésére.

2.3. Iskolánk oktatáson kívüli tevékenységei

Középiskolánk tevékenységében fontos szerepet kapott és kap különböző tanfolyamok szervezése, amelyekkel tanulóink és településünk igényeinek kívánunk és kívántunk megfelelni:

· számítástechnikai alap- és középfokú tanfolyamok szervezése,

· "B" kategóriás jogosítvány megszerzésének elősegítése,

· irodaismeretek, gépírás,

· nyelvi tanfolyamok,

· egyéb, az aktuális igényeknek megfelelő képzés,

· tanfolyamok szervezése,

· szállásbiztosítás a kollégiumban,

· iskola épületének és eszközeinek bérbeadása,

· rendezvények szervezése,

· a konyhán kívülállók étkeztetése.

2.4. Iskolánk hagyományai

Az iskola sajátosságait nagymértékben határozzák meg az élő, esetleg már eltűnt rendezvényei. Hagyományainknak nevelő hatásuk, összetartó erejük van, tehát fenn kell tartani, fel kell újítani őket, esetleg újakat kell teremteni.

Ünnepélyek

· Ünnepélyes tanévnyitó, tanévzáró.

· Nemzeti ünnepek, iskolai megemlékezések (október 6., október 23., holocaust áldozatainak emléknapja, kommunizmus áldozatainak emléknapja, március 15.)

· Szalagavatóbál (vagy tablóbál)

· Ballagás - koszorúzás (iskola - város).

Szabadidős rendezvények

· Verébavató

· Karácsony

· Farsangi bál

· Osztály-, évfolyambuli

· Diáknap (24 órás sportvetélkedő és rendezvény)

· Sportolási lehetőségek - tömegsport, versenysport, iskolai házi versenyek

· Művészeti körök működtetése

Tanulmányi tevékenységgel összefüggő hagyományok

· Tanulmányi ösztöndíj

· Tanulmányi kirándulás

· Korrepetálás, előkészítők

· Tanulmányi versenyek

· A kiemelkedően teljesítő tanulók nyilvános dicsérete, könyvjutalmak

· Szoros kapcsolat fenntartása a kollégiummal.

Kapcsolattartást szolgáló rendezvények

· Alapítványi bál

· Fogadóóra

· "0." szülői értekezlet

· Szülői értekezlet

· Aktív részvétel a város életében – társadalmi és kulturális rendezvények

· Együttműködés a település oktatási és kulturális intézményeivel

A nevelőtestület hagyományai

· Csapatépítés – programok szervezése

2.5. Helyzetértékelés

Középiskolánk a fentiekben megfogalmazott oktatási, nevelési céloknak színvonalasan tudott, tud megfelelni.

Évről évre fontos igényként fogalmazódik meg az érettségire, szakmai vizsgára való eredményes, színvonalas felkészítés. Az immáron több évtizede zajló vizsgák eredményei alapján joggal jelenthetjük ki, hogy ezen elvárásoknak sikerült megfelelnünk. (Eredményeket bemutató táblázat az 1. számú mellékleten)

Középiskolai tanulmányaikat folytató diákjaink több településről, ennek következtében több intézményből érkeznek hozzánk. Nagy kihívást jelent ezeknek a diákoknak a tudását egységes szintre hozni, eljuttatni őket az eredményes érettségi és technikusi vizsgára, a legjobb diákok számára pedig megteremteni a továbbtanuláshoz szükséges feltételeket.

Iskolánk beiskolázási területe több megyére terjed ki. Ebben szerepet játszik a kedvező földrajzi elhelyezkedésünk és az, hogy a hozzánk kerülő diákok olyan szakmát sajátíthatnak el, amelynek képzését az ország nem sok intézménye tudja biztosítani. Így érkeznek hozzánk diákok Jász-Nagykun-Szolnok megye egész területéről, Pest, Heves, Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg, és Hajdú-Bihar megyéből. Az ország bármely területéről tudunk diákot fogadni 90 férőhelyes, korszerűen felszerelt kollégiumunkban.

Egyre több diákunk tűzi ki célként az eredményes érettségi vizsga megszerzése után, azt hogy valamely felsőoktatási intézményben tanuljon tovább. Minden egyes sikeres felvételi igazolja munkánk hatékonyságát. Továbbtanuló diákjaink érdeklődése meglehetősen széleskörű. Több diákunk jelentkezik minden évben valamely műszaki egyetemre vagy főiskolára, jónéhány diákunk mutat érdeklődést a tanárképző és tanítóképző főiskolák iránt, de találunk a továbbtanulók között olyat is, aki mezőgazdasági főiskolára, egyetemre, kereskedelmi, katonai főiskolára jelentkezik. ( A felsorolás a teljesség igénye nélkül készült.) Iskolánk biztosítani tudja és akarja diákjai számára azon feltételeket, amelyek lehetővé teszik az eredményes továbbtanulást. Ennek bizonyítékaként a 2. számú melléklet felsorolja az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen és az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen kiváló eredményt elért tanulóink neveit és helyezéseit.

Természetesen nem feledkezünk meg azokról a tanulókról sem, akik az érettségi vizsga után nálunk folytatják tovább tanulmányaikat, és valamely szakma elsajátítását tűzték ki maguk elé célként.

Mindenki számára nyilvánvaló az, hogy a munkaerőpiacon az tud érvényesülni, aki olyan általános és szakmai műveltséggel rendelkezik, amely biztos alapokat nyújt a munkába álláshoz, lehetőséget teremt a szakmai fejlődésre. Ezeket a feltételeket középiskolánk biztosítani tudja, így válhatnak diákjaink a munkaerőpiac hasznos és értékes tagjaivá. Ennek jegyében igyekszünk diákjaink számára a legmodernebb ismereteket átadni. Nagy gondot fordítunk az élő idegen nyelv tanítására, hiszen Európához közeledni csak úgy lehetséges, ha minél többen beszélik valamelyik nyugati nyelvet. Az eredményes és színvonalas nyelvoktatás személyi és tárgyi feltételei adottak, a speciálisan kialakított órakeret pedig lehetővé teszi az eredményes munkavégzést. Ezen a területen ennek ellenére vannak még kihasználatlan lehetőségeink.

A szakközépiskolában tanulóknál fontos szempont volt az iskolaválasztásnál egy jó szakma elsajátításának igénye. Minden szakmai oktatás számára nagy kihívást jelent a munkaerőpiac gyorsan változó igényeinek kielégítése, a gazdálkodási szférában megfogalmazódó elvárások teljesítése. Az iskolai oktatási rendszer rugalmatlansága ellenére eddig lépést tudtunk tartani az elvárásokkal. Ehhez elég végiggondolni iskolánk történetét az alapítás évétől napjainkig. Az utóbbi években folytatott szakképzés során törekedtünk arra, hogy a kialakulóban lévő új követelményrendszerhez igazítsuk tevékenységünket. Így viszonylag minimális átszervezéssel és átalakítással képesek leszünk megfelelni az újonnan megfogalmazott elvárásoknak.

Általános követelmény minden iskolával szemben, hogy az oktatási tevékenységen túlmutatóan is folytasson nevelőmunkát. Ezeknek az elvárásoknak iskolánk mindig igyekezett maximálisan megfelelni. Így jöhetett létre a nagy tanulói létszám ellenére is családias hangulatú, gyermekközpontú oktató-nevelő munka. Középiskolánk pedagógusai mindig feladatuknak érezték, hogy tanórán kívül is foglakozzanak diákjaikkal (kirándulások, iskolai sportrendezvények, színházlátogatás, szakkörök, diákkörök stb.). A diákokra figyelve, problémáikat megértve, azok megoldásában segítve lehetett, lehet eredményeket elérni.

tanév	1994-95	1995-96	1996-97	1997-98	1998-99	1999-2000	2000-01
létszám	541	576	602	561	585	635	604

A tanulói létszám alakulása 1994-1995-es és 2003-2004-es tanévek között.

tanév	2001-02	2002-03	2003-04	2005-06	2006-07	2007-08	2008-09	2009-10
létszám	600	576	579	511	519	545	538	568

A tanulói létszám alakulása 2001-2002-es és 2009-2010-es tanévek között.

3. Pedagógiai érték és célrendszer

3.1. Nevelési-oktatási intézményünk funkciói

Az iskolánk feladata a tanulók rendszeres oktatása, érettségi vizsgára, illetve szakmai vizsgára történő felkészítése. Az érettségi és szakmai vizsgára történő felkészítése a kötelező tanórai foglalkozások keretében történik. Az érettségi és szakmai vizsgára való felkészülést az iskolánk nem kötelező (kötelezően választható, választható) tanórai foglalkozásokkal segíti. Az intézmény alaptevékenységéhez tartozó feladatokat az iskola alapító okirata tartalmazza.

3.1.1. Gimnázium

- Gimnáziumunknak négy vagy öt évfolyama van. A nevelés-oktatása 9. évfolyamon kezdődik és a 12. évfolyamon fejeződik be.

- A gimnáziumban általános műveltséget megalapozó valamint érettségi vizsgára és felsőfokú iskolai tanulmányok megkezdésére felkészítő nevelés és oktatás folyik.

- Gimnáziumunkban általános és számítástechnikai tagozaton folyik oktató, nevelő tevékenység

- Fontos szerepet kap a nyelvoktatás: a tanulók által választott egy élő idegen nyelvet emelt óraszámban tanítunk.

3.1.2. Szakközépiskola

- A szakközépiskolának négy általános műveltséget megalapozó évfolyama (középiskolai évfolyam) van. A szakközépiskolában a középiskolai évfolyamon a nevelés és oktatás a 9. évfolyamon kezdődik és a 12. évfolyamon fejeződik be.

- A középiskolai évfolyamokon tanulóink felkészülnek az érettségi vizsgára, valamint felsőfokú iskolai továbbtanulásra, előkészülnek a szakképzésbe való bekapcsolódásra.

- A középiskolai évfolyamok diákjai tanulmányaikat szakképzési évfolyamon folytathatják (1 vagy 2 év).

- Levelező képzést folytattunk szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők számára, három éves szakmunkások szakközépiskolája képzés keretében.

- A szakképzési évfolyamon iskolánk az Országos Képzési Jegyzékben meghatározottak szerint középiskolai végzettséghez kötött, meghatározott szakképesítések körében felkészít szakmai vizsgára.

- A tanuló szakmai vizsgát csak érettségi vizsgát követően tehet.

3.1.3. Kollégium

A kollégiumunk feladatai a következő általános irányelvekben foglalhatók össze:

- Meg kell teremtenie a feltételeket az iskolai tanulmányok folytatásához azoknak, akiknek a tanulásához, a szabad iskolaválasztáshoz való joguk érvényesítéséhez lakóhelyükön nincs lehetőségük.

- Biztosítania kell az iskolai tanulmányok folytatásához szükséges feltételeket azoknak, akiknek a tanulásához a megfelelő feltételeket a szülő nem tudja biztosítani.

- A munka és a pihenés ésszerű arányainak kialakításával, a sportolás lehetőségének biztosításával gondoskodik a tanulók sokoldalú művelődéséről, szabadidejének tartalmas eltöltéséről.

- Felkészíti a tanulókat arra, hogy legyen igényük önképzésre, művelődésre, vegyenek részt kollégiumi életük szervezésében.

- A kollégiumunk pedagógiai programjának részletes ismertetése a 6. fejezetben található meg.

3.2. Az intézmény által megfogalmazott célok és értékek

A nevelés céltudatos tevékenység. A kiválasztott és elfogadott célok és értékek áthatják a nevelés egész rendszerét, az iskolai élet valamennyi megnyilvánulásában, az iskola szellemének minden késztetésében, valamennyi tantárgyban érvényesíteni kell őket.

A személyiségfejlesztés, nevelés négy fő területen történik:

1) az értelem kiművelése (kognitív kompetencia),

2) segítő életmódra nevelés (szociális kompetencia),

3) egészséges és kulturált életmódra nevelés (személyes kompetencia),

4) szakmai képzés alapozása (szakmai kompetencia).

3.2.1. Az értelem kiművelése

Az értelem kiművelésének két alapvető feladata emelhető ki: a kognitív (tanulási) motívumrendszer és a kognitív képességrendszer kialakulásának segítése.

3.2.1.1. A tanulási motívumok, képességek fejlesztése

A szilárd és pozitív tanulási (kognitív) motívumok kialakulása nemcsak az iskolai tanulás eredményességének legfontosabb feltétele, hanem életre szóló jelentőségű, hiszen ez az alapja a személyiség fejlődésének. Így a tanuláshoz való pozitív hozzáállás kialakítását, fejlesztését feladatnak tekinthetjük.

Az iskolai nevelő munkánk egyik alapvető érdeke a kíváncsiság öröklött motívumában rejlő energiaforrások kihasználása, hiszen ez az eredményes nevelés kiinduló feltétele. Ugyanakkor a kíváncsiság leépülésének megakadályozása, állandó táplálása, gyakorlása a személyiségfejlesztés egyik lényeges feladata. Alapfeltétele egy ingergazdag közeg kialakítása és fenntartása. Ennek érdekében minél több kötődésre, kommunikációra kell lehetőséget kínálnunk. Célunk az, hogy az iskola élete, a tanuló élményei minél változatosabbak legyenek. Nem hagyhatjuk a fiatalokat unatkozni! Változatos órai munkával, aktuális, élményt jelentő információk átadásával, tanítási órán kívül szervezett szakköri, kulturális, sporttevékenység kialakításával érhetjük el célunkat.

A következő fontos lépés az érdeklődés felkeltése és fenntartása. Az érdeklődés első tekintetre jelentéktelennek minősíthető kellemes élményt adó ismeretek, vagyis pozitív attitűdök, meggyőző vélemények, vonzó minták felhalmozásával születik. Ennek egyik alapvető formája a felnőttek, a társak, a nevelők pozitív viszonya ahhoz, amit csinálnak és mondanak. Aki nem szereti tárgyát, nem szívesen tanít, akit idegesítenek a gyerekek az nem képes érdeklődést fejleszteni. Mindebből az a nevelési feladat adódik, hogy minél gazdagabb és mélyebb ismeretek, pozitív élmények által elsődleges, erős érdeklődés kialakulását segítsük elő. Ez elengedhetetlen feltétele az eredményes tanulmányi versenyre, felvételire való készülésnek, a szakma magas színvonalú elsajátításának.

A megismerés másik alapvető motívuma a bizonytalanság. Ebben az esetben a tudás nem elégséges az egyértelmű döntéshez, ennek eredményeként elindul egy próbálkozás, amely megoldási kísérlethez vezet. Ezt a folyamatot nevezhetjük felfedező tanulásnak. Az az igazi tanulás, ha a tanuló maga fedezi fel az összefüggéseket, maga oldja meg a problémákat. A célravezető megoldás ebben az esetben az, ha a tantárgyak éves tananyagában gondosan kiválasztjuk az erre a célra legalkalmasabb néhány témát, azokat előkészítjük. Célunkat akkor értük el, ha a tanulók számára a felfedező, problémamegoldó tevékenység intenzív, élményt nyújtó folyamat.

A sikeres és élményt adó iskolai tanulásnak egyik fontos feltétele a teljesítményvágy optimalizálása. Ennek érdekében ismernünk kell valamennyi tanulónk sikervágyának fejlettségét, jellemzőit, és a nekik adott feladatokat lehetőleg ennek mértékében határozzuk meg. Ezzel minimalizáljuk a tanulók tanulási kudarcait. Időben fel kell ismernünk a szorongásos kudarcfélelmet. Az ilyen tanulókra gondosan oda kell figyelnünk, és törekednünk kell arra, hogy szorongásukat sikerélménnyel feloldjuk.

Az ember öröklött hajlama egymás folytonos értékelése, minősítése. Ha a sikerjelző elismerés, dicséret gyakori, maga az elismerés válik kívánatossá, szilárdulhat általános motívummá. Ha a közeg közömbös, az elismerésvágy elsorvadhat. Az indokolatlan elismerés alaptalan önbizalmat alakíthat ki. A dicséret igen hatékonyan növeli a tanulás eredményességét, de még a kritika is jobb, mint a közömbösség. Nevelési tevékenységünk fontos feladata ennek a folyamatnak az optimalizálása.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy szoros összefüggés van a pedagógus iránti kötődés, szeretet és a nevelés, sőt az általa tanított tantárgy elsajátításának eredményessége között. Így tehát a kötődés fontos tanulói motívum. A tanár-diák jó kapcsolata tehát nem csupán ideális légkört, atmoszférát teremt, hanem tantárgyi tudásban is mérhető. Mindennek természetesen az ellenkezője az igaz. A nevelő a nevelt védelmezője és a támasza, segítője. A tanuló érezze, tudja: szükség esetén a nevelő együtt érez vele, megvédi, segíti. Lehetetlen mindenkit egyformán szeretni, az viszont nem kizárt, hogy egy emberhez sokan kötődjenek. Az eredményes nevelő ilyen személyiség. Tudatosan és kitartóan erősítsük magunkban azt a meggyőződést, hogy neveltjeink mindenekelőtt együttérzést, védelmet és támaszt, segítséget várnak el tőlünk, hogy ezt képesek is vagyunk megadni, hogy bízhatnak bennünk, számíthatnak ránk. Függetlenül attól, hogy kihez, milyen szorosan kötődünk, kit mennyire szeretünk.

A kötelességtudat olyan tanult motívum, amely az elvárt, az elvállalt feladat elvégzésére, teljesítésére késztet. Független attól, hogy milyen feladatról van szó, ki az, aki a teljesítést elvárja, milyen előny származik elvégzéséből. Ennek a motívumnak a kialakítása, erősítése fontos feladatunk. Célunkat olyan feladatok kitűzésével érhetjük el, amelyek reálisan teljesíthetők. A teljesítést rendszeresen ellenőrizni és következetesen értékelni kell.

Fontos feladatunk a tanulói igényszint optimális kialakulásának segítése. A tanulói igényszint határozza meg, hogy milyen színvonalú teljesítmény jelent a tanulónak sikert vagy kudarcot. Ez olyan tanult motívum, amelyet a környezet, iskola, pedagógus befolyásolhat. A pedagógus feladata az, hogy az adottságok, képességek egyéni figyelembevételével diákjaiban teljesítéseik során optimális igényszintet alakítson ki.

A sikeres tevékenységek, azok elismerései, avagy a kudarcok, bírálatok nemcsak a vonatkozó dolgok, tevékenységek, személyek iránti, hanem önmagunk iránti sikervágyat, illetve kudarcfélelmet is kialakíthatnak. Az egészséges tanulási ambíció alapja a reális önismeret. A tanulási ambíció fejlődése nagyon sok veszélynek van kitéve, könnyen megrekedhet vagy rossz irányt vehet. Ezért az egészséges tanulási ambíció fenntartása nagyon fontos feladat.

A tanulás értékét a jobb megélhetés, a magasabb társadalmi státus lehetősége szempontjából ítéli meg a szülő és a tanuló. A tanulásnak valóban ez a legkézzelfoghatóbb értéke az egyén és a társadalom számára egyaránt. Ebben a folyamatban fontos szerepe van a szülő és tanár együttműködésének. A szülő szilárd hite a tanulás alapvető, jövőt meghatározó gyakorlati értékében erősítheti ezt a motívumot.

3.2.1.2. Kognitív képességek fejlesztése

A kognitív képességrendszer az információk feldolgozását, kezelését szolgálja az információk vételével, közlésével, szelekciójával, értékelésével, kódolásával, átalakításával, létrehozásával, tárolásával, felhasználásával. Ez a szemléletmód egyesíti az információk kezelését lebonyolító megismerését, kommunikációt, gondolkodást, tanulást.

Az értelmező tanulás kialakítását lényeges pedagógiai célként tűzhetjük ki magunk elé. Ennek érdekében fejlesztenünk kell a tanulók értelmezési képességét. A fejlesztés egyszerű rendszerek viselkedésének, működésének felfedeztető (értelmeztető) tanításával, a feltárt szabályszerűségek közös megfogalmazásával és alkalmazásával végezhető el hatékonyan.

Pedagógiai feladatunk a bizonyítási képesség folyamatos fejlesztése, rendszeres gyakorlása. A tanítás, a magyarázat folyamatában sokszor hivatkozunk a tapasztalatokra, a szemléltetés is gyakran ezt a célt szolgálja. Az egyszerű bizonyítási eljárások rendszeres alkalmazása az iskola valamennyi évfolyamán lehetséges. A középiskolai tananyagban gyakran megjelenik a formális bizonyítás, a logikai belátás módszereinek gyakorlása, a fontosabb alapfogalmak megismerése, alapvető bizonyítási eljárások megismertetése.

A tanulás folyamatában jelentősek a vizuális információk, amelyek vizuális jelrendszerekbe, nyelvekbe kódoltak. Így a diákoknak fejlett tanulási vizuális kommunikációra van szükségük, amely az ábrázolás és ábraolvasás képessége által működik.

Az ábraolvasás és az ábrázolás a megismerés, a gondolkodás, a tanulás és a kivitelező tevékenység eszköze, és csak konkrét tartalmakkal működhet, általuk fejlődhet. Ebből következően ezeknek a képességeknek a fejlesztése valamennyi tanár és tantárgy feladata, sokféle szemléltető ábra, modell használatával, rajzi vázlatok készítésével. A tankönyvek megválasztásánál fontos szempont, hogy változatos, magas színvonalú, didaktikailag kifogástalan ábráikkal segítsék ezen képességek fejlesztését.

A verbális tanulási kommunikáció egyik legfontosabb összetevője a nyelvtudás. A nyelvtudás a személyiség értelmi fejlettségének, tanulékonyságának meghatározó tényezője. A nyelvtudás fejlődése nélkül az értelem kiművelése, a személyiség fejlődése lehetetlen. A szókincs gazdagsága, összetételének jellemzői, rendezettsége, absztrakciós szintje meghatározza a hozzáférhető, felfogható ismeretek körét, leküzdhetetlen korlátokat jelent bizonyos szintű ismeretek befogadását illetően. A nyelvtudás fejlesztése az értelem kiművelésének, a személyiség fejlesztésének alapvető eszköze. Kívánatos a tananyagok szövegét úgy alakítani, hogy a szókincs, fogalomkincs fokozatos fejlesztését is hatékonyan segítse. Vonatkozik ez a tananyag nyelvezetére is, amelynek szabályrendszere a nyelvérzék fejlődését kell, hogy szolgálja. A tankönyvek megválasztásának ez is egyik fontos szempontja! A tanár megnyilvánulásainak nyelvi köntöse, igényessége nevelő hatású!

A tanulási verbális kommunikáció lényeges eleme a beszéd és beszédértés. Ez olyan képesség, amelynek magas szintű fejlettsége tanulóinkat esélyesebbé teszi az érvényesülésben, a tanulás és a munka világában is. Nem csupán esztétikai kérdés! Minden pedagógus feladata, hogy diákjait érthető artikulációra, igényes szóbeli közlésre késztesse. A szóbeli számonkérések során a pedagógus tanulóitól várja el, hogy mondanivalójukat igényes közleménnyé szervezzék.

Az értelem kiművelésének alapvető feltétele az írás és az olvasás. Nagyobb szövegegységek (definíciók, esszék, fogalmazások) elkészítése logikus gondolatmenetet igényel, a tanult ismeretek rendszerezését. Középiskolás tanulóinktól elvárható és elvárandó kisebb-nagyobb szövegek önálló (esetleg tanári segítéssel) megírása. Az értő olvasás és a szövegfeldolgozás képességének fejlesztése a 9-10. évfolyamon, különösen a gyengébb tanulóknál a továbbhaladásnak feltétele, így mindenképp fejlesztendő.

Formalizálás nélkül az információk kezelése mennyiségük és komplexitásuk növekedésével egyre nehézkesebbé, egy ponton lehetetlenné válik. A formalizálás, szigorú logikai szabályok alapján, a nyelv grammatikai szabályrendszere alóli felszabadulást eredményezi, ami az információk nagymértékű tömörítését és áttekinthetőségét teszi lehetővé. A formalizált kommunikáció a matematika által kidolgozott formulák nyelvén túl az információk robbanásszerű növekedése miatt, a számítógép segédletével is egyre újabb formákat meghonosítva, egyre több területen terjed el, egyre általánosabbá válik. Akiben a formalizált kommunikáció képessége nem alakul ki, azok elesnek a formalizált információk befogadásának képességétől. Fontos feladatunk ezen képesség fejlesztése. A táblázatok, a formalizált szövegek, a szótárak, lexikonok, a számítógépes adatbázisok, könyvtárak, kulcsszavas információkeresők stb. olvasásának, használatának megtanítása az iskolába járó tanulók számára egyre inkább létszükséglet lesz.

A gondolkodás bonyolult képességrendszer, amelyet fejleszteni lehet, és kell.

A tanulási képesség fejlettsége a személyiség komponensrendszereinek gazdagságától, a működésüket szervező képességek fejlettségétől, a tanulási motívumrendszer fejlettségétől függ. Fontos feladat a tanulási módok (szándékok, szándéktalan, ismeretszerző, tájékozódó, felfedező, próbálkozó, játékos és alkotó tanulás) optimalizálása. A tartalomhoz, feltételekhez és lehetőségekhez igazodva kell alkalmaznunk az alapvető tanulási módok vagy változataik valamelyikét.

A cselekvő tanulás, oktatás eredendően szándéktalan tanulás. A cél eredetileg valamilyen feladat elvégzése, probléma megoldása és e tevékenység közben jól motivált, igen hatékony spontán tanulás folyik. A szemléletes tanulás, a szemléltető oktatás ősi tanulási, tanítási mód. Feladatként fogalmazhatjuk meg az ebben rejlő lehetőségek maximális kihasználását. A szemléltető oktatás sikerének érdekében mindenkinek ismernie kell a szemléltetés módszereit. A szemléltetéssel oktatandó témát előre ki kell választani! Maximálisan ki kell használni az iskolánkban meglévő technikai, oktatási eszközöket. A szemléltetés módját alaposan, időben meg kell tervezni

A fogalmi szintű tanítási, tanulási mód meghatározó szereppel bír a tanulás, tanítás folyamatában. Az értelem kiművelése ennek a módnak a dominanciája nélkül elképzelhetetlen, de túlzott alkalmazása a tanulást megutáltató verbalizmus melegágya. A többi tanítási móddal változatosabbá téve hatékonyabbá, eredményesebbé tehetjük ezt a módszert.

3.2.2. Kompetenciafejlesztés

Kompetencia az ismeretek, ezek alkalmazási képessége és az alkalmazásához szükséges motivációt biztosító attitűdök összessége.

Kompetencia alapú oktatáson a képességek, készségek fejlesztését, az alkalmazásképes tudást középpontba helyező oktatást értjük. Ennek egyik eszköze a problémaközpontú tanítás, gondolkodásra nevelés, a felfedeztető tanítástanulás, a megértésen és tevékenységen alapuló fejlesztés.

A világban zajló gazdasági, technológiai, társadalmi változások szükségessé teszik egy újfajta magatartásforma kialakítását, amely alkalmazkodik a társadalmi igényeihez. Egy tudatos pedagógiai törekvésre van szükség, amely nem hagyja figyelmen kívül új műveltségterületek megjelenését, régi tudásterületek átstrukturálódását, a tantárgyi ismeretek összefüggéseit, a megtanult elemek új helyzetekbe történő átvitelét előtérbe helyező tudás iránti igényt.

Az alapkészségek (írás, olvasás, számtani műveletek, megértés, beszéd) gondolkodási képességek (kreatív gondolkodás, döntéshozatal, problémamegoldás), személyes minőségek (felelősség, önértékelés, együttműködés, tisztesség, őszinteség) mellett az utóbbi időben előtérbe kerültek az ún. kulcsképességek fejlesztésének területei. Ide tartozik az információ (megtalálásának, szelektálásának, felhasználásának) kezelésének képessége, hangsúlyt kap a kommunikációs, kapcsolatteremtési és együttműködési, képességek fejlesztésének jelentősége.

A NAT módosításával előtérbe kerül a valós, életszerű helyzetekhez köthető, a mindennapi életben jól alkalmazható, minőségi iskolai tudás. A NAT kiemeli még a kommunikációs, a normatív, a döntési, a szabálykövető, a lényegkiemelő, az életvezetési, az együttműködési, a problémamegoldó, a kritikai valamint a komplex információk kezelésével kapcsolatos képességeket, kulcskompetenciákat.

A NAT által felsorolt kulcskompetenciák:

· anyanyelvi kommunikáció

· idegen nyelvi kommunikáció

· matematikai kompetencia

· természettudományos kompetencia

· digitális kompetencia

· a hatékony, önálló tanulás

· szociális és állampolgári kompetencia

· kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia

· esztétikai- művészeti tudatosság és kifejezőképesség

A NAT kiemelt fejlesztési feladatai a kulcskompetenciákra épülnek, ezek:

· énkép, önismeret

· Európai azonosságtudat – egyetemes kultúra

· aktív állampolgárságra, demokráciára nevelés

· gazdasági nevelés

· környezettudatosságra nevelés

· a tanulás tanítása

· testi, lelki egészség

· Felkészülés a felnőtt lét szerepeire

3.2.2.1. A kulcskompetenciák és azok fejlesztése a középiskolában

3.2.2.1.1. Anyanyelvi kommunikáció

Magában foglalja a fogalmak, gondolatok, érzések, tények és vélemények kifejezését, és értelmezését szóban és írásban egyaránt valamint helyes és kreatív nyelvhasználatot a társadalmi és kulturális tevékenységek során, az oktatásban és képzésben a munkában, a családi életben és a szabadidős tevékenységekben.

Az anyanyelvi kommunikáció feltétele a megfelelő szókincs, valamint a nyelvtan és az egyes nyelvi funkciók, különféle nyelvi stílusok fő sajátosságainak ismerete. Az egyén rendelkezik azzal a képességgel, hogy kommunikálni tud. Képes megkeresni, összegyűjteni és feldolgozni információkat valamint szóbeli és írásbeli érveit a helyzetnek megfelelően megfogalmazni és kifejezni.

Az anyanyelvi kommunikáció fejlesztésének fő színtere a magyar irodalom és magyar nyelvtanórák, de ezen kívül minden más tanárnak is célul kell kitűznie ezen kompetencia fejlesztését.

Különös figyelmet kell fordítani:

· anyanyelvi szöveg értelmezésének képességfejlesztése

· szövegben található összefüggések felfedezése, értelmezése

· különböző fogalmak definiálása

· szakszókincs elsajátítása és többoldalú felhasználása

· szóbeli megnyilatkozásukban változatos nyelvi formák használata

· különböző információk alapján képes legyen véleményét megfogalmazni és kifejezésre juttatni

· előzetes információszerzés és rendszerezést követően képes legyen véleményének ütköztetésére

3.2.2.1.2. Idegennyelvi kommunikáció

Fogalmak, gondolatok, érzések, tények és vélemények megértése, kifejezése és értelmezése szóban és írásban. Az idegennyelvi kommunikáció olyan képességeket is igényel, mint például más kultúrák megértése. Az idegennyelvi kommunikáció feltételezi a szókincsnek, és a funkcionális nyelvtannak valamint a szóbeli interakciók főbb típusainak és a nyelvi stílusoknak az ismeretét. Fontos a társadalmi hagyományoknak valamint a nyelvek kulturális vonatkozásainak és változatosságának ismerete.

Az idegennyelvi kommunikációs képesség fejlődéséhez szükséges:

· szóbeli üzenetek megértésének

· beszélgetések kezdeményezésének, folytatásának, lezárásának

· szövegolvasásnak

· szövegértésnek

· szövegalkotásnak

· segédeszközök (szótár, internet, folyóirat) megfelelő használatának fejlesztése.

Az idegennyelvi óra a főszíntere az idegennyelvi kommunikáció fejlesztésének. Iskolánk azonban olyan különleges helyzetben van, hogy anyanyelvi tanárok is segítik a nyelvtanárok munkáját és ennek a kompetenciának fejlesztésében nagy szerepet játszanak. Az iskola szoros kapcsolatot tart külföldi iskolákkal. Ez a kapcsolattartás biztosítja például, hogy a tanulók a már elsajátított kompetenciákat a valós életben is alkalmazzák, továbbfejlesszék. A tantárgyak egymás közötti átjárhatóságával biztosítani kell más kultúrák iránti kíváncsiság felkeltését, ezáltal biztosítani a tanulók nyitottságát a világ történéseire.

3.2.2.1.3. Matematikai kompetencia

Matematikai gondolkodás fejlesztésének és alkalmazásának képessége, felkészítve ezzel az egyént a mindennapok problémáinak megoldására is. Ezen kompetencia magába foglalja matematikai gondolkodásmód elsajátítását, matematikai modellek alkalmazását (képletek, modellek, struktúrák, grafikonok táblázatok).

Ehhez szükséges ismeretek, képességek az alapműveletek, matematikai fogalmak és összefüggések valamint ezek megértése. Elengedhetetlen, hogy a tanuló képes legyen az ismeretszerzésben és a problémák megoldásában alkalmazni az alapvető matematikai elveket, illetve az eredményeket matematikai úton indokolni. Törekedni kell arra, hogy a tanulókban kifejlődjön az a képesség, hogy a dolgok logikus okát és érvényességét keresik.

A matematika órán kívül, más tanórák keretén belül is megvalósítható a logikus gondolkodásképességét fejlesztő feladatok alkalmazása, beleértve:

· a térbeli tájékozódás képességét fejlesztő feladatok

· az adatok ábrázolási képességét fejlesztő feladatok (jelmagyarázat, diagramos ábrázolás)

· adatok összehasonlítási képességét fejlesztő feladatok.

3.2.2.1.4. Természettudományos kompetencia

Ismeretek és módszerek felhasználása, amelyek segítségével a természetben, valamint az ember és a természeti világ közt lezajló folyamatokat lehet magyarázni és előre jelezni. Ez a kompetencia kiterjed az emberi tevékenység okozta változások megértésére, illetve az ezzel kapcsolatos egyéni és közösségi felelősségvállalásra.

A természettudományok esetében a legfontosabb a természeti világ alapelveinek, alapvető fogalmak, folyamatok illetve az ember által kifejtett tevékenységek természetre gyakorolt hatásának az ismerete. A cél, hogy a hétköznapi életben felmerülő problémák megoldásának a tanuló képes legyen természettudományos ismereteit, képességeit alkalmazni.

Az iskola feladata a természettudományos kompetencia területén belül a tanulóban kritikus és kíváncsi attitűdöt, etikai kérdések iránti érdeklődést, a biztonság és a fenntarthatóság tiszteletét kialakítani. A természettudományos tanórák keretein kívül is nagyon fontos felhívni a tanulók figyelmét a tudományos és technológiai fejlődés saját magunkra, közösségünkre, környezetünkre és az egész Földre gyakorolt hatására. Ennek szem előtt tartása érdekében alkalmazhatók:

· a természeti világ megmagyarázásával kapcsolatos feladatok

· emberi tevékenységek felelősségeivel kapcsolatos feladatok

· társadalom környezet alakító hatását figyelembe vevő feladatok

· környezetterhelés felismerését célzó feladatok.

3.2.2.1.5. Digitális kompetencia

A digitális kompetencia nem más, mint az információs társadalom technológiáinak magabiztos és kritikus használata a munka, a kommunikáció és a szabadidő terén. A következő tevékenységeket öleli fel: információ felismerése, visszakeresése, értékelése, tárolása, előállítása, bemutatása és cseréje.

Elengedhetetlen az információs társadalom technológiáinak a személyes és társadalmi életben valamint a munkában betöltött szerepének megismerése. A kompetencia körébe tartoznak a főbb számítógépes alkalmazások (szövegszerkesztés, adattáblázatok, adatbázisok, információtárolás –kezelés, az internet által kínált lehetőségek és az elektronikus média útján történő kommunikáció) ismerete többoldalú felhasználása.

A legfőbb cél annak felismerése hogyan segíti a technológia a kreativitást és az innovációt illetve, azon képesség elsajátítása, hogyan tehetünk különbséget a hiteles, megbízható és a hamis, megtévesztő információ között.

A digitális világunkban elengedhetetlen, hogy ösztönözzük tanulóinkat technológiai ismereteik és tudásuk sokrétű alkalmazására. Tisztában kell lenniük a technológia többoldalú felhasználásának lehetőségeivel és annak felelősségteljes kezelésével. Törekedniük kell arra, hogy kifejlesszünk tanulóinkban olyan igényt, hogy problémák és feladatok megoldását technológiák igénybevételével keresse.

3.2.2.1.6. A hatékony, önálló tanulás kompetenciája.

Ez a kompetencia egyet jelent az egyénképességeivel arra vonatkozóan, hogy kitartóan tanulni tudjon, saját tanulását megszervezni (egyénileg, csoportosan) ill. az idővel és az információval hatékonyan gazdálkodjon. Ismernie kell szükségleteit, lehetőségeit, a tanulás folyamatát. A tanulónak késztetést kell éreznie, hogy tudását és képességeit különböző helyzetek sokaságában használja.

A hatékony, önálló tanulás alapvető feltételei a motiváció és a magabiztosság. Tehát elsődleges feladat ezek kialakítása a tanulóban.

Ezen kompetencia alapvető képességek meglétét igényli, és ezekre épülhetnek az új ismeretek. Nélkülözhetetlen a tanulókat megismertetni különböző tanulási stratégiákkal, hiszen csak ezek ismeretében lesznek képesek saját tanulási stratégia kialakítására. Teret kell adni számukra, hogy megtapasztalják a közös munka és tudásuk másokkal való megosztásának élményét. Törekedni kell arra, hogy bizonyos fokú objektivitás kifejlődjön bennük, amelynek segítségével saját munkájukat képesek lesznek megfelelően értékelni. Az iskolának alapvető feladata megtanítani a tanulókkal, hogy szükség esetén hogyan kérhetnek tanácsot, információt illetve támogatást és biztosítani is kell olyan légkört, amelyben ezt szabadon, feszélyezettség érzése nélkül meg is tehetik.

3.2.2.1.7. Szociális és állampolgári kompetencia

Ezen kompetencia körébe tartozik a harmonikus életvitel és a közösségi beilleszkedés igénye, a közjó iránti elkötelezettség és tevékenység és minden olyan magatartásforma, amely révén az egyén hatékony módon vehet részt a társadalmi életben. Az állampolgári kompetencia teszi lehetővé az egyén számára, hogy tudását felhasználva, aktívan részt vegyen a közügyekben. Ehhez szükség van saját fizikai és mentális egészségére vonatkozó ismeretekre, normatudatra, viselkedési és magatartási szabályok ismeretére. Elengedhetetlen olyan alapeszmék megértése, amelyek az egyénnel, csoporttal, munkaszervezettel, nemek közti egyenlőséggel, megkülönböztetés-mentességgel, társadalommal és kultúrával függnek össze. Az iskolának fontos szerepe van a demokrácia, az állampolgárság fogalmának és az állampolgári jogoknak, az aktuális eseményeknek, a nemzeti, az európai és világtörténelem fő eseményeinek ill. különböző társadalmi és politikai mozgalmak és céljaik megismertetésében. Az Európai Uniós polgárrá válás érdekében tanulóknak ismerniük kell az EU struktúráit, főbb célkitűzéseit és érdekeit.

Tudatosítani kell bennük az Európai sokféleséget és a kulturális identitást. Ösztönözni kell az egyenlőség és a demokrácia tiszteletét, a vallási és etnikai csapatok kulturális sokszínűségének megértését, közösségi tevékenységekben való részvételt, a településhez, az országhoz, az EU-hoz való tartozás érzésének megerősítését.

A szociális és állampolgári kompetenciát hatékonyan fejlesztik az együttműködési képességet igénylő feladatok. Ennek legideálisabb formája a projektmunka, amelynek keretein belül mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb, leginkább hozzáillő szerepeket és feladatokat. Bármilyen csapat-esetleg pármunka a tanuló szociális kompetenciáját fejleszti, tehát ezeket célszerű rendszeresen alkalmazni. Hasznosak lehetnek még a konfliktus megoldó képességet igénylő feladatok, amelynek tapasztalatait a későbbiekben, a valós életben is fel tudják használni. Ide tartoznak a véleményütköztető feladatok, eltérő érdekek és azok megoldási javaslatainak megfogalmazása, helyzettapasztalatban történő konfliktushelyzet megoldása, konfliktusfeloldó szerepjátékok.

3.2.2.1.8. Kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia

Ez a kompetencia segíti az egyént abban, hogy a kínálkozó lehetőségek megragadására képes legyen. Feltételez azonban bizonyos fokú kreativitást, újításra való törekvést illetve kockázatvállalást. Ösztönözni kell a tanulót, hogy a lehetőségeket, kihívásokat felismerje, olyan készségeket és képességeket sajátítson el, mint tervezés, szervezés, irányítás, vezetés, delegálás, elemzés, kommunikálás, kockázatfelmérés és kockázatvállalás, egyéni és csapatmunkában történő munkavégzés. A kompetencia fejlesztését segítő feladatok lehetnek azok, melyeknél a tanulóknak tények, sémák, példák, következtetések alapján új produktumok kell létrehozniuk.

Hatékonyak a szerzett információra épülő viták vagy a szerzett információra épülő elképzelések megfogalmazása. Elengedhetetlenek a kreativitást igénylő és fejlesztő feladatok. Hasznosak azok a feladatok, amelyeknél a tanulóknak a terv megfogalmazásától el kell jutniuk a terv megvalósításához.

3.2.2.1.9. Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség kompetenciája

Tartalmazza az esztétikai megismerést, élmények és érzések kreatív kifejezését. Az élményeket és érzéseket ki lehet fejezni a tradicionális művészetek nyelvein, média segítségével és eszközeivel. Főbb területek: irodalom, zene, tánc, dráma, bábjáték, vizuális művészetek, tárgyak, épületek, terek kultúrája, modern művészeti kifejezőeszközöket: fotó, mozgókép.

A cél ezen kompetencia fejlesztésével különböző kifejezésmódok ismerete, közízlés fejlődése, az esztétikum mindennapokban betöltött szerepének megértése, esztétikai érzék fejlesztésére való hajlandóság, nyitottság, érdeklődés, fogékonyság, önkifejezés.

3.2.2.2. Kiemelt fejlesztési feladatok

A Nemzeti alaptanterv kiemelt fejlesztési feladatai a kulcskompetenciákra épülnek. Összekötik a műveltségterületek bevezetőit és fejlesztési feladatait.

3.2.2.2.1. Énkép, önismeret

Az egyén önmagához való viszonya, önmagáról alkotott képe, a személyiség belső diszpozíciói saját befogadó-alkotó tevékenysége során alakulnak ki, csakúgy, mint a személyiségére jellemző egyéb tulajdonságok. Az egyén maga határozza meg tevékenysége irányát, és aktivitásának mértéke, színvonala is nagymértékben függ az önmagáról, képességeiről, igényeiről alkotott képtől és az önmagával szemben támasztott elvárásoktól. A Nemzeti alaptantervben megnevezett értékek és kompetenciák csak akkor épülnek be a tanulók önképébe és válnak magatartást irányító tényezőkké, ha a tanulók maguk is részeseivé válnak az értékek megnevezésének, azonosításának, megértik következményeiket, és megismerik az elsajátított tudás, készségek működését, felhasználhatóságát. Ahhoz, hogy a tanulók képesek legyenek énképükbe, önreflexióikba integrálni az elsajátított tudást, készségeket, tanulást segítő beállítódásokat, motívumokat, a tanítás-tanulás egész folyamatában gondoskodni kell arról is, hogy egyre kompetensebbnek érezzék magukat saját fejlődésük, sorsuk és életpályájuk alakításában. Az egyén önmagához való viszonyának alakításában alapvető célként tűzhető ki az önmegismerés és önkontroll; a felelősség önmagukért; az önállóság; az önfejlesztés igénye és az erre irányuló tevékenységek, valamint mindezek eredményeként a személyes méltóság.

3.2.2.2.2. Hon- és népismeret

Elengedhetetlen, hogy a tanulók ismerjék népünk kulturális örökségének jellemző sajátosságait, nemzeti kultúránk nagy múltú értékeit. Ennek során tanulmányozzák a kiemelkedő magyar történelmi személyiségek, tudósok, feltalálók, művészek, írók, költők, sportolók tevékenységét, munkásságát, ismerjék meg a haza földrajzát, irodalmát, történelmét, mindennapi életét. Sajátítsák el azokat az ismereteket, gyakorolják azokat az egyéni és közösségi tevékenységeket, amelyek az otthon, a lakóhely, a szülőföld, a haza és népei megismeréséhez, megbecsüléséhez, az ezekkel való azonosuláshoz vezetnek. Ismerjék meg a városi és a falusi élet hagyományait, jellegzetességeit.

Fontos feladat a harmonikus kapcsolat elősegítése a természeti és a társadalmi környezettel, a nemzettudat megalapozása, a nemzeti önismeret, a hazaszeretet elmélyítése és ettől elválaszthatatlan módon a hazánkban és szomszédságunkban élő más népek, népcsoportok értékeinek, történelmének, hagyományainak megbecsülése. A Nat a fiatalokat a szűkebb és tágabb környezet történelmi, kulturális és vallási emlékeinek, hagyományainak feltárására, ápolására, az ezekért végzett egyéni és közösségi tevékenységre ösztönzi.

3.2.2.2.3. Európai azonosságtudat - egyetemes kultúra

Európa a magyarság tágabb hazája. A tanulók szerezzenek ismereteket az Európai Unió kialakulásának történetéről, alkotmányáról, intézményrendszeréről, az uniós politika szempontrendszeréről. Diákként és felnőttként tudjanak élni a megnövekedett lehetőségekkel. Magyarságtudatukat megőrizve váljanak európai polgárokká.

Tanulóinkat iskolás éveik alatt is olyan ismeretekkel, személyes tapasztalatokkal kell gazdagítani, amelyek birtokában meg tudják találni helyüket az európai nyitott társadalmakban. Fontos az is, hogy európai identitásuk megerősödésével nyitottak és elfogadóak legyenek az Európán kívüli kultúrák iránt is.

A tanulók ismerjék meg az egyetemes emberi civilizáció legjellemzőbb, legnagyobb hatású eredményeit. Váljanak nyitottá és megértővé a különböző szokások, életmódok, kultúrák, vallások, a másság iránt. Szerezzenek információkat az emberiség közös, globális problémáiról, az ezek kezelése érdekében kialakuló nemzetközi együttműködésről. Növekedjék érzékenységük a problémák lényege, okai, az összefüggések és a megoldási lehetőségek keresése, feltárása iránt. Az iskolák és a tanulók törekedjenek arra, hogy közvetlenül is részt vállaljanak a nemzetközi kapcsolatok ápolásában.

3.2.2.2.4. Aktív állampolgárságra, demokráciára nevelés

A demokratikus jogállamban a társadalom fejlődésének és az egyén sikerességének, boldogulásának s nem ritkán boldogságának is egyik fontos feltétele az egyén részvétele a civil társadalom, a lakóhelyi, a szakmai, kulturális közösség életében és/vagy a politikai életben. Olyan részvétel, amelyet a megfelelő tudás, a társadalmi együttélés szabályainak kölcsönös betartása, az erőszakmentesség jellemez, és az emberi jogok, a demokrácia értékeinek tisztelete vezérel. A Magyar Köztársaság közoktatási rendszerének tehát egyik alapvető feladata olyan formális, nem formális és informális tanulási lehetőségek biztosítása, amelyek elősegítik a tanulók aktív állampolgárrá válását.

Az aktív állampolgári léthez ismeretek, képességek, megfelelő beállítottság és motiváltság szükséges. A megfelelő ismeretek az Ember és társadalom műveltségi területre koncentrálódnak, a képességek, értékorientációk, beállítódások fejlődéséhez az iskolai tanulás teljes folyamata és az iskolai élet teremthet lehetőségeket. Az aktív állampolgári magatartáshoz szükséges részképességek (pl. a társadalmi viszonyrendszerek felismerésének képessége, az egyenlő bánásmódhoz való jog felismerésének képessége, a konfliktuskezelés, a humanitárius segítségnyújtás, az együttműködés képessége), értékorientációk, beállítódások (pl. felelősség, autonóm cselekvés, megbízhatóság, tolerancia, társadalmilag elfogadott viselkedés) elsajátítását döntően a tanulók aktív részvételére építő tanítás- és tanulásszervezési eljárások minősége, illetve az iskolai élet demokratikus gyakorlata biztosíthatja.

3.2.2.2.5. Gazdasági nevelés

A gazdálkodás és a pénz világára vonatkozó tudás nélkül nem érthetjük meg a bennünket körülvevő világ számunkra fontos folyamatainak jelentős hányadát; e tudás általános műveltségünk részévé vált. A gazdaság alapvető összefüggéseit értő és a javaikkal okosan gazdálkodni képes egyének nélkül nem képzelhető sem működő demokrácia, sem életképes piacgazdaság. Minden olyan országnak, amely anyagi biztonságra törekszik és szeretne helytállni a globális versenytérben, elemi érdeke, hogy állampolgárai nyitottak legyenek a gazdaság világa felé. A társadalom számára is nélkülözhetetlen, hogy tagjaiban pozitív attitűd alakuljon ki az értékteremtő munka, a javakkal való gazdálkodás és a gazdasági ésszerűség iránt. Értsék a fogyasztás gazdaságot mozgató szerepét, saját fogyasztói magatartásuk jelentőségét, felelősségét.

Az iskolai nevelésnek alapvető szerepe van abban, hogy a tanulók tudatos fogyasztókká váljanak, mérlegelni tudják a döntéseikkel járó kockázatokat, a hasznot vagy a költségeket. Ismerjék fel a fenntartható fogyasztás és az egyéni érdekeik kapcsolatát. Hozzájárul annak a képességnek a kialakításához, hogy megtalálják az egyensúlyt a rövidebb és hosszabb távú előnyök között. Elősegíti, hogy képessé váljanak a rendelkezésükre álló erőforrásokkal való gazdálkodásra, beleértve a pénzzel való bánni tudást is. Nemcsak az egyén létérdeke, hogy okos döntéseket tudjon hozni, amikor hitelekről vagy megtakarításokról van szó, hanem a társadalomé is. Ezért is kell az iskolai nevelés során kellő figyelmet fordítani a gazdálkodással és a pénzügyekkel kapcsolatos képességek fejlesztésére, és a személyiségnevelés fontos részének kell tekinteni az okos gazdálkodás képességének a kialakítását, továbbá azt, hogy tudjanak eligazodni a fogyasztási javak, szolgáltatások, marketinghatások és viselkedésmódok között.

3.2.2.2.6. Környezettudatosságra nevelés

A környezettudatosságra nevelés átfogó célja, hogy elősegítse a tanulók magatartásának, életvitelének kialakulását annak érdekében, hogy a felnövekvő nemzedék képes legyen a környezet megóvására, elősegítve ezzel az élő természet fennmaradását és a társadalmak fenntartható fejlődését.

A fenntartható fejlődés feltételezi az egész életen át tartó tanulást, amelynek segítségével tájékozott és tevékeny állampolgárok nevelődnek, akik kreatívan gondolkodnak, eligazodnak a természet és a környezet, a társadalom, a jog és a gazdaság területén, és felelősséget vállalnak egyéni vagy közös tetteikért.

Mindez úgy valósítható meg, ha különös figyelmet fordítunk a tanulók természettudományi gondolkodásmódjának fejlesztésére. Ha a tanulók érzékennyé válnak környezetük állapota iránt, akkor képesek lesznek a környezet sajátosságainak, minőségi változásainak megismerésére és elemi szintű értékelésére, a környezet természeti és ember alkotta értékeinek felismerésére és megőrzésére, a környezettel kapcsolatos állampolgári kötelességeik vállalására és jogaik gyakorlására. A környezet ismeretén és a személyes felelősségen alapuló környezetkímélő magatartásnak a tanulók életvitelét meghatározó erkölcsi alapelvnek kell lennie egyéni és közösségi szinten egyaránt.

A környezeti nevelés során a tanulók ismerjék meg azokat a jelenlegi folyamatokat, amelyek következményeként bolygónkon környezeti válságjelenségek mutatkoznak. Konkrét hazai példákon ismerjék fel a társadalmi-gazdasági modernizáció egyénre gyakorolt pozitív és negatív hatásait a környezeti következmények tükrében. Értsék a fogyasztás és a környezeti erőforrások kapcsolatát, a fenntartható fogyasztás elvét.

Kapcsolódjanak be közvetlen környezetük értékeinek megőrzésébe, gyarapításába. Életmódjukban a természet tisztelete, a felelősség, a környezeti károk megelőzése váljék meghatározóvá. Szerezzenek személyes tapasztalatokat a környezeti konfliktusok közös kezelése és megoldása terén.

3.2.2.2.7. A tanulás tanítása

A tanulás a pszichikum tartós módosulása külső tényezők hatására, tehát nem csupán ismeretelsajátítás és a figyelem, emlékezet működtetése. Tág értelmezése magában foglalja valamennyi értelmi képesség és az egész személyiség fejlődését, fejlesztését. Ez az iskola alapfeladata.

A tanulás számos összetevője tanítható. Minden pedagógus teendője, hogy felkeltse az érdeklődést a különböző szaktárgyi témák iránt, útbaigazítást adjon a tananyag elsajátításával, annak szerkezetével, hozzáférésével kapcsolatban, valamint tanítsa a gyerekeket tanulni. Törekedjenek arra, hogy a tanulók fokozatos önállóságra tegyenek szert a tanulás tervezésében, vegyenek részt a kedvező körülmények (külső feltételek) kialakításában. Élményeik és tapasztalataik alapján ismerjék meg és tudatosítsák saját pszichikus feltételeiket. A hatékony tanulás módszereinek és technikáinak az elsajátíttatása, az önművelés igényének és szokásának kibontakoztatása, a könyvtári és más információforrások használata elsősorban a következőket foglalja magában: az alapkészségek kialakítása (értő olvasás, íráskészség, számfogalom fejlesztése), az előzetes tudás és tapasztalat mozgósítása; az egyénre szabott tanulási módszerek, eljárások kiépítése; a csoportos tanulás módszerei, kooperatív munka; az emlékezet erősítése, célszerű rögzítési módszerek kialakítása; a gondolkodási kultúra fejlesztése; az önművelés igényének és szokásának kibontakoztatása; az egész életen át tartó tanulás eszközeinek megismerése, módszereinek elsajátítása.

A tanulás fontos színtere, eszköze az iskola könyvtára és informatikai bázisa. A hagyományos tantermi oktatást az iskola keretein belül is kiegészítik az egyéni tanulási formák, amelyekhez sokféle információforrás gyors elérésére van szükség. A könyvtár használata minden ismeretterületen nélkülözhetetlen. Az önálló ismeretszerzés érdekében a tanulóknak el kell sajátítaniuk a könyvtári ismeretszerzés technikáját, módszereit mind a nyomtatott dokumentumok, mind az elektronikus dokumentumok használata révén. Ismerniük kell a könyvtári keresés módját, a keresés eszközeit, a főbb dokumentumfajtákat, valamint azok tanulásban betöltött szerepét, információs értékét. El kell sajátítaniuk az adatgyűjtés, témafeldolgozás, forrásfelhasználás technikáját, az interneten való keresés stratégiáját.

A tanulás megszervezhető az iskolán kívül is. Tanulási színtér pl. a múzeum, a kiállító terem, a művészeti előadás színtere, de akár a „szabadtér” is.

A tanulási folyamatot jelentősen átalakítja az informatikai eszközök és az elektronikus oktatási segédanyagok használata. Ez új lehetőséget teremt az ismeretátadásban, a kísérleteken alapuló tanulásban, valamint a csoportos tanulás módszereinek kialakításában.

A pedagógus fontos feladata, hogy megismerje a tanulók sajátos tanulási módjait, stratégiáit, stílusát, szokásait. Vegye figyelembe a megismerés életkori és egyéni jellemzőit, és ezekre alapozza a tanulás fejlesztését. Gondosan kutassa fel és válassza meg a fejlesztés tárgyi-cselekvéses, szemléletes-képi és elvont-verbális útjait, és életszerű tartalommal ruházza fel azokat. Törekednie kell a gondolkodási képességek, elsősorban a rendszerezés, a valós vagy szimulált kísérleteken alapuló tapasztalás és kombináció, a következtetés és a problémamegoldás fejlesztésére, különös tekintettel az analízis, szintézis, összehasonlítás, általánosítás és konkretizálás erősítésére, mindennapokban történő felhasználására. Olyan tudást kell kialakítani, amelyet új helyzetekben is lehet alkalmazni. Előtérbe kerül az új ötletek kitalálása, azaz a kreatív gondolkodás fejlesztése. Ezzel párhuzamosan érdemes hangsúlyt helyezni a tanulói döntéshozatalra, az alternatívák végiggondolására, a variációk sokoldalú alkalmazására, a kockázatvállalásra, az értékelésre, az érvelésre. Fontos feladat a kritikai gondolkodás megerősítése, a konfliktusok kezelése, az életminőség javítása, az életvitel arányainak megtartása, az értelmi, érzelmi egyensúly megteremtése, a teljesebb élet megszervezése.

Az iskolai tanítás-tanulási folyamatba külső szakértő is bevonható. A külső szakértő kiválasztásáért a külső szakértő által közölt ismeretek és az iskolai pedagógiai program összhangjáért az iskola igazgatója a felelős. A külső szakértő a tanítási órán a kijelölt pedagógus közreműködésével, a tanulási folyamat pedagógiai szempontból történő kontrollja mellett vehet részt a tanítási folyamatban.

3.2.2.2.8. Testi és lelki egészség

Az iskolára nagy feladat és felelősség hárul a felnövekvő nemzedékek egészséges életmódra nevelésében, minden tevékenységével szolgálnia kell a tanulók egészséges testi, lelki és szociális fejlődését. Személyi és tárgyi környezetével segítse azoknak a pozitív beállítódásoknak, magatartásoknak és szokásoknak a kialakulását, amelyek a gyerekek, a fiatalok egészséges életvitellel kapcsolatos szemléletét és magatartását fejlesztik.

Az egészséges életmódra nevelés nemcsak a betegségek megelőzésének módjára tanít, hanem az egészséges állapot örömteli megélésére és a harmonikus élet értékként való tiszteletére is nevel. A pedagógusok készítsék fel a gyerekeket, fiatalokat arra, hogy önálló, életükben életmódjukra vonatkozóan helyes döntéseket tudjanak hozni, egészséges életvitelt alakítsanak ki, és a konfliktusokat képesek legyenek megoldani. Fejlesszék a beteg, sérült és fogyatékos emberek iránti elfogadó és segítőkész magatartást. Ismertessék meg a környezet - elsősorban a háztartás, az iskola és a közlekedés, veszélyes anyagok -, egészséget, testi épséget veszélyeztető leggyakoribb tényezőit. Készítsenek fel a veszélyhelyzetek egyéni és közösségi szintű megelőzésére, kezelésére. Az iskola feladata az is, hogy felkészítsen az önálló gyalogos közlekedésre, a tömegközlekedési eszközök használatára, az utasbalesetek elkerülésének módjaira. Figyelmet kell fordítani a veszélyes anyagok, illetve készítmények helyes kezelésére, legfontosabb szabályaira (felismerésére, tárolására). Nyújtsanak támogatást a gyerekeknek - különösen a serdülőknek - a káros függőségekhez vezető szokások (pl. dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, helytelen táplálkozás) kialakulásának megelőzésében. Az iskola megkerülhetetlen feladata, hogy foglalkozzon a szexuális kultúra és magatartás kérdéseivel, a családi életre, a felelős, örömteli párkapcsolatokra történő felkészítéssel. Az egészséges, harmonikus életvitelt megalapozó szokások a tanulók cselekvő, tevékeny részvételével alakíthatók ki. Fontos, hogy az iskolai környezet is biztosítsa az egészséges testi, lelki, szociális fejlődést. Ebben a pedagógusok életvitelének is jelentős szerepe van.

3.2.2.2.9. Felkészülés a felnőtt lét szerepeire

A felnőtt lét szerepeire való felkészülés egyik fontos eleme a pályaorientáció. Általános célja, hogy segítse a tanulók további iskola- és pályaválasztását. Összetevői: az egyéni adottságok, képességek megismerésén alapuló önismeret fejlesztése; a legfontosabb pályák, foglalkozási ágak és a hozzájuk vezető utaknak, lehetőségeknek, alternatíváknak a megismerése tevékenységek és tapasztalatok útján. Tudatosítanunk kell a tanulókban, hogy életpályájuk során többször kényszerülhetnek pályamódosításra.

Az iskolának - a tanulók életkorához és a lehetőségekhez képest - átfogó képet kell nyújtania a munka világáról. Ennek érdekében olyan feltételeket, tevékenységeket kell biztosítani, amelyek elősegíthetik, hogy a tanulók kipróbálhassák képességeiket, elmélyedhessenek az érdeklődésüknek megfelelő területeken, ezzel is fejlesztve ön- és pályaismereteiket.

A pályaorientáció csak hosszabb folyamat során és csak akkor lehet eredményes, ha a különböző tantárgyak, órán és iskolán kívüli területek, tevékenységek összehangolásán alapul. Kiemelt figyelmet igényel a rugalmasság, az együttműködés és a bizonytalanság kezelésének a képessége egyéni és társadalmi szinten egyaránt.

A tanulók hatékony társadalmi beilleszkedéséhez, az együttéléshez és a részvételhez elengedhetetlenül szükséges a szociális és állampolgári kompetencia tudatos, pedagógiailag tervezett fejlesztése. Olyan szociális motívumrendszer kialakításáról és erősítéséről van szó, amely gazdasági és társadalmi előnyöket egyaránt hordoz magában. A szociális kompetencia fejlesztésében kiemelt feladat a segítéssel, együttműködéssel, vezetéssel és versengéssel kapcsolatos magatartásmódok kialakítása. A szociális és társadalmi kompetencia fejlesztésének fontos részét képezik a gazdasággal, az öntudatos fogyasztói magatartással, a versenyképesség erősítésével kapcsolatos területek (pl. vállalkozó-, gazdálkodó- és munkaképesség).

3.2.2. Kompetencia alapú oktatás implementációja

Kulcskompetencia-területek fejlesztése

Középiskolánk a 2009-2010-es tanévben sikeresen pályázott a „Kompetencia alapú oktatás, egyenlő hozzáférés - Innovatív intézményekben TÁMOP-3.1.4/08/2.” program megvalósítására. A pályázat elnyerésének kritériuma a program fenntarthatóságának biztosítása minimum öt éven keresztül és annak biztosítása, hogy a program bevezetése során alkalmazott módszertani eljárások beépülnek az iskola mindennapi gyakorlatába. Ennek megvalósítása érdekében a középiskolánk az alábbi célokat fogalmazza meg:

2009-2010-es tanévben

1) A „Szövegértés-szövegalkotás” kulcskompetencia területen tanévet átfogóan, teljes tanórai lefedettséget biztosító kompetencia alapú oktatási program bevezetését két tanulócsoportban 9. évfolyamon.

2) A „Matematika” kulcskompetencia területen tanévet átfogóan, teljes tanórai lefedettséget biztosító kompetencia alapú oktatási program bevezetését két tanulócsoportban 9. évfolyamon.

3) Az „Idegennyelvi kommunikáció” kulcskompetencia területen kompetencia alapú oktatási program alkalmazása négy tanulócsoportban (két angol, két német) 9. évfolyamon.

4) Az ún. „B komponensek” területén törekszünk minél több tantárgyat bevonni a kulcskompetenciák fejlesztésébe különös tekintettel a földrajz, a fizika, a történelem, a kémia és a biológia tantárgyakra.

5) Tantárgytömbösített oktatás a szakrendszerű oktatásban: A Kt. 52.§ (3) szerint a kötelező tanórai foglalkozások teljes intézményi időkeretének legalább 5%-a mértékéig.

6) Műveltségterület tantárgyi bontás nélküli oktatása egy területen. A középiskola döntése alapján ez a „Földünk és környezetünk” műveltségi területen.

2010-2011-es tanévben

3) Az „Idegennyelvi kommunikáció” kulcskompetencia területen kompetencia alapú oktatási program alkalmazása négy tanulócsoportban (két angol, két német) 10. évfolyamon, hat tanulócsoportban (négy angol, két német) 9. évfolyamon.

5) Tantárgytömbösített oktatás a szakrendszerű oktatásban: A Kt. 52.§ (3) szerint a kötelező tanórai foglalkozások teljes intézményi időkeretének legalább 10%-a mértékéig.

6) Műveltségterület tantárgyi bontás nélküli oktatása legalább két területen. A középiskola döntése alapján ez a „Földünk és környezetünk” és a „Matematika” műveltségi területen.

2011-2012-es tanévben

3) Az „Idegennyelvi kommunikáció” kulcskompetencia területen kompetencia alapú oktatási program alkalmazása négy tanulócsoportban (két angol, két német) 11. évfolyamon, hat tanulócsoportban (négy angol, két német) 10. évfolyamon, nyolc tanulócsoportban (négy angol, négy német) 9. évfolyamon.

5) Tantárgytömbösített oktatás a szakrendszerű oktatásban: A Kt. 52.§ (3) szerint a kötelező tanórai foglalkozások teljes intézményi időkeretének legalább 15%-a mértékéig.

6) Műveltségterület tantárgyi bontás nélküli oktatása legalább két területen. A középiskola döntése alapján ez a „Földünk és környezetünk”, a „Matematika” és a „Testnevelés és sport” műveltségi területen.

2012-2013-as tanévtől az előző évek logikája mentén törekszünk a kulcskompetencia területeken a módszertani kultúra fejlesztésére.

2009-2010-es tanévtől kezdődően a kulcskompetenciák fejlesztését támogató modern pedagógiai módszertan alkalmazása keretében tanévenként:

· két, három hetet meghaladó projekt szervezünk tanévenként

· két, témahetet szervezünk tanévenként

· két moduláris oktatási programot szervezünk tanévenként

A projektek, a témahetek és a moduláris programok tartalmát (témája), megvalósításának módját (időpontja, érintettek köre, dokumentálása stb.) az aktuális tanév munkaterve határozza meg.

3.2.3. Segítő életmódra nevelés

A segítő életmódra nevelés a szociális értékrendek megismerésének, a pozitív értékrend elfogadásának és az e szerinti viselkedés, magatartás elsajátításának, a szociális képességek kiépülésének, a kreativitás növekedésének elősegítését jelenti. A nevelés feladata a szociális kompetencia komponenskészleteinek gyarapítása, valamint a pozitív egyéni értékrend és a képességrendszer kiépülésének, kreativitásuk növekedésének segítése.

A szociális kompetencia működését az egyéni szociális értékrend és a szociális képességrendszer szabályozza. A szociális magatartás, viselkedés az aktuális külső és belső hatások, az egyéni tudat (világtudat és éntudat) és a szociális kompetencia együtteseként valósul meg. Az egyéni tudat és a szociális kompetencia fejlettsége a neveléstől függ.

Az iskolai nevelésünk alapvető feladata a tapasztalati szociális kompetencia kialakulásának elősegítése, a megfelelő szociális szokások, minták, attitűdök, meggyőződések, készségek és ismeretek elsajátításának elősegítésével. További feladatunk annak elősegítése, hogy a szociális kompetencia kreativitása értelmező szinten fejlődjön, aminek az a feltétele, hogy a tanulók megismerjék és elsajátítsák a szociális viselkedés alapvető szabályait, hogy megértsék a szabálytudat, a döntési szabadság és felelősség szerepét és jelentőségét.

Az egyéni szociális értékrend fejlesztésének két legfontosabb feladata a segítő magatartás erősítése és a szociális viselkedés kreativitásának növelése. Ennek érdekében olyan iskolai életrend, légkör kialakítása a feladatunk, amely az iskolai közösség mindennapi életében elősegíti, hogy a tanuló folyamatosan tapasztalhassa az egyének és a csoportok kölcsönös megértésének, együttérzésnek, segítőkészségének előnyeit, hiányuk hátrányos következményeit. Az iskolai nevelés feladata, hogy a pozitív szociális szokások kialakulását, gyarapodását segítse. Ezt mindenekelőtt olyan iskolai értékrend kialakításával, működésével lehet megvalósítani, amelyben a tanulók biztonságban és jól érzik magukat, mivel a magatartási szabályok átláthatóak, kiszámíthatóak, mindenkitől egyértelműen és következetesen elvártak. Az iskolánknak feladata, hogy tudatosítsa a tanulókban a tömegkommunikáció által is „népszerűsített” negatív, antiszociális minták romboló mechanizmusait. Konfrontálja a negatív viszonyulásokat és a pozitív értékeket, ezekkel kapcsolatban próbálja meg kialakítani a diákokban az elutasító vagy elfogadó meggyőződést. A pedagógusok feladata az élményszerű, pozitív minták felmutatása: személyes példaadással, történelmi személyiségek, irodalmi hősök magatartásának tudatosításával.

A szociális hajlamok közül az iskolában a kötődésnek van kiemelt szerepe.

A szociális kötődés olyan személyközi kapcsolat, amely a bizalomra épül, amelynek a ragaszkodás az összetartó ereje és a szeretet az érzelmi alapja. Fontos feladatunk, hogy ismerjük azokat a tanulókat, akikben gyenge a kötődési hajlam. Segítenünk kell e hajlam megerősödését. A megismerés és a segítés hasznos eszköze a kötődési háló, az ember kötődéseinek összessége. A kötődési háló 6-8 kötődés esetén gazdagnak, a 4-5 megfelelőnek, a 2-3 szegényesnek mondható. Az egyetlen kötődés bezárkózást eredményez, ami kockázatos, mert hirtelen megszűnése elmagányosodást, apátiát eredményezhet.

Meghatározott esetekben fontos feladatunk a kötődési háló gazdagítása pozitív hatású személyekkel, vagy a hátrányos helyzetű kötődések közömbösítése. Ennek feltétele, hogy a segítségre szoruló diák legalább egy tanárhoz kötődjön. Az eredményes nevelésünk fontos feltétele, hogy törekedjünk ilyen viszony kialakítására, igyekezzünk magunk iránt bizalmat ébreszteni. Ha néhány problémával küszködő diákban sikerül bizalmat ébresztenünk, a kialakult kapcsolatot működtetni tudjuk, akkor tevékenységünkkel eredményesen járulunk hozzá kötődési hálójuk, kapcsolódási készségük és általában személyiségük fejlődéséhez.

A rangsorképzés öröklött hajlam. Az ember esetében a rangsort sokféle sajátosság alapján képződhet. Az iskolai életet olyanná kívánatos alakítani, amely a rangsorképzési hajlam működését lehetővé teszi, ösztönzi, amelyben az elismert rangsorképző sajátosság a kompetencia, és amelyben mindenki előbbre juthat valamilyen kompetencia (az értelem kiművelése, segítő életmódra nevelés, egészséges és kulturált életmódra nevelés) rangsorában, de csak az eredményei, a teljesítménye alapján.

A családi életre nevelést az iskolánk régóta feladatának tekinti. A családi életre nevelés alapvető feladata, végső célja, hogy a tanulók megismerjék, megértsék a gondoskodó diktatórikus és a demokratikus családmodell működését. A szilárd, kiegyensúlyozott, boldog családi élet kialakításának, elsajátításának feltételeit, módjait, sokfajta akadályát, veszélyeit.

A cél a demokratikus családi élet elsajátítása, kialakítása, működtetése, amely tudatos, szándékos, folyamatos, megértő segítő együttműködéssel, konfliktuskezeléssel valósítható meg.

A nevelés fontos feladata és eszköze az érzelmi kommunikáció, a gyakori érzelmi kontaktus és a szociális közeg pozitív érzelmi kommunikációjának dominanciája. A dominancia azt jelenti, hogy túlnyomóan pozitívak az érzelmi megnyilvánulások, hogy az aktuális helyzeteknek megfelelően elmarasztaló érzelmi reagálások is bizalomba, szeretetbe ágyazottak. Mivel az érzelmi kommunikáció spontán folyamat, a tényleges érzelmeket közvetíti, a szándékos megjátszás lelepleződik. Az agresszív, gyűlölködő, a gyereket nem szerető személyiség nem képes dominánsan pozitív érzelmi kommunikációra, azért alkalmatlan arra, hogy hivatásos nevelő legyen. Az iskola feladata, hogy dominánsan pozitív érzelmi légkört fejlesszen ki és tartson fenn az osztályokban, a tantestületekben, az iskolában, amelyben a pedagógusok is, a tanulók is biztonságban és jól érzik magukat, amelyben a tanulók érzelmi karaktere, személyisége optimálisan fejlődhet.

A csoportban, a közösségben létező iskola számára fontos tulajdonság az együttműködési képesség. Ez a képesség a közös érdeket szolgáló viselkedés szervezője, amely önállóan vagy vezetéssel, segítéssel összefonódva érvényesül. A közös érdek értelmében valamennyi közreműködő érdekelt az együttműködés eredményességében, a cél elérésben, a feladat, a probléma sikeres megoldásában, mert csak abban az esetben részesülhet az eredményből. Ez a segítő együttműködés nélkül elképzelhetetlen, így annak fejlesztése fontos feladat. Ezt úgy valósíthatjuk meg, hogy rendszeresen élünk az együttcselekvés, közös feladatmegoldás eszközével. Továbbá úgy szervezzük a tanórai, iskolai, iskolán kívüli tevékenységeket, hogy a diákoknak elegendő alkalmuk legyen a segítő együttműködést gyakorolni.

Az együttműködés sajátos iskolai formája a tanár-diák kapcsolat is. A diák és tanára kapcsolata megközelíthető a vezető és vezetett oldaláról is. Ahol a tanár tölti be a vezető és a diák a vezetett szerepét.

A diktatórikus vezetés lényege a kényszer. A vezetőnek módjában áll a vezetettet arra kényszeríteni, hogy céljainak, elvárásainak megfelelően cselekedjen. A diktatórikus nevelő-nevelt viszony agresszivitásra, megalkuvó engedelmességre nevel. A diktatórikus vezetés negatív attitűdöket hoz létre a nevelővel, a tanított tárggyal, tartalmakkal és magával az iskolával, tanulással szemben. A diktatórikus nevelés, a diktatórikus hajlamú személy kártékony nevelő hatást fejt ki.

A demokratikus vezetésben a nevelés és az együttműködés teljesen természetes. A tanár-tanuló viszony szükségszerűen vezető-vezetett kölcsönhatás, de a funkciója az, hogy képessé tegye a tanulót a helytállásra. Vagyis tekintettel kell lennie a vezetett problémáira, nem kellő felkészültségére. A segítő vezetés tekintettel van arra, ha a vezetett, illetve a vezető önhibáján kívül nem képes a megállapodás szerint eljárni, teljesíteni.

Az iskolai évek után gyakran felidézett legendás pedagógusok többsége a magatartási szabályokat szigorúan megtartó, a szorgalmas, eredményes tanulást egyértelműen megkövetelő, tekintélyes személyiség, aki ugyanakkor tanulóinak biztos támasza, védelmezője. Eredményes tanító, akit tanítványai tiszteltek, akihez kötődtek, akit szerettek. A „segítő diktatúrát” működtető nevelő, akit a tanulók túlnyomó többsége elismer, tisztel, akinek készséggel teljesíti elvárásait, a nevelőtestület megbecsülendő tagja. Ugyanakkor a segítő magatartást nélkülöző diktatórikus személyeknek nincsen helye az iskolában.

A segítő nevelés leginkább kívánatos képessége a segítő demokratikus vezetés. Ebben a képességben optimális esetben a segítő nevelés alapszabályai és a demokratikus vezetés, valamint az együttműködés alapszabályai egymást támogatva érvényesülnek. Ez járul hozzá leginkább a nevelés, a tanulás eredményességéhez, ez a segítő életmódra nevelés hatékony mintája.

Napjainkban egyre inkább az jellemző, hogy nem alakul ki az emberekben megfelelő versengési képesség. Ezért a „bármit és bárhogyan szabad” antiszociális versengés terjedésének lehetünk tanúi. Ennek elsődleges okai a társadalmunkban lezajló átalakulási folyamatokra vezethetők vissza. A felnövekvő generációnak nem kínálkozik elegendő tényleges versenyhelyzet, amely által begyakorolhatnánk a lojális, a segítő versengés képességét. Iskolánk feladata a segítő versengés képességének fejlesztése a tényleges versengési lehetőségek gyarapításával, szimulatív versengésekben (sportban, versenyjátékokban) rejlő lehetőségeket jobban ki kell használni.

3.2.4. Egészséges, kulturált életmódra nevelés

Minden ember közvetlen érdeke, célja a létezés, a túlélés, a testi-lelki egészséges, jó közérzet, a jólét, szervezetének, személyiségének stabilizálása, optimális működése, fejlődése. Ez a közvetlen cél a személyes életmód által valósul meg a személyes kompetencia fejlettségétől függő eredményességgel. Az egészséges életmód olyan aktivitás, amely a szervezet, a pszichikum szükségleteinek optimális kielégítését, működését szolgálja. A kulturált életmód a személyes szükségletek, vágyak igényes, színvonalas kielégítése.

Az egészséges és kulturált életmódra nevelés a személyes kompetencia fejlesztését, eredményességének és igényességének növelését jelenti. Iskolánknak ezen a területen több fontos oktatási, nevelési feladatot kell megoldani.

Az egészséges életmód kiinduló feltétele a biológiai szükségletek kielégítése. Az iskola feladata kettős: hozzájárulás a biológiai szükségletek kielégítéséhez, valamint az egészséges és kulturált szükséglet-kielégítés elsajátításához, szocializálásához.

A szükségletekből fakadó kötelezettségeink a következők. Feladatunk az előírásokat megtartva a tiszta és kulturált környezet, az elegendő számú, tisztán tartott mellékhelyiségek biztosítása. Folyamatosan gondoskodni kell a tiszta és friss levegőről (tantermekben a házirend foglalkozik ezzel!) az optimális hőmérsékletről, megfelelő világításról, egészségvédő belső környezet kialakításáról. Meg kell az egészségvédő akciókat (szűrések, oltások stb.) szervezni.

Az iskolai nevelésünk a tanulók felé egyértelműen megfogalmazott elvárásokkal járulhat hozzá a szükséges motívumok kialakításához. Az iskola példás tisztaságával, rendjével, kellemes, esztétikus közegével is nevel. Diákjaink önálló, alkotó tevékenységként (esetleg tanári segédlettel) végezzék a tantermek és folyosók díszítését, szépítését! Törekednünk kell arra, hogy az iskola fizikai közegével szemben negatív attitűdök ne alakuljanak ki, hogy tanulóink szeressenek az iskolában tartózkodni. Olyan iskolai légkört kell kialakítanunk, amelyben ezeknek az elvárásoknak a teljesítése magától értetődő módon megvalósul. Előnyös és hátrányos szokások, minták, attitűdök, meggyőződések, téves és helyes ismeretek szembeállításával, megvitatásával, tudatosításával járulhatnak hozzá a szükségletek egészséges és kulturált kielégítését szolgáló motívumok, motívumrendszer elsajátításához.

Az egészséges életmód alapeleme a mozgás. A mozgásszükséglet kielégítése nem korlátozódhat csupán a tanórára. Így az iskolának feladata, hogy a sport, a mozgás lehetőségét tanórán kívül is biztosítsa, rendezvényeit támogassa.

A testi egészség mellett a lelki egészség megőrzése is nagyon fontos feladat. Ehhez nélkülözhetetlen az identitás épségének megőrzése. Ezt szolgálják a szuverenitás motívumai: a szabadságvágy, az önállósulási és az öntevékenységi vágy. Az iskola feladata, hogy olyan légkört, szellemet, elvárásrendszert fejlesszen ki, amelyben nem sérül a pedagógusok és tanulók szabadságvágya, amelyben a korlátok egymás szabadságvágyának érvényesülését szolgálják. Fontos pedagógusi feladat megtalálni a tananyag azon tartalmait, amelyekben a szabadság, szabadságvágy sokoldalú megközelítése lehetséges. A téma a vita módszerét vonzza.

Az önállósulási vágy genetikailag kódolt teljes önállóvá válásra, családból való kiszakadásra, családalapításra való törekvés. A szülők viszont szeretnék minél tovább oltalmukban, hatalmukban tartani gyereküket.

Az iskola sok esetben a már lezajlott változásokkal szembesül. Az önállótlan, bátortalan, kezdeményezésre kevésbé képes tanulókkal látszólag nincsen különösebb gond, valójában nem kapnak kellő figyelmet, holott igen nagy szükségük lenne önállóságuk fejlődésének segítésére. A korlátot nem ismerő, hiperaktívnak minősített tanulók gyakori konfliktusaik miatt állandóan a figyelem középpontjában állnak ugyan, de önállóságuk optimalizálása nem, vagy alig halad előre. Az iskolai oktató-nevelő munkánk során fokozott figyelmet kell fordítanunk ezeknek a problémáknak időben történő felismerésére és megoldására. Az esetleges nehézségek megoldásához elengedhetetlen a szülőkkel fenntartott jó kapcsolat, a lelkiismeretes osztályfőnöki munka.

A kamaszkor időszakában szilárdulnak meg az önértékelési motívumok. Ekkor válik igazán fontossá az önismeret szükségességének tudatosítása. Az önértékelés során elsősorban különböző szempontok alapján magunkat értékeljük. Amennyiben önbecsülésünk pozitív vagy negatív irányban távol esik a realitástól, vagy mások és önmagunk értékelése rendszerint hibás, úgy ez szakadatlan külső és belső konfliktusokhoz vezet. Mindebből következik, hogy a nevelés feladata a reális önbecsülés kialakítása. Minden osztályban akad néhány kisebbrendűségben vagy önteltségben szenvedő fiatal, aki segítségre szorul. A tanár jobbára pedagógiai érzékére támaszkodva igyekezett eddig megoldani (több-kevesebb sikerrel) az ilyen jellegű problémákat. Célunk az, hogy megteremtsük a helyes önismeret kialakításának szervezett kereteit. Ennek első eleme egy meghatározott fejlesztőprogram elvégzése az osztályfőnöki órákon. Második eleme pedig az érdeklődő tanulók számára szervezett önismereti csoport létrehozása szakember (pszichológus) bevonásával.

Annak értékelésében, hogy egy helyzetet, problémát, feladatot meg tudunk-e oldani, nemcsak a késztetések erejét, az objektív feltételeket vesszük figyelembe, hanem saját képességeinket azt, hogy mire vagyunk képesek. A kompetencia önértékelésének realitása attól függ, hogy a tapasztalatok és mások értékelése alapján mennyire bízunk önmagunkban. A nevelés feladata a reális önbizalom kialakulásának, megszilárdulásának, fennmaradásának segítése. Ennek az a módja, hogy olyan feladatokat tűzzünk ki tanítványaink elé, amelyek megfelelnek a tanuló képességeinek, ugyanakkor erőfeszítést és egyben sikert igérőek. Továbbá, hogy a teljesítmények értékelése reális legyen, vagyis ne csak az eredményt vegye figyelembe, hanem a tanuló képességeit is.

Fontos pedagógiai feladatként tűzhetjük ki a tanulók pozitív egyéni tudatának fejlesztését. (világtudat + éntudat). Koherens egyéni tudat nélkül az ember viszonyítási alap, tájékozódási pontok, „iránytű” nélküli lény, akinek a viselkedését az öröklött mechanizmusok, a szokások és az aktuális külső erőtér kölcsönhatásai szabályozzák.

A pedagógus feladata, hogy a természet- és társadalomtudományokban a világképi jelentőségű ismereteket és elemeket kiemelje és elrendezze. A tanulók az értékrendeket, eszméket, világnézeteket, vallásokat ismerjék meg, és vitassák meg.

Az éntudat és különösen az önazonosságtudat fejlesztése vonatkozásában lényeges motívum a hovatartozási éntudat. Annak ismerete, hogy mely nemzethez, néphez, réteghez, csoporthoz tartozunk. A személyiség ezáltal lép egy nagyobb, magasabb szintű emberi szerveződésbe.

Minden pedagógus tartsa fontosnak, hogy a tanulókban a nemzeti azonosságtudat kialakítását elősegítse. A tanulási folyamat során meg kell találnunk azokat a tananyagokat (elsősorban történelmi, irodalmi) amelyek konkrét tartalmakkal, példákkal töltik meg a közösség, haza, nemzet fogalmait. Iskolánk folytatandó szemléletes nevelő tevékenysége a nemzeti ünnepek iskolai szintű műsorokkal ünneplése.

3.2.5. Személyiségfejlesztési céljaink

A személyiségfejlesztés sarkalatos pontja az önismeret fejlesztése. Nagyobb teret kell adnunk annak, hogy a tanulók értékelni tudják önmagukat, viselkedésüket, teljesítményüket, társaikat.

A 9-10. évfolyamokon Tanulásmódszertan tantárgy szerepel tantervünkben, melynek fontos része az önismeret. Kezdeményezések folynak még a Pályaorientáció beépítésére a végzős évfolyamokon. Erre a tevékenységre addig is lehetőséget adnak az osztályfőnöki órák, ahová a szakmai tanárokat, (esetleg külső előadókat) meghívjuk a különböző pályák ismertetésére. Az osztályfőnöki órák egyébként is fontos szinterei az önismeret fejlesztésének. Tanárainkat fel kell készítenünk, hogy a témát valóban fontosnak tartsák megfelelő szakismeretekkel is rendelkezzenek. Ezeket az ismereteket elsősorban tanártovábbképzés keretében sajátíthatjuk el.

Célszerű lenne önismereti csoportokat szervezni a diákok köréből, akik érdeklődnek a téma iránt. Könyvtárunkat, médiatárunkat bővíteni kell a megfelelő szakirodalommal, videoanyaggal. Jó megoldás önismereti tréningeken való részvétel, esetleg ilyen tréningek iskolánkban történő megtartása. Kommunikációs kultúrát tanítunk az ügyintéző titkár képzésben mindkét évfolyamon, mely elengedhetetlen mind az önismeret, mind a személyiség fejlesztéséhez. Célunk kiterjeszteni ezt más évfolyamokra is.

Szükség lenne egy, a témában kellő jártassággal rendelkező pedagógusra, esetleg kisebb csoportra, akik a munkát összefognák, koordinálnák, szaktanácsadást nyújtanának a többi pedagógusnak.

A személyiségfejlesztés folyik tulajdonképpen minden tanítási órán, tanórán kívüli foglalkozáson. Tanárainknak tudatosan kell kiválasztaniuk, hogy mit is akarnak, mit szükséges fejleszteni. Ehhez gondosan ki kell jelölni a megfelelő témákat a tananyagból, és előkészíteni a munkát (beleértve az osztályfőnöki órákat is). Elengedhetetlen egy szakismeretekkel rendelkező pedagógus és egy pedagóguscsoport működése, hiszen ezt a munkát koordinálni kell, ki kell munkálni, hogy mely évfolyamokon mit szükséges fejleszteni, azt tantárgyakra lebontani, segítséget nyújtani a tárgyat tanító tanároknak.

Nagyon lényeges, hogy milyen tanulóink meggyőződése. Ennek jó irányba terelése érdekében össze kell gyűjteni azokat az alapvető ismereteket, amelyekre vonatkozóan elfogadó vagy elutasító meggyőződés kialakítása lenne kívánatos. Ehhez szintén az előzőhöz hasonló tudatos munkára van szükség.

Fontos célunknak tekintjük környezetünk kialakítását, ezáltal is biztosítva a kellemes légkört, hogy jó legyen ide járni, és azt, hogy diákjainknak ez a későbbi életük folytán igényükké váljék. Biztosítanunk kell iskolánk külső, belső tisztaságát. Ez mindannyiunk (tanárok, takarítók és diákok) közös célja. Ennek fenntartása érdekében tanári ügyeletet szervezünk, biztosítunk.

Iskolánkat kívülről is alakítani, szépíteni, tisztítani kell. Ennek érdekében parkosítunk (iskola előtti terület). Ugyanígy alakítanunk kell az udvar felőli részeket is. Nagyon fontos mindezek tudatos kialakítása, kellemessé tétele. Tisztán tartásába, sőt gondozásába is célszerű lenne a diákok bevonása! Kellemessé, esztétikussá kell „varázsolnunk” az iskola belsejét, a folyosókat, az osztálytermeket is. Mindennek folyamatos fenntartásáról is gondoskodnunk kell.

Törekednünk kell az egészségvédő képesség fejlesztésére, mind a testi, mind a lelki egészség fenntartására. Meg kell ismertetnünk tanulóinkkal saját testüket, szervezetüket, pszichikumukat, a testi és lelki betegségeket, megelőzésüket, az egészség megőrzését, az egészséges életmódot. Ezt a következő tantárgyak keretében célszerű végezni: biológia, testnevelés, osztályfőnöki órák.

Mivel tanáraink sem lehetnek minden témában abszolút jártasak, ezért ki kell választanunk azokat, melyek ismertetésére külső előadókat hívhatunk (pl. testi egészség, lelki egészség, szenvedélybetegségek stb.). Ez lehet iskolaszintű vagy osztályszintű osztályfőnöki óra keretében. Szerveznünk kell külön előadásokat, tréningeket a tanárok számára is.

Szeretetteljes légkört kell kialakítanunk mind az osztályokban, mind a tantestületben. Arra kell nevelnünk diákjainkat, hogy segítsék egymást. El kell ismernünk segítő tevékenységüket, valamint el is kell várni, hogy segítsenek egymásnak is, nevelőiknek is, valamint nekünk is segítenünk kell folyamatosan (példamutatás). Mindezzel összefüggésben az együttműködési képességüket is fejleszteni kell. Rendszeresen élnünk kell az együttcselekvés, a közös feladatmegoldás eszközével.

Szem előtt kell tartanunk azt a fontos tényt, hogy a gyermek utánzással tanul. Ez az általunk tanított korcsoportra is érvényes. Leutánozza agresszivitásunkat, negatív szokásainkat, magatartásainkat is. Éppen ezért nagyon fontos a tanárok személyes példamutatása. Csak azt tegyük, amit diákjainktól is elvárunk, ezt próbáljuk tudatosan, következetesen végezni. Ne csak tanítsunk, hanem neveljünk is.

Legfontosabb céljaink:

· tanulóink meggyőződésének jó irányba terelése,

· szeretetteljes légkör kialakítása, fenntartása, segítő együttműködés,

· tanár – diák viszony ápolása,

· önismeret fejlesztése,

· kommunikációs kultúra fejlesztése,

· iskolánk külső, belső környezetének tisztábbá, esztétikusabbá tétele,

tanulóink egészségvédő képességének fejlesztése.

3.2.6. Közösségfejlesztés

3.2.6.1. A közösség szerkezete, dinamikája

Tömeg és közösség között alapvető különbség van. A közös cél és érdek a tömegre is jellemző, azonban a közösség ennél jóval több, lényegesen magasabb szintű társulás. Az iskolai osztályt sem tekinthetjük spontán állapotában egységes és egyetlen közösségnek. Hogy azzá váljon, megfelelő nevelőmunka szükséges.

A közösség strukturált szervezet. A nevelő közösségnek két alapvető egysége van: a pedagóguskollektíva és a tanulóközösség. A pedagógusközösség mint testület szervezi és vezeti a nevelési folyamatot. Benne az egyes tanár bár egész személyiségével gyakorol befolyást neveltjeire, a nevelőtestület képviselőjeként is hat rájuk. Közvetíti az iskola pedagóguskollektívájára jellemző elveket, normákat, tradíciókat, vezetési stílust, hangnemet is. A közösség fejlődését, egyéni arculatát befolyásolja a pedagóguskollektíva összetétele, kohéziója, tagjainak kooperatív képessége, nevelési tapasztalataik kicserélése. A nevelő közösség kapcsolatrendszerének sarkalatos pontja az iskolában kialakuló tanár – diák viszony.

A nevelő közösség másik fő eleme, a tanulóközösség önmagában is rendszert alkot. Kisebb közösségekre, csoportokra tagolódik. Ilyenek: az osztályok, évfolyamok, azonos szakmát tanulók, kollégium, diákkörök, bizottságok és egyéb csoportok. Ha ezeket jól átgondolt közösségi koncepció alapján működtetjük, akkor kialakítható az átfogó iskolaszintű tanulóközösség. A teljes iskolaközösség fejlesztésének problematikája a kisebb közösségek szerepének, jellegének, egymáshoz való kapcsolódásának kérdésköréhez vezet. Az egyes tanuló társadalmi meghatározottsága azoknak a kis közösségeknek a révén érvényesül, amelyekben él, tevékenykedik, és amelyek személyes kapcsolatainak hordozói.

Az iskolai elsődleges közösség – leggyakrabban az osztály – állandó érintkezési lehetőségeivel a családiasság, a meghittség, barátság szellemét alakíthatja ki. Amellett, hogy keretein belül is állandó, kooperatív tevékenység folyik, tudomása lehet tagjai más kollektívákban kifejtett tevékenységéről és magatartásáról. Mindezt nemcsak figyelemmel kíséri, hanem támogathatja, értékelheti is. Jól ismeri tagjait – céljaikat, adottságaikat, képességeiket – , ezért segítséget nyújthat önnevelésükhöz, céljaik megközelítéséhez és ahhoz, hogy egyéni törekvéseiket reális irányba tereljék. Ismeri sérelmeiket, gondjaikat is, ezért szerepe lehet tagjai személyes érdekvédelmében. Az elsődleges közösségben a kooperatív cselekvő tevékenység mellett kulcsszerepe van a rendszeres személyes érintkezésnek, kommunikációnak is: a problémák, események, a közösségi tervek és eredmények megbeszélésének, a személyiség- és közösségelemző kritikának, a szemléletformálást, közös értékrendet, normákat kialakító vitának.

Az osztály önmagában is további kisebb csoportokra oszlik: a baráti társaságok, a közös érdeklődésű gyerekek spontán együttest alkotnak. Alakulhatnak külső szervező tényezők hatására is csoportok: a kollégisták egy osztályon belüli csoportja, az azonos településen, tájegységen lakók csoportjai, az azonos fakultatív tantárgyat tanuló fiatalok, az azonos diákkörben tevékenykedők, az azonos gyakorlati csoportba tartozó tanulók stb. Ezekkel a csoportokkal a tanuló gyakran azonosul, értékrendje, normái viszonyítási alappá válnak számára.

A közösség mozgását, dinamikáját az úgynevezett interperszonális kapcsolatok szabályozzák. Ezek egyik formáját az interakciók, az együttes vagy az egymással szembeni cselekvések alkotják. A másik megnyilvánulási csoportba a kölcsönös rokon- és ellenszenveket sorolhatjuk. Az interakciók és a szimpátiaérzések együttes eredője a kollektíva belső összetartó ereje (erőrendszere) a kohézió. Legfőbb összetartó erő a közös tevékenység, a közös cél. További kohéziót fokozó tényezők: a kapcsolatok (kontaktusok) gyakorisága, homogenitása, a közös hagyományok.

Nagy kohézióteremtő és nevelő ereje van a hagyományoknak. A hagyományok mint rögzült magatartásformák újra és újra mintául szolgálnak az egyes tagok és az egész közösség számára. Az új tagok mintegy „belenőnek” a hagyományokba, és kisebb-nagyobb módosításokkal örökítik tovább. Ilyen hagyományok pl. a kirándulások, a versenyek, a rendezvények, az ünnepélyek, a megemlékezések stb. Később a közös emlékeket a közösség felelevenítheti a megmaradt dokumentumokból (fényképek, videofelvétel, magnószalag stb.) ezáltal is erősítve az összetartást.

A jó kollektíva eszmeileg, meggyőződésében is egységes (integrált). Ennek tükrözője az egységes közvélemény, a nézetek nagyfokú egybevágása. Az összetartó közösségben közösek az életminták, az etikai normák és a cselekvési modellek. Ezeknek viszont óriási szuggesztív, motiváló hatása van az egyes tagokra (csoportnyomás). A közvélemény, a közösségi normarendszer óriási pedagógiai potenciált képvisel. Egyrészt megkönnyítheti és meggyorsíthatja a személyiség fejlődését, a helyes elvek és magatartási formák kialakulását és megszilárdulását, másrészről viszont (negatív beállítottságú kollektívák esetén) felőrli az egyén ellenálló erejét, és magával sodorja a helytelen életutak felé.

A jó közösségekre jellemző a demokratizmus, a döntések közös meghozatala. Ha az egyén szabadon részt vehet ezek kialakításában, akkor a közös elhatározások elfogadása biztosíthatja az egyén szabadságát.

A pedagógus tekintélye és a vele egyetértő tanulói közvélemény óriási „pszichológiai nyomást” gyakorolhat az egyes tanulókra. Ez általában segítheti céljainak elérését. Viszont a nem teljesen meggyőzött, a célokat nem interiorizáló tanulók negatív módon is reagálhatnak e csoportnyomásra. Az erős egyéniségek fellázadhatnak, a gyengék és gyávák konformistává válnak.

Természetes, hogy a tanulói közvélemény-kutatás a konkrét nevelőmunka elsőrendű tájékozódási alapja. Fel kell tárnunk a tanulói közvélemény alakulásának és alakításának sajátosságait. Meg kell vizsgálnunk a közvéleményt kialakító és befogadó tanulói típusokat. Ideálisnak azt kellene tartani, hogy minden tanuló közvéleményt formálóvá váljék, s ne csupán a közvélemény passzív áldozataként vagy csendes lázadójaként fogadja a közös ügyek intézését.

A közösség önszabályozó rendszerként fogható fel. Jellemző rá az egyensúlybomlás (konfliktusok) és az egyensúly-helyreállítás. Tudatosan kell a megfelelő nevelési módszerek segítségével a tanulói közösségek belső egyensúlyát szabályoznunk, befolyásolnunk. A közösségi életben az önszabályozás céljait szolgálja a belső hírközlés, a kommunikáció. A jó közösségben az információk (utasítások, követelmények, parancsok, igények, kívánságok) szabadon és torzításmentesen áramlanak lefelé és felfelé egyaránt. Változtatás nélkül eljutnak a tagokig, majd a visszajelzések hasonló módon a vezetőkhöz. Az információáramlás minden megszakadása, eltorzulása súlyosan veszélyezteti a közösség életét. Tehát meg kell keresnünk az információcsere optimális csatornáit, a közösségeken belüli és köztes kommunikációs lehetőségeket, illetve meg kell találnunk az információcsere megfelelő közösségi formáit is.

A közösségek rendszert alkotnak. Az igazi közösség nem izolált csoport, hanem szervesen beilleszkedik a megfelelő közösségek rendszerébe. A közösségek horizontális és vertikális rendszerét gondosan ki kell építenünk. A kisebb közösségek (osztály, szakkör, kollégium, diákkörök stb.) egyaránt meg kell, hogy találják helyüket és funkciójukat az egységes iskolaközösségben. A legfontosabb természetesen magának az alapközösségnek az élete és helyes irányú fejlődése. Az egyén számára szükséges egy olyan alapközösség, amely tevékenységét értékeli, amelynek értékrendszerét elfogadja, és amely befogadván őt, az érzelmi biztonságot, az együttes élmény örömét adja meg számára. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy az alapközösség ne záruljon be, ne váljék klikké, amely könnyen önző vagy társadalomellenes célokat szolgál.

3.2.6.2. Közösségeink és céljaink

3.2.6.2.1. Osztályok

A tanulók közösségi emberré nevelése, szocializációja az iskola keretei közt főként az osztályhoz kapcsolódik. Az egyes osztályok nevelőmunkáját támogatják az iskola többi közösségei. Az iskolának a nevelőközösségek egymást segítő és kiegészítő, egységes rendszerét kell kiépítenie.

Közösségkialakító tényezők egy osztály életében: az osztályterem, a közös élmények, a közösségi akciókban való együttműködés, a szolidaritás, egymás segítése stb. Az osztályterem látszólag külsődleges tényező, de megvan a pszichológiai hatása. Az ülésrend is fontos tényező. A szomszédok között mindig könnyebben alakul ki barátság. Maguknak a helyeknek is van bizonyos sajátos hatásuk. Más hatású az első padokban ülni, mint a hátsókban. A hátsó padsorok mindig jobban csábítanak rendbontásra, titkos megbeszélésekre.

Nagy közösségformáló hatásuk van a közös élményeknek. A tanórák emlékei, közös munkák, kirándulások, szórakozások, sportesemények mind megannyi közösséget összekovácsoló alkalmak.

Az igazi osztályközösség egyik szép jellemvonása a szolidaritás, egymás segítése. Természetesen ennek nem a puskázás, súgás útján kell jelentkeznie. Helyes pedagógiai vezetés és légkör esetén az osztályközösség nem áll szemben a nevelők közösségével és az iskolaközösség egészével.

3.2.6.2.2. Kollégium

A kollégiumi közösségben többféle közösség dolgozik együtt. Az elsődleges közösség egy-egy csoport, amelyik közös hálóteremben lakik. Alapvető probléma, hogy homogén vagy heterogén elemekből tevődjön-e össze. A maga helyén mindkét megoldás jó. A heterogén csoportban a különböző életkorúak egymásra való pedagógiai hatása erősebb és sokszínűbb, viszont a homogén csoportban nagyobb az egység, a közös tanulás és munka lehetősége.

A kollégiumokban nagyobb közösségegységet jelenthet egy-egy évfolyam, vagy egy-egy tanulószoba közössége. Itt már lehetnek együtt heterogén, különböző életkorú tanulók is. Így a homogén és heterogén összetétel előnyei egyaránt hatni tudnak a közösségben. A kollégiumok nevelő jelentősége éppen a közvetlen együttélésből fakadó pszichológiai előnyök miatt igen nagy. Meg kell találnunk a hangot a szocializációs nehézségekkel küzdőkkel. Sok, a fiatalokat igazán megragadó, közösségmozgósító pedagógiai kezdeményezésre és ötletre van szükség.

A kollégium irányító és érdekképviseleti szerve a kollégiumi diákönkormányzat. E szerv az összekötő kapocs a nevelőtestület és a kollégiumi diákság között. Természetesen az állandó kapocsról gondoskodnunk kell.

3.2.6.2.3. Diákönkormányzat

Iskolai szinten is működik önkormányzat. Lényeges feltétel, hogy valóságos jogkörrel, hatáskörrel, felelősséggel rendelkezzék. E nélkül munkája formálissá válik és elsorvad. A diákönkormányzat dönt a saját működéséről, az ehhez biztosított anyagi eszközök felhasználásáról, hatáskörei gyakorlásáról, az Iskolanap programjáról, és a tájékoztatási rendszert (iskolaújság, iskolarádió stb.) is szervezi, szerkesztőségét kiválasztja.

3.2.6.2.4. Iskolai sportkör

Iskolánkban sportkör működik. Ez tagjainak és támogatóinak biztosítja a rendszeres mozgási lehetőséget, játékot, versenyzést, túrák, táborok tervezését, szervezését, lebonyolítását, valamint a tömegsport és versenysport igények lehetőség szerinti kielégítését. Az iskolában sportcsoportok működnek, kosárlabda, röplabda, labdarúgás. Hagyományainkat is ápolja, erősíti. (pl. 24 órás vetélkedő, házibajnokságok)

3.2.6.3. Céljaink

Minden tanulónkkal meg kell ismertetnünk népünk kulturális örökségének jellemző sajátosságait, nemzeti kultúránk nagy múltú értékeit, a történelemben kiemelkedő magyarok tevékenységét, munkásságát. Olyan közösségi tevékenységeket kell szerveznünk, amelyek az otthon, a lakóhely, a szülőföld, a haza és népei megismeréséhez, megbecsüléséhez, az ezekkel való azonosuláshoz vezetnek. Meg kell ismertetnünk tanulóinkkal a városi és falusi élet hagyományait, jellegzetességeit. Nyitottaknak kell lenniük a hazánkban és szomszédságunkban élő más népek, népcsoportok értékeinek, eredményeinek megismerésére, megbecsülésére. Meg kell alapoznunk a nemzettudatot, elmélyítenünk a nemzeti önismeretet, a hazaszeretetet.

Ki kell alakítanunk tanulóinkban a pozitív viszonyt a közös európai értékekhez. Meg kell, hogy becsüljék az európai fejlődés során létrehozott eredményeket, köztük Magyarország szerepét, hozzájárulásait. Nyitottaknak kell lenniük az európai kultúra, életmód, szokások, hagyományok iránt, különös tekintettel szomszédainkra. Meg kell ismertetnünk velük az egyetemes emberi kultúra legjellemzőbb, legnagyobb hatású eredményeit. Nyitottaknak kell lenniük és megértőknek a különböző szokások, életmódok, kultúrák, vallások, a másság iránt, becsüljék meg ezeket.

Elő kell segítenünk a tanulók környezettudatos magatartásának, életvitelének kialakulását. Képesnek kell lenniük a környezet sajátosságainak, minőségi változásainak megismerésére és elemi szintű értékelésére, a környezet természeti és ember alkotta értékeinek felismerésére és megőrzésére; a környezettel kapcsolatos állampolgári kötelességeik felismerésére és jogaik gyakorlására. Be kell kapcsolnunk tanulóinkat közvetlen környezetük értékeinek megőrzésébe, gyarapításába. Meghatározóvá kell, hogy váljon életmódjukban a természet tisztelete, a felelősség, a környezeti károk megelőzésére való törekvés. Ennek érdekében fontos az együttműködés, a környezeti konfliktusok közös kezelése, megoldása.

Fejlesztenünk kell a kommunikációs kultúrát. Ez részben a műveltség, a tudás alapja, részben az egyén szocializációjának, a társadalmi érintkezésnek, az egyéni és közösségi érdek érvényesítésének, egymás megértésének, elfogadásának, megbecsülésének döntő tényezője. Középpontjában az önálló ismeretszerzés, véleményformálás és -kifejezés, a vélemények, érvek kifejezésének, értelmezésének, megvédésének a képességei állnak. Mindezek elsősorban az anyanyelv minél teljesebb értékű ismeretét kívánják. Iskolánknak az új audiovizuális környezetet értő, szelektíven használó fiatalokat kell nevelnie.

A tanulók körében egyes témákban közvélemény-kutatásokat kell végezni. A témákat mindig az adott helyzet hozza elő. A közvéleményt fel kell használnia a Diákönkormányzatnak döntései meghozatalához. A közvélemény-kutatáshoz pl. lehet teszteket használni stb.

Feltétlen javítanunk kell belső hírközlésünkön, kommunikációnkon. Gondosan meg kell terveznünk ezt a rendszert, meg kell keresnünk az információcsere optimális csatornáit, formáit.

Jelenleg is eredményesen alkalmazzuk, és továbbra is kívánjuk folytatni:

· kirándulások szervezése (szülők beleegyezése és anyagi támogatása esetén),

· túrák, táborok szervezése (szülők beleegyezése és anyagi támogatása esetén),

· játékok szervezése,

· közös összejövetelek, rendezvények szervezése,

· múzeumlátogatások (pl. tanulmányi kirándulás keretében is), színházlátogatások szervezése,

Rövidtávon megvalósítandó céljaink:

· a kommunikációs csatornák, lehetőségek, formák megkeresése, kialakítása,

· a kommunikációs kultúra fejlesztése,

· egymás segítése, együttműködés,

· a diákönkormányzatok munkájának javítása,

· hátrányos csoportszerveződések megakadályozása, leépítése.

Hosszú távú céljaink:

· hagyományok ápolása,

· tanár – diák viszony javítása,

· családias, meghitt, baráti osztályközösségek kialakítása,

· közvélemény-kutatások végzése,

· a közösségek rendszerének kialakítása,

· közösségi akciók szervezése (pl. szemétgyűjtés az iskola körül, csikkek eltakarítása, parkápolás stb.),

· szakkörök indítása, különböző csoporttevékenységek (pl. önismereti),

· különböző kultúrák, közösségek megismerése (kirándulások, történelem óra stb. keretében).

3.2.7. Beilleszkedési, magatartási nehézséggel összefüggő pedagógiai tevékenység

A sikeres iskolai tanulás, a tanulási képességek, a biológiai, kognitív, emocionális-szociális érettség és az iskolán belüli-kívüli (személyiségfüggő és környezeti) tényezők együtt hatását, megfelelő tanulási struktúra kialakulását feltételezi. Az iskolai teljesítményzavarok az életkortól, iskolatípustól függetlenül egyaránt kialakulhatnak. Legnagyobb gyakorisággal az alapvető iskolai teljesítmények, a kultúrtechnikák elsajátításában mutatkoznak meg. Gyakran együttjárnak magatartászavarokkal, melyek egyaránt lehetnek a teljesítményzavarok kísérő tényezői és fordítva.

A beilleszkedési zavar az elfogadott társadalmi normáktól eltérő viselkedés, melynek pontos meghatározása és felismerése nehéz. A pontos meghatározás nehézségét okozza, hogy a társadalomban sokféle párhuzamos normatíva és elvárásrendszer létezik.

Az iskolának ezzel a gyakran előforduló problémával szembe kell néznie, s ez esetben nagy feladat hárul az osztályfőnökökre.

Az iskola lehetőségei:

Az osztályfőnök mielőbbi probléma felismerése
Személyes elbeszélgetés
Csoportos, közösségen, osztályon belüli beszélgetés
Kapcsolattartás a Nevelési Tanácsadóval
Iskolapszichológus alkalmazása
Nyomon követés
Egyéni fejlesztési tervek készítése

3.2.8. A gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenység. Szociális hátrányok enyhítése

A kilencvenes években Magyarországon nagymértékben megnőttek a jobb és rosszabb helyzetű társadalmi csoportok közötti távolságok. Ez részben az állami gondoskodás korábbi rendszere részleges felbomlásának, részben a gazdasági válság és a piacgazdaságra való áttérés okozta változásoknak tudható be. Felerősödtek a szociális, regionális és települési egyenlőtlenségek. Az egyéneknek, illetve a családoknak a társadalomban elfoglalt helye hatással van a gyermekek életesélyeire, ezen belül pedig iskolai sikerességükre.

Igazgatási és pedagógiai tevékenységünk fontos célkitűzése, hogy kizárja annak lehetőségét, hogy bármely gyermek, tanuló származása, színe, vallása, nemzeti etnikai hovatartozása miatt, vagy bármely más oknál fogva hátrányos, kitaszított helyzetbe kerüljön. Pedagógiai tevékenységünk alapvető tétele, hogy mindenki részére biztosítsa a fejlődéshez szükséges feltételeket. Azokat a lehetőségeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a tanuló képességeit, tehetségét kibontakoztathassa, szükség esetén leküzdhesse azokat a hátrányokat, melyek születésénél, családi vagyoni helyzeténél, vagy bármilyen más oknál fogva fennállnak.

Tevékenységünk során különös figyelemmel kell kísérni az iskolánkba kerülő állami gondozott, szociálisan hátrányos helyzetű, vagy egyéb más okból veszélyeztetett tanulók fejlődését. Elsődleges feladat tehát ezen tanulók felderítése, kiszűrése, melynek módja lehet bemutatkozó fogalmazás íratása vagy kötetlen beszélgetés kialakítása. Ennél a tevékenységnél különösen fontos az osztályfőnök tapintatos, körültekintő munkája.

3.2.8.1. Kit tekintünk hátrányos helyzetűnek?

A hátrányos megjelölést azokra a tanulókra értjük, akik szegények, illetve alacsony szocioökonómiai státusszal jellemezhető társadalmi réteghez tartoznak. Esetükben a különbséget a szegénység és annak következményei jelentik.

A hátrányos helyzetű tanulók jellemzői a következőkben foglalhatók össze:

· Az alacsony jövedelmű családok gyermekeinek testi fejlődése sokszor nem kielégítő. Egyes családok nem tudják fizetni a társadalombiztosítást, így a gyerekek nem részesülnek rendszeres orvosi és fogászati ellátásban. Ennek következtében a kezeletlen egészségügyi problémák krónikussá válhatnak.

· Sok család fogyasztási szerkezete nagyon egyoldalú, azaz a kevés jövedelmet teljes egészében élelmiszervásárlásra kénytelenek fordítani. Vannak családok, akik nem tudják fizetni az iskolai gyermekétkeztetést, sőt otthoni élelmezésre sem telik, így a gyerek az iskolában és otthon egyaránt éhezik.

· Ezek a családok általában rossz, egészségtelen körülmények között laknak, s mivel a jövedelmüket felélik, a jobb körülmények közé kerülés kilátástalan a számukra.

· Ezekben a családokban a szülők sokszor a legelemibb nevelési ismeretekkel sem rendelkeznek. A család életvitele nélkülözi a tervszerűséget. A gyerekek nem kapnak kellő figyelmet, szeretetet.

A hátrányos helyzetű gyerekek sokszor nem részesülnek olyan tapasztalatokban és élményekben, amelyek megkönnyítenék számukra az iskolai tanulást például a szülők primitív módon beszélnek velük, nem válaszolnak a kérdéseikre, a gyerek nem kap kellő figyelmet, mert a szülők a mindennapi problémákkal vannak elfoglalva, nem tudják őket elvinni kirándulni stb. Az a gyerek, aki mindebben nem részesül, eleve hátránnyal kezdi az iskolát.

A hátrányos helyzetű tanulók kevéssé motiváltak a jó iskolai teljesítmény elérésére, mivel a szülők maguk sem tartják azt fontosnak. A szülőt többnyire képzetlenek, az iskolát eleve valamilyen szükséges rossz dolognak tartják. Ha a szülők rossz tanulók voltak, semmiféle segítséget nem tudnak adni ahhoz, hogyan tanuljon a gyerek.

A hátrányos helyzetű tanulók pályaválasztása is igénytelen. Aki kudarcok sorozatát élte át az iskolában, nemigen kívánkozik egy nagyobb követelményeket támasztó intézménybe. A szülők sem biztatják erre, sokkal inkább azt akarják, hogy mielőbb keresőképes legyen.

A rosszul tanuló és alacsony igényszintű hátrányos helyzetű tanuló nagyobb valószínűséggel él át szerepbizonytalanságot, mint aki gond nélkül halad, és komoly tervei vannak. Súlyosbítja a helyzetet, ha ráadásul a gyerek valamely kisebbségi csoport tagja (pl. cigány).

A hátrányos helyzetű tanulókat tehát különböző környezeti tényezők gátolják meg abban, hogy az adottságaikhoz mért fejlődési utat bejárhassák. A megoldás kézenfekvő: a hátrányos helyzetet okozó körülményeken kell enyhíteni. Csakhogy ebben a pedagógus hatóköre nagyon korlátozott. Van azonban néhány dolog, amit a tanár megtehet ezekért a jobb sorsra érdemes tanulókért:

Ne essünk a sztereotipizálás csapdájába, ne gondolkodjunk úgy ezekről a gyerekekről, hogy reménytelen esetek. Mindig az egyes tanulókra koncentráljunk, kerüljük el az általánosítást. Ami ugyanis egy csoportra általában igaz, nem biztos, hogy a csoport egyes tagjaira is igaz. Járjunk el annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetű tanuló legalább az iskolában rendszeresen egyen és kapjon orvosi ellátást (iskolaorvosi ellátás). Étkezés vonatkozásában az iskola átvállalhatja a költségeket, vagy ha ez nem áll módjában, alapítványi támogatáshoz kell folyamodni. Legyünk tisztában azzal, hogy a hátrányos helyzetű tanulók számos olyan tapasztalattal nem rendelkeznek, amiket mások természetesen hoznak magukkal a családból. Ezek pótlásáról nekünk kell gondoskodni. Vegyünk igénybe minden lehetséges eszközt a hátrányos helyzetű tanulók motiválására. Talán a legfőbb oka annak, hogy a hátrányos helyzetű tanulók gyengén teljesítenek az iskolában, nem a képességek, hanem a tanulás iránti érdeklődés hiánya pl. nélkülözik a szülői biztatást, nincs megfelelő modell a szülők vagy testvérek részéről, alacsony igényszint vagy állandó sikertelenség. Az ilyen diákokat tanító pedagógus egyik fő feladata a tanulás iránti érdeklődés felkeltése és fenntartása.

3.2.8.2. Pedagógusaink alapvető feladatai:

Szoros kapcsolat tartása a szülői házzal, a nevelőszülőkkel, illetve a nevelőintézettel, esetleg a tanuló lakhelyének önkormányzatával.
Közre kell működnie a gyermek- és ifjúságvédelemi feladatok ellátásában, a tanuló fejlődését veszélyeztető körülmények megelőzésében, feltárásában, megszüntetésében (tanulmányi eredmény romlása, családi gondok, gazdasági helyzet romlása esetén).
Nevelő és oktató tevékenysége során figyelembe kell vennie a tanuló egyéni képességét, lehetőségét, fejlődésének ütemét, szociokultúrális helyzetét, fejlettségét, fogyatékosságát és segítenie kell képességeinek kibontakoztatását, illetve a bármilyen oknál fogva hátrányos helyzetben lévő tanulók felzárkóztatását.
Kötelessége, hogy a tanulók részére az egészségük, testi épségük megőrzéséhez szükséges ismereteket átadja, és ezek elsajátításáról meggyőződjön.
Feladata a szülők és a gyerekek tájékoztatása az őket érintő kérdésekről, hogyha a gyermek fejlődésének elősegítése érdekében intézkedéseket tart szükségesnek.
Köteles a tanuló emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartani.
Felvilágosító munka a szociális juttatások lehetőségéről szülői értekezleten, fogadóórákon.

3.2.8.3. Szociális hátrányok

Az iskolánkba kerülő tanulók közül a szociálisan hátrányos helyzetűek a csonka családban élők, munkanélküli szülők gyermekei, vagy más ok miatt létminimum alatt élők közül kerülnek ki. A szociálisan hátrányos helyzetű tanulók segítése a társadalmi beilleszkedésbe, a hátrányok leküzdésébe az iskolának kötelessége. Ennek érdekében iskolánk a következőket tudja tenni:

Felzárkóztató és tehetséggondozó programok szervezése
Pályaorientációs tevékenység
Helyi, regionális, országos támogatások megszerzésének ösztönzése
Motiválás arra, hogy a gyermek kollégiumi illetve menzai ellátásban részesüljön
Kapcsolattartás a Nevelési Tanácsadóval, a rendőrség ifjúságvédelmi osztályával, a Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézettel, hivatásos pártfogókkal
Személyiségfejlesztő programok szervezése
Szükség esetén iskolapszichológussal történő együttműködés
Egészségügyi szakszolgálalat igénybevétele

Iskolánk hitvallása szerint „minden gyermek érték”, ezért különös figyelemmel kell kísérnünk a hátrányos helyzetű tanulóink fejlődését, s vállaljuk segítésüket.

Ennek formái:

Ingyenes tankönyvcsomagok kölcsönzési lehetőségének biztosítása az iskolai könyvtárból.
Kollégiumi elhelyezés biztosítása.
Étkezési lehetőség biztosítása kedvezményes térítés ellenében.
Három vagy annál több gyermekes szülők gyermekeinek étkezéséhez való hozzájárulás.
Segélyezésre javaslat az osztályfőnökök és a gyermek- és ifjúságvédelmi felelős útján az önkormányzatnál.
Tanulmányi ösztöndíj odaítélése az iskolaszék közreműködésével.
Az egészségügyi szűrővizsgálat biztosítása az iskolaorvos és a védőnő segítségével.
Nem nézzük tétlenül a diákjainkat veszélyeztető betegségek, szenvedélybetegségek térnyerését. Megelőző, felvilágosító egészségnevelő programok szervezése.
Az iskola Rózsa Imre Alapítványa is lehetőséget ad a kiemelkedően teljesítő és szociálisan rászoruló tanulóink támogatására, javaslatok megfogalmazása.

Mindezen feladatok elvégzésében irányító szerepet kap a gyermek- és ifjúságvédelmi felelős pedagógus.

3.2.8.4. Betegségek, szenvedélybetegségek kialakulásának megelőzése

Sosem volt könnyű a fiatalok számára a serdülőkori problémák megoldása. Ma a társadalmi keretfeltételek ezt még nehezebbé teszik. A sikerességhez a fiatal környezetének egyéni és szociális feltételei is hozzájárulnak. Ezekkel a problémákkal, mint minden középiskolának – hisz gyermekeink a legveszélyeztetettebbek – a mi iskolánknak is szembe kell nézni.

A problémák megelőzése kezelése érdekében az iskola a következőket teszi:

Osztályfőnöki óra keretében lehetőség van speciális a témával foglalkozó film megtekintésére, beszélgetésre
Előadók hívása osztályfőnöki órára
Egy napos drogellenes program szervezése neves előadók részvételével
Előadás szervezése pedagógusok részére
Esetenként kapcsolattartás a rendőrség drogellenes osztályával

3.2.9. Iskolai differenciált képzés. A tehetség, a képesség kibontakozását segítő tevékenység, felzárkóztató tevékenység

Az egyes életkori ciklusok közötti átmeneteket, problémákat figyelmesen kell kezelni.

A tanulók eltérő felkészültségi szinttel, különböző ismeretanyaggal érkeznek hozzánk a 9. évben. A szintrehozás az első felmérések után alapvető feladata az itt tanító nevelőknek, ennek a módja a tanórán belüli differenciált foglalkozás.
Pedagógusainknak figyelembe kell venni a más iskolákból érkező 10. 11. 12. évfolyamon tanuló diákok esetleges eltérő tananyagát is, velük külön kell foglalkozni.
A 13. 14. évfolyamon lehetséges, hogy a csoportnak csak egy része foglalkozik valamely tárggyal, azok a diákok, akik korábban már elsajátították ezeket az ismereteket, felmentést kaphatnak megfelelő mérlegelést követően.
A lemaradó tanulók felzárkóztatására szükség esetén külön foglalkozások szervezhetők bármely évfolyamon. Felhasználható erre az iskola könyvtára és számítógépparkja is.

3.2.9.1. Kit tekintünk tehetségesnek?

Azt a személyt, aki az emberi tevékenység egy vagy több területén átlag feletti teljesítményt nyújt. Kiemelkedő képességei révén magas teljesítmény elérésére képes. Ha képességként (adottság, készség, diszpozíció) kezeljük a tehetséget, azaz potenciaként, akkor segítő tevékenységünk alapvetően két lépésből áll:

Felismerés

2. Fejlesztés
a./ általánosan 9-10. évfolyamon
b./ speciálisan 11-12. évfolyamon ill. a 13-14. évfolyamon

A tevékenység színterei: a szakórák, illetve minden egyéb diákjaink részvételével, közreműködésével kapcsolatos foglalkozás, előkészítő (pl. OSZTV versenyekre való felkészítés), rendezvény (pl. ünnepek).

A felismerés és fejlesztés a tehetség következő összetevőire irányuljon, tudva azonban azt, hogy az alább felsoroltak sokszor együtt jellemzik a személyt.

3.2.9.2. A tehetség összetevői

I. Képességek

1. intellektuális képességek (logikus gondolkodás, figyelem, absztrakció)

2. szociális képességek (kapcsolat- felismerő, befolyásoló, irányító)

3. esetenként pszichoszomatikus képességek (sport)

4. esetenként művészi képességek (zene, rajz, tánc)

II. Kreativitás:

Kreatív az a személy, aki nem alkalmazkodik, hanem létrehoz, aki nem megtanul, hanem kitalál. Vagyis aki soha nem észlelt jelenségeket ragad meg, új összefüggéseket ismer fel, eredeti, szabálytalan, szellemileg rugalmas, könnyed (gondolata szárnyaló).

Ahhoz, hogy ilyen tanulóink legyenek:

Fejleszteni kell a divergens gondolkodást. Feltétlenül szükséges tehát, hogy minden lehetséges alkalommal - tehát nem erőszakoltan - ismertessük fel, gyakoroltassuk, hogy a természet egységes egész, hogy a tudományok és a hozzájuk igazodó tantárgyak ugyanazt az anyagot vizsgálják más-más perspektívából, így sokszor más-más módszerekkel.
Adjunk teret a „lehetetlen” ötleteknek problémamegoldás során, vagyis inspiráljuk tanulóinkat a témához nem tartozó ismeretek felhasználására.

3.2.9.3. Motiváció és környezet

Számtalan mérés eredménye igazolja, hogy tartós tudást, magas teljesítményt csak belülről fakadó késztetés (motiváció) eredményez. Azaz fel kell kelteni kíváncsiságukat, becsvágyukat, kitartásukat, szorgalmukat.
A környezetnek, jelen esetben nekünk tanároknak, elfogadónak kell lenni ahhoz, hogy kellő belső motiváltság mellett realizálódni tudjon a tehetség. Tehát nem elég a szimpátia, a tanár empatikus legyen. Adekvát elismerésekben kell részesíteni diákjainkat.

A tanítás egyetemes tevékenység. Egy személy egyszerre tanuló és tanító, vagyis a két oldal csak szerep, attól függ a minősítés, hogy ki a partner. Az iskolában a tanító szerepet elsősorban mi, tanárok játsszuk. Sikerrel akkor járhatunk, ha önmagunkat képviseljük és nem a jó tanár modellt.

Ki a jó tanár - felmérések szerint egyszerre jellemzi az, hogy

mindig tudja a helyes választ
mindig nyugodt
soha nem elfogult
nem felejt el semmit
mindig divergens gondolkozású
szociális képességei maximumon vannak
intellektuálisan tehetséges

Biztosan nem vagyunk ilyenek, tehát ne játsszuk meg ezt a modellt. Ez rontja a tanuló-tanító összhangját, amely a taníthatóság legfontosabb eleme.

3.2.9.4. Iskolai differenciált képzés

Az iskolában folyó oktatási-nevelési folyamat fontos eleme az osztályban folyó tanítási munka. Ennek leglényegesebb része az osztály munkájának szervezési módja. Ha ezt nem támogatja az oktatott tartalmak rugalmas kezelése és az egyes tanulók előrehaladását mérni képes értékelés, nem beszélhetünk differenciált oktatásról.

A differenciált nevelés pedagógiai gyakorlatának feltételei:

az ezt támogató finanszírozási rendszer,
a tartalmi szabályozás,
az értékelési rendszer,
a pedagógusképzés és -továbbképzés,
a pedagógiai szolgáltatások,
valamint a megfelelő tankönyv- és taneszköz-kínálat biztosítása.

Az oktatási rendszeren belüli egyenlőtlenségek kérdése három dimenzióban vetődik fel:

az oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés,
az oktatási rendszeren belül zajló tanítási-tanulási folyamat,
valamint a tanulási teljesítmények dimenzióiban.

Az oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából elsősorban a különböző szintű oktatási intézmények területi elhelyezkedése, a pénzügyi források elosztásának mechanizmusa és a szakképzett pedagógusokkal való ellátottság érdemelnek figyelmet.

A tanítási-tanulási folyamat szempontjából mérhető egyenlőtlenségek tekintetében az iskolák minőségét, az oktatás tartalmát, valamint a tanítás-nevelés minőségét kell feltérképeznünk. Mindezek alapján az oktatási egyenlőtlenségekkel kapcsolatos „problématérkép” összeállításakor tehát egyszerre kell figyelembe vennünk az oktatás társadalmi környezetét, a tanulók „hátterének” leírását szolgáló kategóriákat (társadalmi egyenlőtlenségek és különbségek), illetve az oktatási rendszeren belüli, az oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel, azok minőségével és az oktatás eredményességével összefüggő egyenlőtlenségeket.

A differenciált nevelés iskolai szinten történő megvalósítása

Hagyományos nevelés	Differenciált nevelés
A tanulók közötti különbségek rejtettek, vagy akkor „kezelendőek”, ha problémát okoznak.	A tanítás tervezésének alapja a tanulók közötti különbségek feltárása.
Az értékelés jellemzően a tanulás végén történik.	Az értékelés folyamatos, diagnosztikus és a tanításnak a tanulói igényekhez való alkalmazkodását szolgálja.
Egy viszonylag egységes intelligenciafelfogás uralkodik.	Az intelligencia összetettségére való figyelem evidencia.
A kiválóság egyetlen definíciója érvényesül.	A kiválóság nagymértékben egy egyéni kezdőponthoz mért fejlődés alapján határozódik meg.
A tanulók érdeklődésének felkeltése rendszertelen, eseti.	A tanulóknak rendszeresen érdeklődésükhöz alkalmazkodó tanulási választások állnak a rendelkezésükre.
A tanítás igen kevés tanulási stílust vesz figyelembe.	A tanítás igen sok, különböző tanulási stílushoz alkalmazkodik.
Az egyszerre az egész osztállyal való frontális munka a domináns.	Változatos tanulásszervezési módok a jellemzőek.
A tanítást a szövegek és a tanterv feldolgozása irányítja.	A tanítást a tanulók érdeklődése, tanulási stílusa irányítja.
A tanulás célja a tények és a kontextustól elszakított készségek elsajátítása.	A tanulás célja a különböző készségek használata a legfontosabb fogalmak megértése céljából.
Az egy lehetséges megoldást felkínáló feladat a norma.	Több lehetséges megoldást felkínáló feladatok léteznek.
A tanítási idő beosztása viszonylag rugalmatlan.	A tanítási idő beosztása a tanulói igényekhez alkalmazkodva rugalmas.
Egyetlen szöveg használata a domináns.	Változatos szövegek használata a domináns.
A gondolatok és az események egyetlen interpretációja létezik.	A gondolatok és események több lehetséges interpretációjának feltárása létezik.
A tanár irányítja a tanuló viselkedését.	A tanár segíti a tanuló készségeinek fejlődését, hogy erősítse önbizalmát.
A tanár problémákat old meg.	A tanulók együttműködnek egymással és a tanárral a problémák megoldásában.
A tanár az egész osztályra érvényes osztályzási kritériumokat állapít meg.	A tanulók együttműködnek a tanárral az egész osztályra érvényes osztályzási kritériumok rögzítésében.
Az értékelés egyetlen vagy kevés módja használt.	Az értékelés igen sok módozata használt.

Az oktatás eredményessége, illetve az eredményesség tekintetében megfigyelhető egyenlőtlenségek kétféle módon ragadhatók meg:

· az oktatási rendszeren belüli előrehaladásról,

· valamint a mérhető tanulási teljesítményekről szóló adatok alapján.

Az oktatási rendszer hatékonyságának egyik legfontosabb mutatója a kudarcot vallók, a leszakadók aránya. Iskolánkban ezek a tanulók elsősorban a középfokú oktatásból kimaradók. Azok a tanulók is ebbe a csoportba tartoznak, akiknek elhelyezkedési esélyeit nem növeli kellő mértékben a teljesített szakképzési program. Ide sorolhatjuk továbbá azokat is, akik alapvető tanulási, életvezetési és a munkavégzéshez szükséges készségek elsajátítása, igen fontos ún. kulturális eszköztudások (mint például a szövegértés vagy a számítástechnikai alapismeretek) megszerzése nélkül vagy alacsony pedagógiai hozzáadott értéket képviselő programokat elvégezve lépnek ki az oktatási rendszerből (pl. közvetlenül az érettségi után, a szakképzési évfolyamok előtt lép ki a tanuló). Célunk az, hogy a tanulóink a törvényben biztosított lehetőségeket kihasználva több szakmát is sajátítsanak el iskolánkban.

Küldetésnyilatkozatunkban is megfogalmazott célunk a leszakadók arányának csökkentése. Ehhez megakadályozásához nagymértékben járulnak hozzá:

· Felzárkóztató foglalkozások. Ezeket elsősorban azokon a területeken szervezzük meg, ahol a verbális és formális kommunikáció fejlesztése a cél. (pl. a magyar nyelv és irodalom, a matematika)

· Tanulásmódszertan. Az iskolánkba az általános iskolából érkező diákjaink szakközépiskolában a 9-10. évfolyamon, gimnáziumban a 9. évfolyamon tanulásmódszertant is tanulnak. Így is próbáljuk a diákjainkat a sikeres tovább haladáshoz segíteni. Ez a tantárgy „univerzális” jellegénél fogva jól „aládolgozik” az összes többinek. Nem tananyagot, hanem tanulási képességeket fejleszt.

Az iskolánkkal szemben támasztott követelmények között az érettségire való felkészítés első helyen szerepel, de előkelő helyen áll a továbbtanulási szándék is. A gimnáziumi osztályokban a továbbtanulás főleg a felsőoktatás valamely intézményében való továbbhaladást jelenti. A szakközépiskolai osztályokban azonban inkább a megfelelő szakmai szakképesítés(ek) megszerzésére irányul. Mindezek megvalósításában segíthetnek:

· 9-10. évfolyamon a tanulók tudásukat az érdeklődésüknek megfelelő szakkörökön mélyíthetik el.

· 11-12. évfolyamokon az érdeklődésnek megfelelően kis csoportokban előkészítő foglakozásokat szervezünk. Ebben a formában a kreativitás, a tehetség szabad utat kap.

§ érettségi előkészítő

§ felvételi előkészítő

§ nyelvvizsgára felkészítő

§ tanulmányi versenyre felkészítő

· Iskolánk törekszik arra, hogy a kétszintű érettségi bevezetésével lehetőleg minden tárgyból biztosítsa az emelt szintű felkészülés lehetőségét.

3.2.10. Környezeti nevelés

A közoktatásról szóló törvény 2003. évi módosítása 48. (3.) bekezdése alapján: „Az iskola nevelési programjának részeként el kell készíteni az iskola egészségnevelési és környezeti nevelési programját”.

3.2.10.1. A környezeti nevelés fogalma

„Az iskolai környezeti nevelés az a pedagógiai folyamat, melynek során a gyerekeket felkészítjük környezetük megismerésére, tapasztalataik feldolgozására, valamint az élő és élettelen természet érdekeit is figyelembe vevő cselekvésre. Ezért a környezeti nevelés:

- megfelelően stabil és megújulásra képes érzelmi kapcsolatot alapoz és erősít meg az élő ill. élettelen környezettel;

- kifejleszti a szándékot és képességet a környezet aktív megismerésére;

- felkelti az igényt, képessé tesz:

a környezet változásainak, jelzéseinek felfogására;

összefüggő rendszerben történő értelmezésére; a rendszerben felismerhető kapcsolatok megértésére;

a problémák megkeresésére, okainak megértésére;

kritikai és kreatív gondolkodás kialakítására, és ezáltal a lehetséges megoldások megkeresésére;

az egyéni és közösségi döntések felelősségének megértésére, vállalására környezeti kérdésekben;

a környezet érdekeit figyelembe vevő cselekvésre.”

(KöNKomP, 2004)

„A környezeti nevelés olyan értékek felismerésének és olyan fogalmak meghatározásának folyamata, amelyek segítenek az ember és kultúrája, valamint az őt körülvevő biofizikai környezet sokrétű kapcsolatának megértéséhez és értékeléséhez szükséges készségek és hozzáállás kifejlesztésében. A környezeti nevelés hatást gyakorol a környezet minőségét érintő döntéshozatalra, személyiségformálásra és egy széles értelemben vett viselkedésmód kialakítására.”

(IUCN, 1970)

3.2.10.2. A környezeti nevelés színterei iskolánkban

3.2.10.2.1. Hagyományos tanórai oktatásszervezésben

Tanórán:

A tanórákon hozzárendeljük az adott témákhoz a megfelelő környezetvédelmi vonatkozásokat. Az óra jellege határozza meg, hogy melyik problémát hogyan dolgozzuk fel. Kiemelt helyet kapnak a hétköznapi élettel kapcsolatos vonatkozások, amelyekhez a diákoknak is köze van. Különböző interaktív módszereket használva adjuk át az ismereteket, de jelentős szerepet kap az önálló ismeretszerzés is. A szemléltetés hagyományos, audiovizuális és informatikai lehetőségeit is felhasználjuk, alkalmazzuk. Így az élményszerű tanításra lehetőség nyílik. Fontosnak tartjuk, hogy a diákjaink komoly elméleti alapokat szerezzenek, mert véleményünk szerint így lehet csak okosan, átgondoltan harcolni a környezet megóvásáért.

Az egyszerű víz-, talaj- és levegővizsgálati módszereket laboratóriumban megtartott tanórákon tanítjuk meg. Külön, kiemelten kezeljük ezek elemzését, a következtetések megfogalmazását, a tapasztalatok hatásainak értékelését.

3.2.10.2.2. Nem hagyományos tanórai keretben

Tanórán kívüli programok:

- A gyerekek olyan versenyeken indulnak, ahol a környezet- és természetvédelem fontos téma, így elmélyíthetik elméleti tudásukat.

- Részt vállalunk különböző környezeti neveléssel foglalkozó kiadványok összeállításában, megírásában.

- Különböző akciókban veszünk részt:

- Az iskolában különböző gyűjtési akciókat (elem-, alumínium-, használt háztartási zsiradék és papírgyűjtés) szervezünk.

- Kiállításokat rendezünk jeles alkalmakra: pl. a Föld Napján.

3.2.10.3. Erőforrások

A környezeti nevelési munkánk céljainak eléréséhez elengedhetetlen feltétel, hogy az iskolai élet résztvevői egymással, valamint külső intézményekkel, szervezetekkel jó munkakapcsolatot, együttműködést alakítsanak ki. A résztvevők és a közöttük kialakuló együttműködés egyben környezeti nevelési munkánk erőforrása is.

Az iskolának a következő tanévben – az alábbiakat figyelembe véve – ki kell dolgoznia részletesen is az iskolán belüli és kívüli kapcsolatrendszerét.

3.2.10.4. Iskolán belüli együttműködés

- Tanárok. Az iskola minden tanárának feladata, hogy környezettudatos magatartásával, munkájával példaértékű legyen a tanulók számára. Ahhoz, hogy az iskolai környezeti nevelés ill. oktatás közös szemléletben és célokkal valósuljon meg, ki kell alakítanunk, illetve tovább kell fejlesztenünk a munkaközösségek együttműködését. Azoknak a kollégáknak, akik most kívánnak bekapcsolódni az iskolai környezeti nevelési munkába, a tapasztaltabb kollégák tanácsokat, javaslatokat adnak. A közös munka áttekintése igazgatóhelyettesi feladat.

- Diákok. Az iskola minden diákjának feladata, hogy vigyázzon környezetére és figyelmeztesse társait a kultúrált magatartásra. Ebben kiemelkedő feladata van az iskolai diákönkormányzatnak, az osztályközösségeknek, valamint a környezet védelme iránt különösen érdeklődő és elkötelezett tanulókból álló diákcsoportnak.

- Tanárok és diákok. A diákok a környezeti témákkal kapcsolatos ismereteiket a tanáraikkal való közös munka során tanórai és tanórán kívüli programok keretében sajátítják el. Iskolánkban nagy szerepe van a környezettudatos szemlélet kialakításában pl. a témanapoknak, a hulladékgyűjtési akcióknak. A diákok és tanárok együttműködése nélkülözhetetlen a környezetbarát iskolai környezet létrehozásában és megőrzésében is. A tanórák környezeti tartalmát a munkaközösségek határozzák meg, a tanórán kívüli környezeti nevelési tevékenységek áttekintése igazgatóhelyettesi feladat.

- Tanárok és szülők. Az iskolai környezeti nevelés területén is nélkülözhetetlen a szülői ház és az iskola harmonikus együttműködése. Fontos, hogy a szülők megerősítsék gyermekükben azt a környezettudatos magatartást, amit iskolánk is közvetíteni kíván. Iskolánkban ez egyrészt azon keresztül valósul meg, hogy az elsajátított viselkedési formákat, ismereteket otthon is alkalmazzák a tanulók, másrészt az egyes környezeti nevelési programjaink anyagi fedezetét – a lehetőségeiket figyelembe véve – a családok maguk is biztosítják.

- Nem pedagógus munkakörben foglalkoztatottak. Az iskola adminisztrációs és technikai dolgozói munkájukkal aktív részesei környezeti nevelési programunknak. Az iskolai adminisztráció területén fontos feladatunk, hogy csökkentsük a felesleges papírfelhasználást (pl.: féloldalas papírlapok használata, kicsinyített és kétoldalas fénymásolás, digitális információáramlás). Példamutató, ha a tanulók látják, hogy az iskola épületének takarítása során környezetkímélő, az egészségre nem ártalmas tisztítószereket használunk. Ezek felkutatása és beszerzése az iskolai gondnok feladata. Az iskolai szelektív hulladékgyűjtés továbbfejlesztéséhez a takarítók aktív, környezettudatos munkájára is szükségünk van.

3.2.10.5. Iskolán kívüli együttműködés

- Fenntartó. Mivel a fenntartó határozza meg az általa fenntartott intézmények profilját és költségvetését, ezért a fenntartóval való kölcsönös együttműködés – az iskola egész életén belül – a környezeti nevelési programunk megvalósítása szempontjából is fontos. Az iskola igazgatójának feladata, hogy a fenntartóval való egyeztetés során a lehető legoptimálisabb helyzet megteremtését elérje. Célunk, hogy a fenntartó a kötelező támogatáson túl is finanszírozza az iskolai környezeti nevelési programokat.

- Környezeti neveléssel is foglalkozó intézmények. A tanórai és tanórán kívüli környezeti programot színesebbé és tartalmasabbá teszi a különböző intézmények meglátogatása. Iskolánk számára ilyen szempontból kiemelkedően fontosak a múzeumok, és a nemzeti parkok. Ezeket a látogatásokat a tanórákon készítjük elő. Az osztályok kirándulásait úgy kell megszervezni, hogy a négy év során legalább egy környezeti témájú intézménylátogatáson részt vehessenek a tanulók. Az adott intézménnyel a kapcsolatot a munkaközösségek egy megbízott tanára tartja.

- Civil szervezetek. A civil szervezetek szakmai ismereteikkel és programjaikkal segítik környezeti nevelési munkánkat. Tantestületünk több tagja rendszeresen részt vesz előadásaikon, továbbképzéseiken. Szükséges, hogy több, az egész tantestületet érintő környezeti témájú előadás és foglalkozás legyen a jövőben. A civil szervezetekkel való iskolai szintű kapcsolattartás igazgatóhelyettesi feladat. A szaktanárok egyénileg alakítanak ki kapcsolatot az egyes civil szervezetekkel.

- Hivatalos szervek. A hivatalos szervek egyik feladata annak ellenőrzése, hogy környezetvédelmi és egészségügyi szempontból megfelelően működik-e az iskola. Javaslataikra, véleményükre építeni kívánunk az iskolai környezet kialakításában.

Iskolai büfé

Diákjaink délelőtti étkezésének egyik meghatározó tényezője az iskolai büfé kínálata. Fontos, hogy továbbra is megőrizzük ezt a helyzetet, hogy a büfé nem egy nagyvállalat része, hanem egy, az iskolánkra szabottan működő önálló egység. Kívánatos, hogy bővüljön az egészséges táplálkozáshoz nélkülözhetetlen tejtermék- és gyümölcskínálat.

3.2.10.6. Anyagi erőforrások

- Saját bevétel. Az iskolának teremkiadásból és szakképzési támogatásból van saját bevétele, melyek összege változó. A továbbiakban is folytatni kívánjuk azt a gyakorlatot, hogy az iskolai beszerzési egyeztetések során határozzuk meg, mekkora összeg fordítható környezeti nevelési célokra. A tanárok kéréseit összegyűjtve a környezeti munkacsoport vezetője képviseli a megbeszéléseken a környezeti nevelési munka érdekeit.

- Pályázat. A pályázat-megjelenések figyelése igazgatóhelyettesi feladat. Az igazgatóhelyettes tájékoztatja a kollegákat a pályázati lehetőségekről, és segít a pályázatok elkészítésében. Az elnyert összeget teljes egészében arra a területre kell fordítani, amire a kiírás szólt.

3.2.10.7. Alapelvek, jövőkép, célok

A környezeti nevelés alapelvei közül az alábbiakat kiemelten kell kezelnünk. Ezek fogalmát, tartalmát, megnyilvánulási módjait körül kell járnunk, meg kell világítanunk:

- a fenntartható fejődés;

- a kölcsönös függőség, ok-okozati összefüggések;

- a helyi és globális szintek kapcsolatai, összefüggései;

- alapvető emberi szükségletek;

- emberi jogok;

- demokrácia;

- elővigyázatosság;

- biológiai és társadalmi sokféleség;

- az ökológiai lábnyom.

Tartsuk szem előtt, hogy egy gyereket képezünk minden órán és foglalkozáson, vagyis fontos, hogy a diák fejében egységes rendszer alakuljon ki.

Hosszú távú célunk, jövőképünk, hogy környezettudatos állampolgárrá váljanak tanítványaink. Ennek érdekében diákjainkban ki kell alakítani:

- a környezettudatos magatartást és életvitelt;

- a személyes felelősségen alapuló környezetkímélő, takarékos magatartást és életvitelt;

- a környezet (természetes és mesterséges) értékei iránti felelős magatartást, annak megőrzésének igényét és akaratát;

- a természeti és épített környezet szeretetét és védelmét, a sokféleség őrzését;

- a rendszerszemléletet;

- tudományosan megalapozni a globális összefüggések megértését;

- az egészséges életmód igényét és elsajátíttatni az ehhez vezető technikákat, módszereket.

A célok eléréséhez szükséges készségek kialakítása, fejlesztése a diákokban. Ilyenek például:

- alternatív, problémamegoldó gondolkodás;

- ökológiai szemlélet, gondolkodásmód;

- szintetizálás és analizálás;

- problémaérzékenység, integrált megközelítés;

- kreativitás;

- együttműködés, alkalmazkodás, tolerancia és segítő életmód;

- vitakészség, kritikus véleményalkotás;

- kommunikáció, média használat;

- konfliktuskezelés és megoldás;

- állampolgári részvétel és cselekvés;

- értékelés és mérlegelés készsége.

3.2.10.8. Az iskola környezeti nevelési szemlélete

Napjainkban a világ figyelme a fenntartható fejlődés megteremtése felé irányul. Ez az élet minden színterén tapasztalható: szociális, gazdasági, ökológiai, politikai területeken is. A fenntarthatóság ideológiai és tartalmi kialakítását az oktatásban kell elkezdenünk. A diákok számára olyan oktatást kell az iskolánknak biztosítania, amelyben a szakmai képzésen kívül hangsúlyt kapnak az erkölcsi kérdések és a környezettudatos életmód. Interaktív módszerek segítségével kreatív, együttműködésre alkalmas, felelős magatartást kialakító, döntéshozásra, konfliktus-kezelésre és megoldásra képes készségeket kell kialakítanunk. Mindezek megkívánják az új értékek elfogadtatását, kialakítását, megszilárdítását és azok hagyománnyá válását.

A fenti célok csak úgy valósíthatók meg, ha hatékony tanulási, tanítási stratégiákat tudunk kialakítani. Munkánk az iskolai élet sok területére terjed ki. Szemléletet csak úgy lehet formálni, ha minden tantárgyban és minden iskolán kívüli programon törekszünk arra, hogy diákjaink ne elszigetelt ismereteket szerezzenek, hanem egységes egészként lássák a természetet, s benne az embert. Érthető tehát, hogy a természettudományos tantárgyak összhangjának megteremtése kiemelt feladatunk volt és maradt.

Tanórán, laboratóriumban megismertetjük gyerekeinkkel a természetet, gyakoroltatjuk az egyszerű, komplex természetvizsgálatokat. Megtanítjuk őket arra, hogy a természetben tapasztalt jelenségek okait keressék, kutassák a köztük rejlő összefüggéseket. Így válhatnak a gyerekek majd tudatos környezetvédővé, a természetet féltő, óvó felnőttekké.

3.2.10.9. Konkrét célok

Rövid távú céljaink tervezésében figyelembe vesszük, hogy a hosszabb távú célok megvalósításához milyen lépések vezetnek.

Új tervek:

- a tantestület tagjainak megnyerése a környezeti nevelési munkához;

- tantestületen belüli továbbképzés szervezése, a környezeti nevelés módszereinek bemutatása;

- új környezeti nevelési irodalmak feldolgozásán alapuló foglalkozások szervezése: témanap;

- a kétszintű érettségi környezeti nevelési vonatkozásainak összegyűjtése, tananyagba építése.

Szaktárgyi célok:

- a szakórákon minden lehetőség megragadása a környezeti nevelésre (pl. ember és környezete, kapcsolatok, természetismeret, a természet állapotának mérési módszerei);

- a kétszintű érettségire felkészítés (környezetvédelmi kérdések, problémák és megoldási lehetőségeik);

- a hétköznapi környezeti problémák megjelenítése a szakórákon (a környezetszennyezés hatása a természeti-, és az épített környezetre, az emberre);

- interaktív módszerek kipróbálása, alkalmazása (csoportmunka, önálló kísérlet, problémamegoldó gondolkodást fejlesztő feladatok);

- tanórán kívüli szakórák szervezése;

- természetvédelmi versenyekre felkészítés;

- multimédiás módszerek alkalmazása szakórákon;

- a számítógép felhasználása a tanórákon.

3.2.10.10. Tanulásszervezési és tartalmi keretek

3.2.10.10.1. Tanórán kívüli és tanórai foglalkozások

A környezeti nevelés összetettségét csak komplex módszerek segítségével lehet közvetíteni. Ezért fontos a tantárgyak közötti integráció, legalább néhány területen. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy megfelelő módon diákjainkban egységes képet alakítsunk ki az őket körülvevő világról. Lehetőségeink:

- terepi munka során: terepgyakorlatok, táborok, tanulmányi kirándulások, akadályversenyek, városismereti játékok stb.;

- „akciók”: pályázatok, újságkészítés, kiállítás-rendezés, filmkészítés, kérdőíves felmérés, iskolarádió működtetése, „nemzetközi akciók”;

- modellezés;

- „látogatás”: múzeum, állatkert, botanikus kert, nemzeti park, valamint szeméttelep, hulladékégető, szennyvíztisztító stb.;

- versenyek;

- szakkörök;

- iskolazöldítés;

- DÖK-nap;

- projektek (pl. savas eső, vízvizsgálat, zuzmóprogram);

- Zöld Napokon – néhány jeles nap megünneplése, a naphoz kapcsolható programok, vetélkedők, fordítási verseny, kiállítás, akadályverseny szervezése;

- iskolai projektek

3.2 10 10.2. Módszerek

A környezeti nevelésben a hatékonyság növelése érdekében módszertani megújulásra van szükség. Olyan módszereket kell választanunk, amelyek segítségével a környezeti nevelési céljainkat képesek leszünk megvalósítani. Ezek nem mindegyike ismert mindenki előtt, ezért olyan tanárképzést szervezünk, amelyen bemutatjuk az interaktív lehetőségeket. Fontos, hogy ezeket mindenki saját maga is kipróbálja, mielőtt diákokkal alkalmazza. A foglalkozások, módszerek így válnak csak hitelessé. Néhány, munkánk során alkalmazott módszercsoport:

- kooperatív (együttműködő) tanulási technikák;

- játékok;

- modellezés;

- riportmódszer;

- projektmódszer;

- terepgyakorlati módszerek;

- kreatív tevékenység;

- közösségépítés;

- művészi kifejezés.

3.2.10.10.3. Taneszközök

Az iskola rendelkezik azokkal az alapvető oktatási eszközökkel, szakkönyvekkel, amelyek a környezeti nevelési munkához szükségesek. Folyamatosan pótolni kell az elhasználódott vegyszereket, eszközöket, valamint lépést tartva a fejlődéssel, új eszközöket kell beszerezni.

Folyamatosan frissíteni kell a környezeti nevelési szak- és CD-könyvtárat. Biztosítani kell, hogy a környezeti nevelési tanórák és programok számára megfelelő audiovizuális ill. multimédiás eszközök álljanak a tanárok és a tanulók rendelkezésére.

A pedagógiai program végrehajtásához szükséges, hogy a nevelő-oktató munkát segítő eszközök és felszerelések jegyzékébe beépüljön a környezeti nevelés speciális eszközigénye is.

3.2.10.10.4. Kommunikáció

A környezeti nevelésben – jellegénél, összetettségénél fogva – nélkülözhetetlenek a kommunikáció legkülönbözőbb módjai. Ugyanakkor legalább ilyen fontos, hogy diákjaink a nagyszámú írott, hallott és látott média-irodalomban kritikusan, a híreket okosan mérlegelve tudják feldolgozni. Fontos számunkra, hogy képesek legyenek a szakirodalomban eligazodni, az értékes információkat meg tudják az értéktelentől különböztetni. Tanulóinkat meg kell tanítani a fellépésre, a szereplésre, az előadások módszertanára. Végzett munkájukról számot kell adniuk írásban és szóban egyaránt – ezen képesség napjainkban nélkülözhetetlen.

Iskolán belüli kommunikáció formái

- kiselőadások tartása megfelelő szemléltetőeszközökkel;

- házi dolgozat készítése;

- poszterek készítése és bemutatása;

- iskolarádió felhasználása híradásra;

- drótpostán történő levelezés: tanárokkal, szülőkkel, diákokkal;

- faliújságon közölt információk készítése;

- szórólapok készítése.

Iskolán kívüli kommunikáció formái

- környezetvédelmi cikkek feldolgozása különböző napilapokból;

- környezeti problémákról megjelent tudományos cikkek feldolgozása;

- környezetvédelemről szóló rádió- és televíziós hírek feldolgozása, értékelése;

- a környezet állapotfelmérésének értékelése, kapcsolatfelvétel az illetékesekkel;

- a közvetlen környezet problémáinak felmérése, értékelése, együttműködés az illetékes önkormányzattal.

3.2.10.10.5. Minőségfejlesztés

Az iskolai környezeti nevelési munkájának mérése, értékelése több szempontból eltér az iskola életének más területén alkalmazottaktól. Ennek oka, hogy a környezeti nevelés a szakmai ismeretek mellett – a többi tantárgyhoz képest – markánsabban közvetít egy viselkedési módot és értékrendet az embernek a világban elfoglalt helyéről.

Az attitűdvizsgálatot a X. évfolyam elején és – lehetőség szerint – a XII. évfolyam végén is elvégezzük.

A szakmai tartalmakat az egyes tantárgyak helyi tantervébe építjük be, s ennek keretében kerülnek mérésre is.

Az iskolai munkaterv részeként elkészítjük az iskola éves környezeti nevelési munkaprogramját. A félévi és az év végi értékelő nevelőtestületi értekezleten az iskolai munkaterv ezen része is megvitatásra, illetve elfogadásra kerül.

3.2.10.10.6. Továbbképzés

Az élethosszig tartó tanulás egy pedagógus számára nélkülözhetetlen. Ennek egyszerre kell tartalmaznia a szakmai és a módszertani ismeretekben való fejlődést.

Az iskola továbbképzési programjába beépítve, az ötéves továbbképzési idő alatt évente egy-két tanár részt vesz a külső intézmények által szervezett környezeti nevelési tanár-továbbképzési programokon.

3.2.11.Egészségnevelési program

A hozzánk kerülő fiatalok életüknek az egyik legkritikusabb, legsérülékenyebb időszakában vannak. A serdüléssel a szülői kapcsolatok gyengülnek, erősödik a kortárs csoportok és az egyéb információ hordozók szerepe a tanulásban és felvilágosításban. Ebben az időszakban érdemi hatást lehet gyakorolni személyiségfejlődésükre, mely nagymértékben meghatározza az életmódjukban később kialakuló szokásaikat, preferenciáik kialakítását. Az iskola tehát a családi környezet mellett a szocializációnak azon színterét jelenti, amelyben mód nyílik az egészségesebb életvitel készségeinek, magatartásmintáinak kialakítására és begyakorlására.

3.2.11.1. Általános fejlesztési célok

· a pedagógusok és a tanulók egészség ismereteinek bővítése, korszerűsítése,

· az oktatási-nevelési tevékenység egészséges környezetben való biztosítása, a környezet egészségtámogató jellegének erősítése,

· az iskola-egészségügyi ellátás tervezett biztosítása,

· az iskolai egészségnevelési tevékenység tervezett, ütemezett végrehajtása,

· a mindennapos testedzés, testmozgás feltételeinek biztosítása,

· az egészségfejlesztésben érdekelt partnerek együttműködésének koordinálása

3.2.11.2. Az iskolai egészségnevelési programban alkalmazható módszerek

hagyományos felvilágosító tevékenység: ezek egyfelől az egészségkárosító magatartásformák veszélyeire hívják fel a figyelmet – általában elrettentő tartalmú információk bemutatásának eszközével -, másrészt megoldásként kínálják a helyesnek vélt egészségmagatartást. Veszélye, hogy az ismeretek átadásának nem feltétele a hallgatóság aktív bevonása. Tapasztalatok szerint az ismeretek ilyen módon történő átadása önmagában nem elegendő a viselkedés befolyásolására, hiszen a háttérben meghúzódó motivációk lényegesen erősebbek lehetnek. Ebbe a csoportba tartoznak az iskolai felvilágosító előadások, a különböző időszaki kiadványok, brosúrák.
rizikócsoportos megközelítés: korai szűrés eredményeként feltárt egészségi (nem fertőző betegség) problémákkal, avagy szociális helyzetük szempontjából veszélyeztetettek felmérése, majd a körükben végzett célzott egészségfejlesztő, betegség megelőző tevékenység. Iskolai szinten ez valósul meg az orvosi vélemény alapján könnyített, vagy gyógy testnevelési foglalkozásokon részt vevő diákok esetében (differenciált testi nevelés).
a társas-érzelmi készségek fejlesztését fokozó beavatkozások: az érzelmi nevelést előtérbe helyező modell a személy konfliktuskezelési eszköztárának gyengeségeit nevezi meg az egészségkárosító magatartásformák kialakulásának háttereként. Ez a módszer lehetőséget biztosít résztvevői számára a szocializációra, a társas-kommunikációs készségeik fejlesztésére. Ilyenek például a serdülőkori készségfejlesztő vagy önismereti csoport-foglalkozások, amelyek a csoportvezetésben képzett szakembert kívánnak. Az önismeret fejlődésétől remélhetjük, hogy a diákok ellenállnak az egészségkárosító magatartásformáknak, nemet mondanak a káros szenvedélyeknek.
kortárshatások az egészségfejlesztésben: a serdülőkorú fiatalok számára a felnőtteknél (szülő, pedagógus) lényegesen nagyobb véleményformáló hatással van a kortárs. Ezen felismerésen alapulva indulnak évről-évre azok a főként középiskolás korosztályt megcélzó kortárs képző programok, melyeket kiképzett szakemberek tartanak, főként a „kényes” témákat súlypontozva. A képzett kortárssegítők segíthetnek közvetlenül társaiknak, barátaiknak, illetve modellként szolgálhatnak társaik előtt az egészséges életvitel kialakításában. Iskolánk eddig is támogatta, és ez után is támogatni kívánja a kortárs képző programokon való tanulói részvételt.

3.2.11.3. Az iskolai egészségnevelés területei

Az egészséges életmód, életszemlélet, magatartás szempontjából lényeges területeknek/témáknak az iskola pedagógiai rendszerébe be kell épülnie. Ezen témák a következők:

· az egészséges táplálkozás

· szenvedélybetegségek (dohányzás, alkohol fogyasztás, kábítószer használat)

· szexuális felvilágosítás, párkapcsolatok, családtervezés, AIDS prevenció

· a betegség és gyógyulást segítő magatartások, elsősegélynyújtás

· testi higiénia

· személyes biztonság, balesetvédelem (iskola, közlekedés)

· testedzés, mozgás, egészséges testtartás

· személyiségfejlődés elősegítése, önismeret, tanulási technikák

· egészséges környezet (tanulási környezet, természethez való viszony)

3.2.11.4. Az iskolai egészségnevelés színterei:

3.2.11.4.1. Az iskola egészségügyi feladatok ellátását az iskolaorvos és a körzet szerint illetékes védőnő látják el:

· a tanulók életkorhoz kötött vizsgálata, kötelező szűrővizsgálatok lebonyolítása (általános kötelező szűrővizsgálatok 9. és 11. évfolyam, tüdőszűrés évente)

· a tanulók elsősegélyben való részesítése

· közreműködés közegészségügyi-járványügyi, környezet-egészségügyi, táplálkozás egészségügyi és balesetvédelmi feladatok ellátásában az iskola vezetésével egyeztetve

· védőnői feladat még az iskolai egészségnevelésben való részvétel

3.2.11.4.2. Tanórai foglalkozások:

· biológia tanórák: az egyes szervek, szervrendszerek működéséhez kapcsolódó egészségügyi vonatkozású részek, szexuális felvilágosítás, elsősegélynyújtás, testi higiénia,

· osztályfőnöki órák: szenvedélybetegségekkel való foglalkozás, párkapcsolat, családtervezés, szexuális felvilágosítás,

· testnevelés órák: testedzés, mozgás, helyes testtartás

· gyógytestnevelés: az iskolai szintű gyógytestnevelési feladatok ellátását külön időkeretben oldjuk meg,

· minden tantárgy vonatkozásában: a tantárgyhoz kapcsolódó balesetvédelmi rendszabályok ismertetése az adott tantárgy első foglalkozásán történik

3.2.11.4.3. Tanórán kívüli foglalkozások

· ismeretterjesztő előadások

· témával kapcsolatos filmvetítések, vetélkedők, versenyek

· délutáni szabadidős foglalkozások

· sportprogramok és tömegsport rendezvények

· kirándulások, túrák, nyári táborok

3.2.11.5. Iskolai egészségfejlesztő testmozgás:

A közoktatási törvény jogszabályai alapján fontos feladatunk a mindennapi egészségfejlesztő testmozgás feltételeinek biztosítása. Ehhez a testnevelés tantárgy órakeretében osztályonként átlagosan 2 órát biztosítunk, ezen túl a Diák Sportkörrel együttműködve szervezzük meg a délutáni sportfoglalkozásokat, ahol minden tanuló számára biztosított a tömegsport lehetősége.

Az egészségneveléssel kapcsolatban megfogalmazott rövid távú céljaink:

· tanulóinknak biztosítani a kortársképzéseken való részvételt

· minden tanulónk a 10. évfolyam végéig kapjon korszerű felvilágosító ismereteket a szexualitás és a szenvedélybetegségek témakörében, a „kényes” témáknál (pl. kábítószer használat) külső szakemberek bevonásával

· minden olyan prevenciós tevékenység támogatása, amely tanulóink egészségét szolgálja

Középtávú céljaink:

az iskolai egészségfejlesztési program teljes körű kiépítése a minőségfejlesztésben ismert PDCA ciklus ismérvei alapján. Intézményi helyzetfelmérés alapján (módszere: SWOT, kérdőív) a legfontosabb célok kiválasztása, majd ezek lebontása intézkedési (=cselekvési) tervvé. A program megvalósítását folyamatos ellenőrzés és önértékelés kíséri, ami alapján a terv módosítható.

3.2.12. Mi az, ami a legfontosabb számunkra?

Az intézmény egyéni arculatát tehát leginkább az alábbi pedagógiai értékek és célok iránti elkötelezettség jellemzi:

· kötődés

· a tanulói ambíció, igényszint fejlesztése

· a vizuális és verbális kommunikáció fejlesztése

· az egyéni szociális értékrend kialakítása, fejlesztése

· az együttműködési képesség fejlesztése

· önismeret, önbecsülés

· a pozitív egyéni tudat, identitás fejlesztése

· demokratizmus

· hátrányos helyzetű tanulók segítése

· leszakadók felzárkóztatása

· piacképes, magas szintű szakmai tudás

4. Szakmai program

„Egy egész életre szóló állást nem lehet biztosítani, amit viszont lehet:
mindenkori felkészültséget új állások követelményeihez.”

(Bertil-Olof Svanholm)

4.1. A szakközépiskolai (1.1), illetve az arra épülő szakképzés (1.2) szakmai programja

A szakmai program készítésénél figyelembe vett jogszabályok:

Ø az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról

Ø az 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről

Ø az 1999. évi CXXI. törvény a gazdasági kamarákról

Ø 2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről

Ø a 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról

Ø a 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról,

valamint

Ø a 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről

Ø a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről

Ø a 20/1997. (II. 13.) Korm. rendelet a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról

Ø a 45/1999. (XII. 13.) OM rendelet a szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeiről

Ø az 1/2006. (II. 17.) OM rendelet az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási rendjéről

Ø a 8/2006. (III. 23.) OM rendelet a szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeiről, valamint a térségi integrált szakképző központ tanácsadó testületéről

Ø a 20/2007. (V. 21.) SZMM rendelet a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről

Ø 21/2007. (V.21.) SZMM rendelet a szociális és munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról

A szakközépiskolai szakmai program fő részei:

v a szakközépiskolában folyó szakmai képzés

v az érettségire épülő szakképzés

v a szakképzés személyi feltételei

v óratervek (szakmai orientáció, szakmai alapozó, OKJ-s szakképzés)

v szakmai tantárgyi programok

4.2. A szakközépiskolában folyó szakmai előkészítés

A közoktatási törvény a szakközépiskola célját és feladatát a következőképpen fogalmazza meg: „A szakközépiskolában a tanuló a középiskolai évfolyamon felkészül az érettségi vizsgára, valamint felsőfokú iskolai továbbtanulásra, illetve munkába állásra, és előkészül a szakképzésbe való bekapcsolódásra.

A kilencedik évfolyamtól kezdődően a Nemzeti Alaptantervben meghatározott szakmai orientáció, a tizenegyedik évfolyamtól kezdődően - az Országos Képzési Jegyzék szerinti - elméleti és gyakorlati szakmacsoportos alapozó oktatás is folyhat.”

A szakmai orientációs és alapozó képzési szakaszok olyan ágazati kultúrát közvetítenek, amely bármilyen specializálódás után is szemléletformáló erő marad. A tanulók alapismereteket szereznek a szakmacsoport egészéről, szélesebb szakmai szemléletformálásra van lehetőség.

A szakközépiskolai alapozó képzés befejezése után, az érettségit követően két éves specializáló képzésekre van lehetőség.

4.2.1. Alapelvek

A középfokú szakképzés széles szakmai alapozást nyújt a felsőoktatásba való bekapcsolódáshoz, a gyors, munkaerő-piaci irányultságú szakképzéshez, az életpályán szükséges többszöri szakmaváltáshoz.

A szakképzésnek ki kell terjednie a tanulni tudás megalapozására, az együttműködéshez szükséges emberi kapcsolatok, viselkedésmódok, a kommunikáció formáinak megismerésére, fejlesztésére, valamint olyan szakmai és praktikus ismeretekre, amelyek a jogi, vállalkozói, idegen nyelvi ismereteket is magukba foglalják.

A szakképzési rendszer fő törekvése, olyan tartalmak kiválasztása és közlése, melyek segítséget jelentenek a tanulóknak az ismeretek megszerzésében, a folyamatos tanulásban, a végzetteknek a gyors munkahelyváltásban. Előtérbe kerül a személyes jártasság, a problémával való megbirkózás képessége.

Olyan tudás kialakítása a cél, amellyel a jelen és a közeljövő igényeinek meg lehet felelni, amellyel tudás és ismeret konvertálható és magában hordozza a továbblépés lehetőségét.

Középiskolánkban a 9-12. évfolyamokon az alábbi szakterületeken illetőleg szakmacsoportokban folyik képzés, évfolyamonként egy-egy osztállyal:

4.2.2. Műszaki szakterület

4.2.2.1. Informatika szakmacsoport

Az informatika szakmacsoportba a számítástechnika szoftveres szakmái tartoznak (pl.

Informatikus, Informatikai alkalmazásfejlesztő, Informatikai rendszergazda; Informatikai statisztikus és gazdasági tervező; Multimédia-alkalmazásfejlesztő; Web-programozó), melyek művelői az operációs rendszerek és a felhasználói programok belső működését ismerő szakemberek.

4.2.2.2. Közlekedési szakmacsoport

Az ide tartozó szakmák a közlekedés szervezésével, működtetésével kapcsolatos tevékenységek.

A szakmacsoportban dolgozók személyek, tárgyak, áruk szállítását szervezik és bonyolítják meghatározott időben, többféle úton (vízi, légi, vasút, csővezeték), illetve gépészeti ismeretek alapján járműveket üzemeltetnek, karbantartanak, esetleg javítanak. Az ide sorolható szakmák nagy része más szakmacsoportos (pl. gépészeti, ügyviteli) ismeretekkel is megalapozható.

4.2.3. Gazdasági-szolgáltatási szakterület

4.2.3.1. Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció szakmacsoport

Ide tartoznak a kis- és nagykereskedelem, bel- és külkereskedelem szakmái (eladó, boltvezető, kereskedő, ügyintéző), az árucikkek reklámozásával, a piaci igények felmérésével kapcsolatos tevékenységek. Ide tartozik néhány olyan szakma is, amelyben más, nem kereskedelmi ügyintézési, szervezési, menedzselési feladatokat kell ellátni (pl. protokoll ügyintéző).

Szakközépiskolai osztályainkban a 9-10. évfolyamon szakmai orientáció, a 11-12. évfolyamon szakmacsoportos alapozó oktatás – összefoglaló elnevezéssel: szakmai előkészítés – folyik.

4.2.4. Szakmai előkészítés

4.2.4.1. Iskolatípusoktól függetlenül a szakmai előkészítés célja:

Ø Az egyéni életpálya-elképzelések alapján a pályaválasztási döntés segítése, tudatosítása, a megalapozott szakmaválasztás elősegítése.

Ø A szakképzésbe való bekapcsoláshoz szükséges ismeretek, készségek, képességek, alap- és kulcskompetenciák fejlesztése.

Ø A szakmai előkészítő tantárgy(csoport) választható érettségi vizsgájára való felkészülés.

Ø Megalapozni a felsőfokú tanulmányokat, ill. az ECDL-vizsga letételét.

A szakközépiskolába beiratkozott tanuló nem konkrét szakképesítés megszerzésére kezdi meg tanulmányait. A kilencedik évfolyamra történő lépés nem jelenti feltétlenül a szakmacsoportba tartozó szakképzésbe történő bekapcsolódást, sőt még a szakképzésbe való bekapcsolódást sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tanulónak nincs joga annak ismeretére, hogy milyen lehetőségei vannak a szakképzésbe történő bekapcsolódásra, milyen eredményeket kell elérnie, hogy megválassza, melyik szakképzésbe kíván bekapcsolódni.

4.2.2.1.1. Informatika szakmacsoportos szakmai előkészítés

Cél: Megtanulni a számítógép, kapcsolódó perifériák üzemeltetésével kapcsolatos rendszeres feladatokat, az operációs rendszer biztonságos kezelését, konfigurálását, eligazodni az információs hálózatokon. Megismerni a vírusvédelmet, a biztonsági másolat készítését, háttér-tárolók készség szintű kezelését. Megismerni a hardverbeállítások módozatait, prezentációkat, grafikus rendszereket, az idegen nyelvű szakmai kifejezéseket. Megalapozni a felsőfokú tanulmányokat, az ECDL-vizsga letételét, ill. az OKJ-s képzésekbe való bekapcsolódást.

4.2.2.1.2. Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció szakmacsoportos szakmai előkészítés

Cél: A közgazdaságtannal segíteni a gazdasági gondolkodásmód kialakulását, fejlesztését, a piacgazdaság működését, a gazdasági döntések folyamatait. Megismerni a marketing ismeretek feladatait, eszközeit, helyét, célját a vállalkozás piaci működésében. A tanulandó idegen nyelven megismerni a szakmai szakkifejezéseket, szituációkat.

Megalapozni a felsőfokú tanulmányokat, az ECDL-vizsga letételét, ill. az OKJ-s képzésekbe való bekapcsolódást.

4.2.2.1.3. Közlekedési szakmacsoportos szakmai előkészítés

Cél: megismerni a közlekedési alágazatok és természeti-gazdasági földrajzi tényezők kölcsönhatását, a különböző szállítási módok kapcsolódási pontjait, a belföldi és nemzetközi szállítási útvonalakat. Megismerni a közlekedési pályák szépségeit, hasznosságát, nehézségeit és a fejlődés irányát. Mindehhez idegen nyelven megismerni a szakmai kifejezéseket. Megalapozni a felsőfokú tanulmányokat, az ECDL-vizsga letételét, ill. az OKJ-s képzésekbe való bekapcsolódást.

A 12. évfolyam elvégzése után a tanulók érettségi vizsgát tesznek. Az érettségi vizsga birtokában bekapcsolódhatnak az OKJ-s szakképzésekbe.

4.2.5. Szakmai nap

Évente megrendezzük az intézményi szakmai napot. Előadóink az egy-egy szakterületen már „befutott”, nagy elméleti és gyakorlati jártasságot szerzett – diplomás vagy középfokú végzettséggel rendelkező – volt diákjaink közül kerülnek ki.

A négyórás program első két órájának plenáris ülésén a pályaválasztás előtt álló 12.-kes diákjaink tájékozódhatnak, és kapnak segítséget döntésükhöz.

A szakmai nap második felében szekcióülések keretében a szakképzésben résztvevő hallgatóink jutnak közelebb a „munka világához”, tájékozódhatnak a munkaerő-piaci lehetőségekről és kihívásokról, választ kapnak kérdéseikre.

4.2.6. A szakmai orientáló és szakmacsoportos alapozó tantárgyak és értékelésük

Intézményünkben az e csoportba sorolt tantárgyakat – az Iskolai hálótervnek megfelelő óra- és tantárgyfelosztás alapján – külön-külön osztályzattal értékeljük.

Az Iskolai hálóterv a központi kerettantervre épülő helyi tanterv.

Szakmai orientáció a műszaki szakterület informatika szakmacsoportjában

	évfolyam
	9.	10.
tantárgy	informatika	informatika
	műszaki pályák világa	a képfeldolgozás alapjai
	anyag- és eszközismeret	számítógép-programozás I.

Szakmacsoportos alapozás a műszaki szakterület informatika szakmacsoportjában

	évfolyam
	11.	12.
tantárgy	számítógép-programozás II.	számítógép-programozás III.
	számítógép-programozási gyakorlatok II.	számítógép-programozási gyakorlatok III.
	—	hardverismeret és gyakorlat

Szakmai orientáció a műszaki szakterület közlekedési szakmacsoportjában

	évfolyam
	9.	10.
tantárgy	közlekedési ismeretek	közlekedési ismeretek
	informatika	informatika

Szakmacsoportos alapozás a műszaki szakterület közlekedési szakmacsoportjában

	évfolyam
	11.	12.
tantárgy	közlekedési ismeretek	közlekedési ismeretek
	közlekedésföldrajz	közlekedésföldrajz
	szakmai idegen nyelv	szakmai idegen nyelv
	általános jogi ismeretek	általános jogi ismeretek

Szakmai orientáció a gazdasági-szolgáltatási szakterület kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció szakmacsoportjában

	évfolyam
	9.	10.
tantárgy	gazdasági környezetünk	gazdasági környezetünk
	információkezelés	információkezelés
	viselkedéskultúra	kommunikáció

Szakmacsoportos alapozás a gazdasági-szolgáltatási szakterület kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció szakmacsoportjában

	évfolyam
	11.	12.
	Közgazdaságtan	Közgazdaságtan
	Marketing	Marketing
	Üzleti protokoll	Hálózati munka- és környezet védelem
	Önismeret	Szakmai idegennyelv
tantárgy	Kereskedelmi és vállalkozási ismeretek gyakorlat	Kereskedelmi és vállalkozási ismeretek gyakorlat
	Hálózati marketing
	Szakmai idegennyelv

4.2.7. ECDL

Középiskolánkban a 9-10. évfolyamon az informatikaoktatás egységes elvek alapján, azonos tanterv szerint folyik, melynek célja az ECDL-vizsgára való eredményes felkészítés. A vizsga letételét nem tesszük kötelezővé, de az évközi érdemjegyadás, ill. a félévi és év végi osztályozás alapjául az ECDL követelményei szolgálnak.

A bizonyítvány megszerzéséhez a vizsgára jelentkezőknek 1 elméleti és 6 gyakorlati vizsgán kell számot adni a tudásukról, melyek az alábbiak:

alapismeretek
operációs rendszer
szövegszerkesztés
táblázatkezelés
adatbázis-kezelés
prezentáció
kommunikáció, internet

4.3. Érettségi utáni OKJ-s szakképzéseink

4.3.1. Fogalom-meghatározások

Alap-szakképesítés: A szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott modulokból épül fel, munkakör ellátására képesít.

Rész-szakképesítés: Egy szakképesítésnek a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott moduljaiból épül fel, legalább egy munkakör ellátására képesít.

Elágazás: A szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott modulokból épül fel, amely kötelezően választandó modullal/modulokkal együtt munkakör ellátására képesít.

Ráépülés: A szakmai és vizsgakövetelmény tartalmazza, hogy mely modulok/szakképesítés/rész-szakképesítés/elágazás moduljaira épül, és egyben meghatározza, hogy mely modulokból épül fel. Újabb munkakör ellátására képesít.

4.3.2. A szakképzés alapdokumentumai

Szakmai és vizsgakövetelmény

Jogszabály

Kötelező az iskolarendszerben és a felnőttképzésben

Az oktatási folyamat kimenetét szabályozza

A követelményeket modulokba szervezi (követelménymodul)

Rögzíti az elmélet és gyakorlat arányát

Meghatározza a vizsgáztatás követelményeit

Rendelkezik a vizsgára bocsátás feltételeiről

Rögzíti a szakképesítés oktatásához szükséges eszközök minimumának listáját

Központi program

Ajánlás

Tanterv, csak az iskolarendszerű képzésekre adják ki

Az oktatás folyamatát szabályozza

A tananyagot modulokba szervezi (folyamatmodul)

Strukturálja a tananyagot: modul - tananyagegység - tananyagelem

Tananyagelemek szintjéhez rendeli a tartalmat (kompetenciák) és szervezési paramétereket.

Javaslatot tesz a szakképesítés szerkezetére

Intézményi szakmai program

Helyi tanterv

Az iskola készíti

A központi program adaptációja a helyi sajátosságok figyelembe vételével

Rendelkezik a 20%-os „szabad sáv” felhasználásáról

4.3.3. A moduláris rendszerű, kompetencialapú képzés

Modul

A munkaerőpiac szerkezetéhez rugalmasan illeszkedő szakképzési szerkezetet biztosítja

A modul olyan tananyag, amely adott esetben több szakképesítéshez is kötődik:

Ø Önálló követelményegység és tananyag, amely formailag egységes és tartalmilag meghatározott.

Ø A modulokból rugalmasan állíthatók össze a különböző képzési programok.

Ø A modulok strukturáltan tartalmazzák a fejlesztendő kompetenciákat.

Ø A modul magában foglalja a belépő szintet és az elérendő végcélt.

Modulrendszer

— A tananyag új típusú elrendezése, mely biztosítja

- A megszerzett (akár informálisan) tudás beszámíthatóságát

- Egyéni tanulási utak kialakítását

- A képzési idő lerövidítését

- Új szakképzési szerkezet kialakítását (alap, rész, elágazás, ráépülés)

— Megjelenik

- Követelményként (SZVK – követelménymodulok)

- Tananyagként (Központi program – tananyagmodulok)

- Értékelési elemként (Szakmai program – értékelési eljárások)

A modulrendszerű képzés lényege

— Kompetencialapú, modult értékelő képzés

— Kompetenciát mérő, modulrendszerű vizsga

— Ismeretbe ágyazott képességfejlesztés → tevékeny tanulói magatartás

4.3.4. A modulrendszerű képzés és a TISZK

Fenntartónk, Újszász Város Önkormányzata a Jász-Nagykun-Szolnok Szakképzés-szervezési Társulás tagja. E tagságból adódóan intézményünkre nézve is kötelezettségek keletkeznek, ill. feladatok hárulnak.

MEGÁLLAPODÁS

a Jász-Nagykun-Szolnok Szakképzés-szervezési Társulás létrehozására és működtetésére

(Kivonat)

„C) a térségi integrált szakképző központ által gyakorolt hatáskörök

1./ A regionális fejlesztési és képzési bizottság által a szakképzés összehangolásával kapcsolatban hozott döntéseit elfogadja.

…

16./ Egyetértési jogot gyakorol a szakmai program tekintetében az iskola pedagógiai programjának jóváhagyásánál.

17./ Adatgyűjtés, elemzés a szakképzés vonatkozásában.

…

19./ Egyetértési jogot gyakorol a szakképzést folytató intézmények alapító okiratának módosításakor, elfogadásakor.”

A Társulás tevékenységének főbb területei

— Intézményközi szakmai együttműködések meghatározása

• Szakmakínálat közös tervezése és megszervezése

÷ alap szakképesítések, elágazások, ráépülések és rész szakképesítések

÷ szakmacsoportos és TISZK szintű modultérkép

• Kapacitáskihasználtság közös tervezése

÷ közös képzőhelyen és az intézményeknél közösen használt kapacitások

÷ közös képzési szakaszok meghatározása

— Modultérkép alapján feladatmátrix

• Intézményközi feladatmegosztás /mit közösen, mit központi képzőhelyen, hol van szakmai képzési együttműködés (közös képzési szakaszok), hol van közös kapacitás használat/

— Erőforrásleltár készítése

• Humánerőforrás fejlesztési stratégia - Humánerőforrás tervezése

• Eszközfejlesztési stratégia - Eszközfejlesztési terv

÷ Sikeres pályázás (pl.: RFKB)

4.3.5. A szakközépiskolában folyó szakképzés alapelvei

Szakképzési formák indításánál elsődleges szempont számunkra a végzős tanulók elhelyezkedési esélyeinek növelése, a munkaerő-piacon alkalmazható piacképes tudás és alkalmazkodóképesség kialakításával.

A szervezés során figyelembe vettük a helyi önkormányzat rendelkezéseit, a Jász-Nagykun-Szolnok Szakképzés-szervezési Társulás döntéseit, a szülők, diákok és kollégák, valamint a gazdálkodó szervezetek, a munkaerőpiac igényeit.

Folyamatos kapcsolattartás szükséges a szülőkkel, diákokkal, gazdálkodó szervezetekkel, hogy a megváltozott igényekhez időben tudjunk alkalmazkodni.

Az igényeket felmérve a szakképzést folyamatosan meg kell újítanunk, és ehhez a meglévő személyi és tárgyi erőforrásokat hozzá kell igazítanunk.

4.3.6. Választható szakképzések

Ø Ügyviteli titkár/Idegen nyelvi titkár elágazás[1][2][3] OKJ 54 346 01 0010 54 01

Ø Logisztikai ügyintéző[4] OKJ 54 345 02 0000 00 00

illetve rész-szakképesítései

Anyagbeszerző OKJ 54 345 02 0100 31 01

Áruterítő OKJ 54 345 02 0100 31 02

Veszélyesáru-ügyintéző OKJ 54 345 02 0100 52 01

valamint ráépülése

Nemzetközi szállítmányozási ügyintéző[5] OKJ 54 345 02 0001 54 01

Ø Vasútüzemvitel-ellátó elágazásai

Forgalmi szolgálattevő OKJ 52 841 04 0010 52 01

Vasúti személyfuvarozási pénztáros OKJ 52 841 04 0010 52 03

Vasúti árufuvarozási pénztáros[6] OKJ 52 841 04 0010 52 02

illetve rész-szakképesítései

Hálókocsi-kalauz OKJ 52 841 04 0100 52 01

Jegyvizsgáló OKJ 52 841 04 0100 52 02

Vasúti raktárnok OKJ 52 841 04 0100 52 03

Vonat fel- és átvevő OKJ 52 841 04 0100 31 01

valamint ráépülései[7]

Vasúti árufuvarozási technológus OKJ 52 841 04 0001 54 01

Vasúti forgalmi technológus OKJ 52 841 04 0001 54 02

Vasúti személyfuvarozási technológus OKJ 52 841 04 0001 54 03

4.3.7. A szakképzés szervezésének személyi feltételei

Az elméleti és gyakorlati képzést a közoktatásról szóló törvény 17.§-ában szabályozott feltételekkel rendelkező pedagógus, illetve más szakember láthatja el, főállásban vagy szükség szerint részfoglalkozásúként, óraadóként.

4.3.8. A szakképesítéseket igazoló bizonyítványok kiadása

A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 12. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1) Szakképesítést igazoló bizonyítványt az kaphat, aki a szakmai vizsgán teljesítette a szakmai és vizsgakövetelményben (Szvk.) meghatározott valamennyi követelményt. A szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott szakmai követelménymodulhoz vagy -modulokhoz kapcsolódó vizsgarészek szakmai vizsgán történő teljesítésével rész-szakképesítés szerezhető. A rész-szakképesítésre egyebekben a szakképesítésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(2) A szakmai vizsga állami vizsga. A szakiskolában és a szakközépiskolában a szakképzési évfolyamokon szakképesítés megszerzésére irányuló szakmai vizsgára történő felkészítés folyik. A speciális szakiskolában rész-szakképesítés megszerzésére irányuló felkészítés is folyhat.”

4.3.9. Belépési feltételek

Az intézményben rész-szakképesítés megszerzésére nem lehet beiskolázni. Ha a tanuló a szakma vizsgakövetelményeit teljesítette, képesítést nyer a nevezett rész-szakmákra is. Ha azonban a vizsgakövetelményeket nem teljes körűen teljesíti, hanem csak bizonyos részeit, abban az esetben az adott, sikeresen teljesített rész-szakmáról (amennyiben az adott szakképesítés SZVK-ja tartalmaz rész-szakképesítést) bizonyítványt kap.

Az érettségi utáni képzésekbe való beiratkozás egységes feltételei:

Ø Érettségi vizsga

Ø 21. évnél nem magasabb életkor

A képzés folytatásának szakmaspecifikus feltétele a vasútüzemvitel-ellátó képzésnél

Ø „Vasútorvosi” alkalmassági vizsgálaton elért valamilyen szintű „Alkalmas” minősítés.

Ø A „Vasúti szolgálatra alkalmatlan” minősítést szerzettek számára lehetőséget biztosítunk egy másik képzésbe való átjelentkezésre.

Ø A 13. évfolyamos közös alapozást követően a tanulók intézményünkben az alábbi elágazások valamelyikét választhatják:

o forgalmi szolgálattevő,

o vasúti személyfuvarozási pénztáros.

Ø A fenti elágazásoknak megfelelő képzések elindításának feltétele legalább 5 fő bejelentkezése.

4.3.10. A vizsgára bocsátás követelményei

a) Az utolsó szakképző évfolyam eredményes elvégzése, amely egyenértékű a modulzáró vizsga eredményes letételével.

b) Szakképesítést szerzett diákjaink munkaerő-piaci versenyképességének javítása érdekében az idegen nyelvi titkár és a logisztikai ügyintéző képzésben részt vevők számára a vizsgára bocsátás feltételéül szabtuk a legalább A vagy B típusú, alapfokú nyelvvizsga megszerzését német vagy angol nyelvből.

4.3.11. A szakmai vizsgarészek alóli felmentés feltételei

4.3.11.1. Idegen nyelvi titkár

A szakképesítéshez rendelt vizsgarészek valamelyikének korábbi teljesítése.

Az ügyviteli alapismeretek legalább középszinten teljesített érettségi vizsgája esetén a 1617-06 Gépírás és iratkészítés követelménymodulhoz tartozó vizsgarész teljesítése 100%-osnak tekintendő.

Az ügyviteli alapismeretek legalább felső szinten teljesített érettségi vizsgája esetén a 1618-06 Gépírás és iratkészítés és az 1618-06 Dokumentumkészítés és -kezelés az irodában követelménymodulokhoz tartozó vizsgarész teljesítése 100%-osnak tekintendő.

4.3.11.2. Logisztikai ügyintéző

A szakképesítéshez rendelt vizsgarészek valamelyikének korábbi teljesítése.

A közgazdasági-marketing alapismeretek legalább középszinten teljesített érettségi vizsgája esetén a 0062-06 számú követelménymodulhoz tartozó vizsgarész teljesítése 100%-osnak tekintendő.

4.3.11.3. Vasútüzemvitel-ellátó

Az elágazásokhoz rendelt vizsgarészek valamelyikének korábbi teljesítése.

4.3.12. Eszköz- és felszerelésjegyzék

4.3.12.1. Idegen nyelvi titkár

Eszköz	Rendelkezésre áll	Hiányzik
Számítógép	ü
Szkenner	ü
Nyomtató	ü
Fénymásoló	ü
Telefon	ü
Fax	ü
Internet hozzáférés	ü
Szoftverek	ü
Irodaszerek	ü
Nyomtatványok	ü
Iratmegsemmisítő	ü
Hangrögzítő	ü
Szakkönyvek	ü
CD-jogtár	ü
Projektor	ü

4.3.12.2. Logisztikai ügyintéző

Eszköz	Rendelkezésre áll	Hiányzik
Autó		X
Telefon, fax	ü
Számítógép internet csatlakozással	ü
Bélyegzők	ü
Irodai eszközök, Irodaszerek	ü
Mérőeszközök (mérőszalag, tolómérő)	ü
Szállítási rögzítők (hevederek, stb.)		X
Térkép	ü
Munkavédelmi kesztyű	ü
Védőruházat	ü
Védőfelszerelések	ü
Anyagmozgatási eszközök (villás kéziemelő)		X
Mentőláda	ü
Tűzoltó-készülék	ü
Számológép		X
Mobiltelefon	ü
Takarítóeszközök	ü
Pénzkazetta	ü
Elakadásjelző	ü
Fényvisszaverő mellény	ü

a) Vasútüzemvitel-ellátó

Eszköz	Rendelkezésre áll	Hiányzik
Pénztárgép	ü
Jegykiadó gép (mobil)	ü
Jegynyomtató	ü
Kalauzkulcs (lyukasztó)		X
Számítógép	ü
Szoftver	ü
Nyomtató	ü
Szkenner	ü
Telekommunikációs eszközök	ü
Jogszabálygyűjtemény	ü
Egyéni védőeszközök		X

4.3.13. Taniroda

Intézményünkben tanirodát működtetünk, melynek szolgáltatásait elsősorban a logisztikai ügyintéző képzésben részt vevő diákjaink veszik igénybe.

Szintén a Taniroda szervezi az Idegen nyelvi titkárképzésben részt vevők beosztását az iskola Ügyviteli irodájába.

4.3.14. A gyakorlati képzés kiszélesítése

Az intézményünkben folyó képzések gyakorlati foglakozásai - a szakképesítések jellegéből fakadóan - nagyrészt elméletigényes, tantermi gyakorlatok.

A vasútüzemi képzés gyakorlati foglalkozásai az iskola helyiségeiben kialakított, a MÁV által bérelt és annak eszközeivel felszerelt forgalmi szimulációs és kereskedelmi kabinetekben folynak. Az oktató tevékenységet segíti a minden szükséges utasítással, nyomtatvánnyal ellátott szertár.

A munkába állás megkönnyítése, az elvárt munkatapasztalatok megszerzése céljából a 13. évfolyamot követően – mindhárom képzési forma esetében – 4 hetes, 140 órás, összefüggő nyári termelési gyakorlatot szervezünk. A vasútüzemvitel-ellátók gyakorlati szolgálati helyének kiválasztása a MÁV-val való együttműködésben, a tanuló lakóhelyének figyelembevételével történik.

A logisztikai ügyintézők és az idegen nyelvi titkárok – kvázi álláskeresési feladatként – önállóan keresnek maguknak gyakorlati helyet. A sikertelenül próbálkozók esetén az iskola biztosít gyakorlati helyet, kihasználva a gazdálkodó szervezetekkel kialakított több évtizedes kapcsolatrendszert.

4.3.15. A szakképzések tantárgyai és értékelésük

Intézményünkben az e csoportba sorolt tantárgyakat – az Iskolai hálótervnek megfelelő óra- és tantárgyfelosztás alapján – külön-külön osztályzattal értékeljük.

Az Iskolai hálóterv szakképzésre vonatkozó része a központi programok ajánlásaira épülő helyi tanterv.

4.3.15.1. Idegen nyelvi titkár

Tantárgy	évfolyam
Tantárgy	13.	14.
Gépírás	X	X
Levelezés		X
Szövegszerkesztés (Számítástechnika)	X	X
Táblázatkezelés (Számítástechnika)	X	X
Ügyvitel	X	X
Ügyviteli szoftverkezelés		X
Közgazdaságtan	X
Gazdálkodás	X	X
Jog	X	X
Titkári ismeretek	X	X
Kommunikáció	X	X
Rendezvényszervezés	X
Angol/Német levelezés	X	X
Angol/Német kommunikáció	X	X
Gyorsírás (szabad sáv)	X	X
Összefüggő nyári gyakorlat (Titkári és rendezvényszervezési gyakorlatok)	X

4.3.15.2. Logisztikai ügyintéző

Tantárgy	évfolyam
Tantárgy	13.	14.
Üzleti adminisztráció	X
Szakmai informatika (Alkalmazott számítástechnika)		X
Kommunikáció (Viselkedéskultúra és üzleti kommunikáció)	X
Angol/Német (Szakmai idegen nyelv)	X	X
Angol/Német kommunikáció (Szakmai kommunikáció idegen nyelven)	X	X
Marketing és PR (Marketing- és PR- ismeretek)	X	X
Veszélyes áruk (Veszélyes áruk tárolásának, szállításának követelményei I.)	X	X
Veszélyes áru jog (Veszélyes áruk tárolásának, szállításának követelményei II.)		X
Áruismeret (Áruterítés I. Áruismeret, csomagolás)	X
Közlekedésföldrajz (Áruterítés II. Szállítási útvonalak)	X	X
Árufuvarozás (Áruterítés II. Árufuvarozás)	X	X
Minőségügy (Anyagbeszerző munkakör követelményei I. Szakáruismeret)		X
Vám (Anyagbeszerző munkakör követelményei II. Beszerzés, vámkezelés)		X
Raktározás (Anyagbeszerző munkakör követelményei II. Raktározás)	X	X
Logisztika (A logisztikai ügyintéző speciális feladatai I.)	X	X
Raktárgazdálkodás (A log ü i sp f II. Termelés-, raktárgazdálkodás tervezés, kontrolling)		X
Gazdaságtan (A logisztikai ügyintéző speciális feladatai II.)	X	X
Járműismeret (szabad sáv) (A logisztikai ügyintéző speciális feladatai I. Jármű- és rakodógép-ismeret)	X	X
Munkavédelem (szabad sáv) (A logisztikai ügyintéző speciális feladatai I. Munka-, tűz- és környezetv.)	X	X
Díjszabás (szabad sáv) (A logisztikai ügyintéző speciális feladatai II. Fuvardíjszámítás)	X	X
Összefüggő nyári gyakorlat	X

4.3.15.3. Vasútüzemvitel-ellátó

Tantárgy	évfolyam
	13.	14.
	13.	Forgalmi szolgálat-tevő	Vasúti személy-fuvarozási pénztáros
Gazdasági alapismeretek	X
Közlekedési ismeretek	X
Vasútföldrajz	X
Munka-, tűz- és környezetvédelem	X	X	X
Jogi ismeretek	X
Vasútüzemtan + titokvédelem	X	X	X
Távközlő- és biztosítóberendezések	X
Távközlő- és biztosítóberendezések gyakorlat	X
Kocsigazdálkodás		X
Árufuvarozás + veszélyesáru-ismeret	X	X	X
Árufuvarozás gyakorlat	X	X	X
Személyszállítás	X	X	X
Személyszállítás gyakorlat	X	X	X
Személy- és számadópénztár		X	X
Személy- és számadópénztár gyakorlat		X	X
Árupénztári ismeretek		X	X
Árupénztári ismeretek gyakorlat		X	X
Forgalmi ismeretek	X	X	X
Forgalmi ismeretek gyakorlat	X	X	X
SZIR Informatika	X	X	X
Személyszállítási marketing			X
Kommunikáció	X
Logisztika (szabad sáv)	X	X	X
Összefüggő nyári gyakorlat	X

4.3.16. A szakmai munkaközösség

A szakmai munkaközösség tagjai azok a tanárok,

Ø akik részt vesznek a szakközépiskolai orientáló és alapozó tantárgyak tanításában, valamint azok,

Ø akik érintettek az érettségi utáni szakképzésekben.

A szakmai munkaközösség munkáját a munkaközösség-vezető koordinálja, segítője a munkaközösség-vezetőhelyettes.

A munkaközösség összehívására két formában kerülhet sor:

Plenáris ülés, minden munkaközösségi tag részvételével (pl.: tantárgyfelosztás elkészítése).
Szekcióülés, a megbeszélésre kerülő témában érintettek részvételével (pl.: informatika, szakmai idegen nyelv).

4.3.17. Tervezett szakképzések

Amennyiben az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottság, ill. a Jász-Nagykun-Szolnok Szakképzés-fejlesztési Társulás döntései megkérdőjelezik az Ügyviteli titkár képzés gazdaságos működtetését – az ilyen jellegű képzések iránti érdeklődés kielégítése érdekében – az alábbi, rokon-szakképesítések elindítását vesszük fontolóra:

o Idegen nyelvi ügyfélkapcsolati szakügyintéző - Emberi erőforrás ügyfélkapcsolati szakügyintéző elágazás OKJ 54 347 01 0010 54 01; 2 éves

o Pedagógiai asszisztens OKJ 52 140 01 0000 00 00; 1 éves

4.4. Szakmai tanulmányi versenyek

Középiskolánkban a szakmai tanulmányi versenyeken való részvételnek tulajdonképpen az első szakközépiskolai évfolyam kilépéséig, azaz 1976-ig visszanyúló hagyományai vannak. Maradéktalanul felvállaljuk az NSZFI gondozásában kiadásra kerülő versenyszabályzatokban deklarált alábbi célokat:

A Szakmacsoportos Szakmai előkészítő Érettségi Tantárgyak Versenyeinek célja

Ø a tanulók felkészítése, érettségi vizsgájuk elősegítése,

Ø lehetőség biztosítása az érettségiző tehetséges tanulóknak a megmérettetésre, a kiemelkedő eredmények eléréséhez,

Ø a szaktanárok tehetséggondozó munkájának bemutatása,

Ø a szakképző iskolák oktató-nevelő munkájának versenyszintű értékelése, a kiemelkedő oktató-nevelő tevékenység ösztönzése és elismerése.

Az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyek célja

a magyar szakképzés színvonalának fejlesztése és bemutatása,
a tanulók felkészítése, szakmai vizsgájuk elősegítése,
lehetőség biztosítása a szakképzésben részt vevő, illetve érettségiző tehetséges tanulóknak a megmérettetéshez, a kiemelkedő eredmények eléréséhez,
a szaktanárok tehetséggondozó munkájának bemutatása,
a szakképző iskolák oktató-nevelő munkájának versenyszintű értékelése, a kiemelkedő oktató-nevelő tevékenység ösztönzése és elismerése.

1988-ig a gépjárműüzemi, 1989-től a vasútüzemi, 2001-től az ügyviteli, 2007-ben az informatikai OSZTV, illetve

2005-től a közlekedési, majd 2008-tól a kereskedelem-marketing szakmacsoportos SZÉTV résztvevői tanítványaink a következő eredményességgel.

OSZTV 1-6. helyezettjeink száma

Szakmacsoport	Fő
Gépjárműüzemi	40 (ebből 5 első)
Vasútüzemi	15
Informatika	1
Ügyviteli	3 (ebből 1 első)

illetve

SZÉTV 1-15. helyezettjeink száma

Szakmacsoport	Fő
Közlekedési	3
Kereskedelem-marketing	—

A versenyekre való felkészítés

A SZÉTV felkészítés órakeretben, az érettségi előkészítő foglalkozások keretében történik.

Az OSZTV felkészítés egyéni foglalkozások keretében, az érintettek önkéntes részvétele alapján, órarenden kívüli foglalkozásként kerül megvalósításra.

5. Követelményrendszer

Az előző fejezetben megfogalmazott nevelési, oktatási célokat és értékeket csak abban az esetben tudjuk megvalósítani, ha diákjaink és tanáraink számára egyértelműen megfogalmazott, egységes követelményrendszert állítunk. A követelményeknek összhangban kell lenniük az oktatási, szakképzési törvény támasztotta igényekkel, ugyanakkor differenciálniuk kell. A követelmény a nevelés célját közvetítő norma, illetve normarendszer, melynek döntő befolyása, szabályzó szerepe van a személyiség tudatának és magatartásának formálásában.

5.1. Tanulókkal szemben támasztott követelmények

A hozzánk kerülő diákok számára minimálisan elérendő célként a középszintű érettségi letételét tűzzük ki. Az érettségire való felkészülés során a diákok olyan általános ismeretekre tesznek szert, amelyek alkalmassá teszik őket felsőoktatási intézményekben történő továbbtanulásra vagy egy szakma magas szintű elsajátítására. A dinamikusan fejlődő társadalomban, a mindinkább kibontakozó piacgazdaságban, egy új évezred hajnalán nem engedhetjük meg, hogy diákjaink ne rendelkezzenek az általános műveltség alapjaival és olyan képességekkel, kompetenciákkal amelyek alkalmassá teszik őket az önművelésre, a folyamatos fejlődésre, változás képességére. Az érettségi vizsga ezeket az alapokat teremti meg.

A 13-14. évfolyamon tanulók számára a minimális cél az eredményes szakmai vizsga letétele.

A helyi tanterv megalkotásánál fontos követelményként fogalmaztuk meg azt a célkitűzést, hogy a nálunk tanuló diákok számára az egyik képzésből a másik képzésbe történő átmenet ("pályamódosítás") a lehető legkisebb problémával járjon.

Az érettségi vizsgán középszinten vagy emelt szinten egyaránt öt tantárgyból vizsgázik az érettségiző írásban és szóban.

Kötelező:

· magyar nyelv és irodalom

· matematika

· történelem

Kötelezően választható:

· élő idegen nyelv

· egy szabadon választott tantárgy

Az iskola minden tanévben meghirdeti a 10. évfolyamot végző tanulók számára, hogy milyen érettségi tárgyakból, milyen szintű érettségi előkészítőt tart. Egy tanulócsoport létszáma minimum 5 fő, maximum 15 fő a tantárgy jellegétől függően.

További általános követelményként az alábbiakat állítjuk diákjaink elé:

· Tegyen eleget rendszeres munkával és fegyelmezett magatartással tanulmányi kötelezettségének. Képességei szerint tanuljon.

· Vegyen részt a kötelező és választott foglakozásokon, szakmai gyakorlatokon.

· Tartsa meg az iskola, kollégium belső rendjére vonatkozó szabályokat.

· A diákok számára a kötelező és választható tanítási órákat az iskola hálóterve, az egyes tantárgyak követelményeit a helyi tantervek és tanmenetek határozzák meg.

· 10. évfolyamon hozza meg döntését, hogy 11. és 12. évfolyamon mely tantárgyakat és milyen szinten tanulja annak érdekében, hogy középszinten vagy emelt szinten meg tudjon felelni az érettségi követelményeknek.

· Minden diák rendelkezzen a 12. évfolyam végére az általános műveltség alapjaival és olyan képességgel, kompetenciával amely alkalmassá teszi az önművelésre. Rendelkezzen megfelelő tárgyi tudással, gondolkodási és tájékozódási képességgel a műveltségi területeken.

· A szakképzés során a diákok sajátítsák el a korszerű szakmai ismereteket.

· Minden tanuló szerezze meg azt a szakmai tudást, amelynek birtokában képes lesz szakterületén a technikai és technológiai fejlődést követni, és az ezekből adódó szakmai követelményeknek megfelelni.

5.2. Tanárokkal szemben támasztott elvárások

Pedagógiai programúnkban meg kell fogalmaznunk azokat a minimális elvárásainkat iskolánk pedagógusaival szemben, amelyek feltételezik a nevelési célrendszer és értékrendszer megvalósításának sikerét. Ezeket az általános, minimális követelményeket a következőkben foglalhatjuk össze:

· Legyen képes a pedagógiai program alapján nevelési, tanítási módszer megválasztására az ismeretek, tananyag tárgyilagos és többoldalú közvetítésére.

· Legyen képes egységes követelményrendszer kialakítására és betartatására.

· Irányítsa, és folyamatosan értékelje, minősítse a tanulók munkáját.

· Törekedjen a sokoldalú számonkérésre, az írásbeli és szóbeli feleletek egyensúlyának fenntartására.

· Munkájában legyen igényes, pontos, fegyelmezett.

· Igyekezzen minél több értéket közvetíteni.

· Nevelőmunkáját a gyerekcentrikusság, tolerancia, egyéni bánásmód, türelem hassa át.

· Vegyen részt az iskola pedagógiai programjának kidolgozásában, folyamatos tökéletesítésében, végrehajtásában.

· Szakmai ismereteit továbbképzéseken, graduális és posztgraduális képzéseken folyamatosan gyarapítsa.

· Működjön közre az ifjúságvédelmi feladatok ellátásában, a tanuló fejlődését veszélyeztető körülmények megelőzésében, feltárásában, megszüntetésében.

· A tanuló emberi méltóságát és jogait tartsa tiszteletben.

· A szülő, tanuló javaslataira, kérdéseire érdemi választ adjon.

· A szülőket és a tanulókat az őket érintő kérdésekről rendszeresen tájékoztassa.

· Életvitelében, emberi megnyilatkozásaiban legyen méltó a pedagógus hivatáshoz.

· Legyen képes részt venni az iskola szakmai tartalmát meghatározó helyi párbeszédben

· Az országos, helyi és személyes elvárásokból tananyagot és követelményrendszert tud szervezni tanulói számára.

· Az oktatás helyett a tanulásra helyezi a hangsúlyt.

· Tudatosan biztosítja az eredményes tanuláshoz szükséges pozitív légkört.

· Képes a folyamatos tanulásra.

· Tekintélyét tanóránként megújítandónak látja.

· Képes az órai visszajelzéseket beépíteni pedagógusi munkájába.

5.2.1. Tanár szerep

A klasszikus tanár-diák viszonyról alkotott képünk azon a valós vagy képletes helyzeten alapul, hogy a tanár és a diák a katedra két oldalán áll, kapcsolatukat tehát valamiféle szembenállás, ellentét jellemzi.

A tanár: tanít, fegyelmez, utasít, követelményeket állít, nevel.

A diák: tanul, szót fogad, végrehajt, megfelel, változik.

A folyamat egyirányú. Az irányító szerep a tanáré, ő vezeti a rábízottakat. Ez egyfelől felelősséggel terheli a vezetőt, másfelől a hatalmi pozíció szükségszerűen ellenállást szül. A tanítás tehát egyfajta huzakodás a diákkal: a tanár akinek meggyőződése, hogy a tudás és értékrend átadása a kötelessége, megpróbálja a diák „fejébe tölteni”, a diák, akinek kevésbé meggyőződése a szellemi gyarapodás igénye ellenáll. A küzdelem kimenetélőtől függően sikerül megtanítani a tananyagot vagy nem.

A tanár-diák viszonyról ma már azt gondoljuk, hogy nem ellentét, hanem partnerkapcsolat. Ez szükségszerű viszony, hiszen tanítani csak úgy lehet, ha van kit tanítani, és tanulni csak úgy lehet ha van kitől. Tanítani csak az tud, aki hajlandó maga is tanulni.

A tanítás és tanulás a tanár és diák közös érdeke kell, hogy legyen, hiszen egy olyan folyamatról van szó, ahol mindkettőjük személyisége fejlődik.

A tanárral szemben - saját magán kívül - a diákok, a kollégák, az iskola vezetése, a szülők és különböző szervezetek is elvárásokat fogalmaznak meg, melyek legtöbbször ellentmondóak. Egy tanár számára naponta probléma a megfelelés saját elvárásainak és egyeztetés a többi elvárás között. A tanár sokszor olyan terheket hordoz, melyeket nem neki kellene cipelnie, csak a társadalom, a család stb. ráterhelte ezeket a gondokat, és ő - a mítosznak megfelelni akarván - becsülettel hordozza azokat. A tanárnak tudnia kell eldönteni azt, hogy miért felelős. A tanári pályán az egyik legfontosabb dolog a kompetencia eldöntése, annak felmérése, hogy meddig szabad elmenni és annak tudása, hogy meddig kell elmenni egy ügy megoldása kapcsán.

A jó tanár mítosza

A jó tanár tulajdonságait csokorba gyűjtve a következő listát kapjuk:

– nyugodt, kiegyensúlyozott, nem lehet kihozni a sodrából;

– nem veszíti el „hidegvérét”, nem mutat heves érzelmeket;

– nem az érzelmei irányítják, hangulata nem ingadozik;

– érzelmeit nem mutatja ki;

– nem elfogult, nincsenek előítéletei;

– nem tesz különbséget a diákok között;

– nincsenek kedvencei, nem „pikkel” senkire;

– nem részrehajló, egyformán elfogad mindenkit;

– tudása mindig nagyobb, mint a diáké, mindig tudja a helyes választ;

– nem felejt el semmit;

– következetes;

– megbízható;

– nem követ el hibákat;

– véleményalkotása pártatlan;

– kollégáival kollegiális, a diákok előtt egységfrontot alkotnak;

– kollégáival kapcsolatos személyes érzéseit nem mutatja ki.

Ha a tanár összeveti magát a jó tanár mítosza által követelt személyiségjegyekkel, rájön, hogy nem képes ezt elérni, ezért el kell, hogy játssza e szerepek valamelyikét. Súlyos belső konfliktusokhoz, önbecsapáshoz vezethet a diszharmónia a kifelé alakított szerep és a belső tulajdonságok között („vizet prédikál...”).

A jó tanár tehát hiteles ember, aki tisztában van korlátaival, nem frusztrálódik az elvárásoktól, felméri képességeit, becsületes és őszinte magához és másokhoz, kellő önismerettel rendelkezik, érzelmeivel kapcsolatban nyitott, és vállalja a fejlődés kockázatát.

Bármennyire is hiteles egy tanár, ez önmagában kevés munkájának ellátásához. A tanárnak el kell végeznie a munkáját, tanítania kell, és ehhez meg kell teremtenie a feltételeket. A klasszikus pedagógia sokféle módszert ajánl, ezek közül (a feltételek megteremtésére) a legismertebb módszer a fegyelmezés.

Szükség van arra, hogy a gyerek korlátok között nőjön fel, világos és érthető irányelvek kellenek, csak az nem mindegy, hogy ezen korlátok kiépítéséhez milyen eszközöket alkalmazunk. Az irányító jellegű fegyelmezéshez tekintélyre és hatalomra van szükség. A hatalom lehet a tekintély következménye, illetve származhat a jutalmazás és büntetés alkalmazásából. A tekintély nem egységes fogalom.

A szakértelmen alapuló tekintély kiérdemelt tekintély. Az illető tudásából, hozzáértéséből, képzettségéből, bölcsességéből fakad. Az ilyen ember tiszteletnek örvend, tanácsokat kérnek tőle, és meg is fogadják azokat.

A rangon, címen alapuló tekintély feladatköri tekintély. Az illető munkaköri leírásából, kölcsönösen elfogadott hivatali rangjából fakad. Az érintettek elismerik a tekintéllyel felruházott személy jogát, hogy irányítsa bizonyos viselkedéseiket.

köznapi megállapodásokon alapuló tekintély a mindennapi együttélés során kötött egyezségekből fakad. Olyan íratlan szabályok ezek, melyek a személyes elköteleződés miatt hatékonyak.

A bizalmon alapuló tekintély abból fakad, hogy a vezetett rá meri bízni magát arra, aki őt vezeti.

A hatalmon alapuló tekintély valakinek a mások fölötti hatalmából ered. Az ilyen tekintély képes irányítani, uralkodni, a hatalom gyakorlójának akaratát érvényesíteni, másokat akaratuk ellenére cselekvésre késztetni. Eszközei a félelem, megfélemlítés, erőfölény.

Könnyen belátható, hogy a szakértelmen, rangon, megállapodáson alapuló tekintélynek engedelmeskedni nem megalázó, elfogadható az irányítás jogossága. Ha a fegyelmezés ezek segítségével történik, a diák belátja a változás szükségességét, elfogadja a korlátokat, hiszen tiszteli azt, aki korlátozza őt, elfogadja az alárendelt szerepet, betartja a vele együtt megkötött megállapodást. Ezekben az esetekben a diák részese egy döntési folyamatnak, érdekelt a helyzet alakításában, nem felette, hanem vele történik mindez, a függőséget maga is alakítja, tehát belülről fegyelmezi önmagát.

A jó tanár lehet szigorú, de csak ha magához is az, és lehet engedékeny, ha az a diák fejlődését szolgálja. Lehet tekintélye, de az ne a hatalmából, hanem szakértelméből, példaadó önfegyelméből fakadjon. Legyen következetes, másként büntetései és jutalmazásai hatástalanok, célt téveszthetnek, de emberi mivoltából fakadóan lehet időnként következetlen, hiszen jogában áll elfáradni, hibázni, nem tökéletesnek lenni. A jó tanár lehet komoly, ha ez nem szerep és nem álarc, ha a komolyság belső összeszedettséget takar, és lehet jó kedve, hiszen vidámságra, optimizmusra is kell nevelnie. Legyen távolságtartó, hogy megőrizze identitását és egyéniségét, de ne távolodjon el a diáktól annyira, hogy a diák ne láthassa a példát.

A tanár csak olyan követelményeket támasszon a diákkal szemben, amelyeknek maga is képes megfelelni, egyébként hiteltelen lesz. Soha ne legyen igénytelen, ez a minta öröklődik a leggyorsabban. A megfellebbezhetetlen tanár ítélkezik, és az ítélkezés a távolságot növeli a tanár és diák között. Az a legjobb, ha nem ítélkezik, nem minősít, hanem az érzéseit mondja el egy tanulóról vagy egy szituációról. Az ember csak a saját érzéseiben lehet biztos, a másik érzéseit nem ismerjük, csak akkor, ha megnyílik előttünk. Egy tanár legyen művelt, de ne szégyellje, ha nem tud mindent. A szeszélyesség az önfegyelem hiányára utal, nem lehet példa a tanulók számára. A kiszámíthatóság biztonságérzetet visz a két ember kapcsolatába. Az örök értékek képviselete nem konzervativizmus, viszont a változásra való képtelenség, az idegenkedés az új befogadásától azzá tesz. A lazaság jó, ha a problémák nem viselnek meg jobban, mint az jelentőségükből következik, de rossz, ha a következetlenséget, a felelősség nem vállalását jelenti.

A tanári pálya igazi, embert próbáló terhe, hogy jól kell szeretnünk tanítványainkat. Jól szeretni – többek között – azt jelenti, hogy szabadon hagyjuk tanítványainkat fejlődni, de olyan mércét állítunk eléjük, amely nem engedi őket igénytelenné válni, és amely képességük, tudásuk mind hatékonyabb kamatoztatására sarkallja őket. Tanítványaink fejlődésének megtapasztalása – a szeretet gyümölcseként – minket is gazdagít.

5.3. Nevelő-oktató munka értékelése ellenőrzése

Az értékelés és az ellenőrzés két különböző folyamat. Az értékelés magában foglalja az ellenőrzést is, mégsem azonos azzal, annál tágabb jelentéssel bír.

Az értékelés és az ellenőrzés közös vonása a kritikai szerep, vonatkozási pontjaik azonban különbözőek. Az ellenőrzésben mindig jelen van a norma, egy előre meghatározott viszonyítási alap. Az értékelés inkább az értékekről való gondolkodást jelenti.

Az értékelés magában foglalja a minősítést, a tájékoztatást, a szelektálást, a motiválást. Nem csupán tényfeltáró tevékenységet jelent, hanem olyan eszközt, amely folyamatokat, változásokat indukálhat mind az egyénben, mind pedig a szervezetben. Az értékelés során nyert információnak helytállónak, megbízhatónak és a változásokat is magukban foglalónak kell lenniük.

5.3.1. Az értékelés formái

5.3.1.1. A külső értékelés

Külső értékelésről akkor beszélhetünk, ha az értékelők nem vettek részt tevékenyen a vizsgálandó teljesítmény létrehozásában. Így az iskola teljesítményének megítéléséhez alapot szolgáltathatnak:

versenyeredmények,
beiskolázási mutatók,
továbbtanulási arány,
nyelvvizsga eredmények,
külső mérések (pl. kompetenciamérés, érettségi),
közvetett (külső) partnerek véleménye.

5.3.1.2. A belső értékelés

A belső értékelés során a teljesítmény létrehozásában résztvevő személyek végzik az értékelést. Az iskola saját céljaihoz viszonyítva ítéli meg az elért eredményeket.

A belső értékelést végezheti:

a) az iskolavezetés,

b) a munkaközösség vezetője,

c) a munkaközösség (csoportos),

d) a pedagógus,

e) közvetlen (belső) partnerek.

Az értékelés formáit, folyamatleírásait és eszközeit az iskola belső szabályzatai tartalmazzák, amelyek az iskolai szabályzatokat tartalmazó kézikönyvben (Hatályos Szabályzatok Gyűjteménye) vannak elhelyezve.

5.3.2. Az értékelés négy területe

5.3.2.1. Tanulók értékelése

A megfelelő értékelés az egyik legfontosabb nevelőeszköz a pedagógus kezében, amellyel a tanuló munkáját minősíti, fejlődésüket befolyásolja, irányítja. A legnagyobb ösztönző erő a tanuló számára az, ha állandóan érzi, tapasztalja, hogy nem hiába dolgozik, minden jó szándékú igyekezetét a tanár észreveszi, szorgalmát és hanyagságát, kis és nagy teljesítményeit egyaránt érdeme szerint reálisan értékeli, és azt valamilyen formában azonnal tudomására is hozza. Az eredményes munka elismerése sikerélményt nyújt, növeli az önbizalmat, biztonságérzetet ad, s a jó úton haladás tudatosítása, a megerősítés még aktívabb közreműködésre, kezdeményezésre ösztönöz.

A tanulók értékelését be kell illeszteni a teljes nevelési – oktatási folyamatba. Ennek érdekében három értékelési típust kell elkülöníteni:

1. Diagnosztikus értékelés (helyzetfeltárás) célja információk szerzése a pedagógiai döntések meghozatala előtt, kiemelkedő vagy nagyon gyenge teljesítmények feltárása.

2. Formatív értékelés (fejlesztés – formálódás) a folyamat közbeni információ nyújtása a feladat. A tanulási nehézségek, problémák feltárását segíti, lehetővé téve a beavatkozást, konekciót a tanulói teljesítmények érdekében.

3. Szummatív értékelés (eredmények megállapítása) egy nevelési – oktatási folyamat zárása.

5.3.2.2. Az értékelés alapelvei

· személyre szóló legyen

· fejlesztő, ösztönző jellegű legyen

· ne legyen megtorló, fegyelmező jellegű

· folyamatosan történjen meg

· az iskolai (egységes) követelményrendszerre épüljön

· biztosítsa a szóbeli és írásbeli megfelelő arányát, mindkét módon történjen meg az értékelés

· legyen tárgyszerű, objektív (mik az erősségek, mik a gyengeségek, hogyan lehetséges a javítás, fejlesztés)

· félelemmentes légkörben történjen

Az alapelvek érvényesítése érdekében az egyes tárgyak követelményeit meg kell fogalmazni a tanulók számára, azokat a tanulók tudomására kell hozni. A tantárgyak egységes iskolai követelményrendszerét minden tanár köteles betartani. Az egységes követelmények kialakításánál az iskola programjához igazodó tanmenetek a meghatározók. Az egységes követelményrendszer megfogalmazása a munkaközösségek feladata, megtartatása a munkaközösség vezetők feladata, ellenőrzése az iskolavezetés feladata.

5.3.2.3. Az értékelés formái

5.3.2.3.1. Személyes, szóbeli értékelés történik:

· a tanítási órákon, ahol a tanár folyamatosan megerősít, korrigál, segít, tanácsot ad

· a tanár él a tanórán kívüli lehetőségekkel megerősít, korrigál, tanácsot ad

· az érdemjegyek és osztályzatok adása során, azok megállapításakor

· szülői értekezleten az osztályfőnök, igény szerint a szaktanár

· fogadóórán

· a magatartás- és szorgalomjegyek kapcsán az osztályfőnök közvetíti a szaktanárok véleményét

· az osztályfőnök a naplók és ellenőrzők felülvizsgálatakor

· az iskola, osztály által szervezett programok értékelésekor

· a tantestület előtt – félévkor és évvégén a – nevelő – oktató munka értékelésekor

· az igazgató vagy igazgatóhelyettesek által kiemelkedő eredmények, illetve fegyelmi vétségek kapcsán

5.3.2.3.2. Írásbeli értékelés:

· szaktanár vagy az osztályfőnök által szükség esetén

· dicséretek, elmarasztalások beírása az ellenőrzőbe

· a szaktanárnak a dolgozatba írt véleménye

· külső felkérésre készített minősítések, vélemények (gyermekvédelem, rendőrség, bíróság, pályázatok … stb.)

5.3.2.3.3. Érdemjegyek és osztályzatok:

Az érdemjegyek, osztályzatok megállapítása kényes feladat. A tanulók teljesítményét egzaktan kell értékelni. A szubjektivitást a szóbeli feleletek során nem lehet teljes mértékben kizárni, mégis messzemenő objektivitásra kell törekedni. A tanulói teljesítményeket a tantervi követelményekhez viszonyítva kell mérni.

Az elbírálás öt érdemjeggyel történik:

Jeles (5) érdemjegyet kap a tanuló, ha a tantervi követelményeket pontosan, magas szinten teljesítette.

Jó (4) érdemjegyet kap a tanuló, ha a tantervi követelményeket kevés hibával teljesítette.

Közepes (3) érdemjegyet kap a tanuló, ha a tantervi követelményeket pontatlanul, néhány hibával teljesítette és a nevelő segítségére, kiegészítésére többször rászorult.

Elégséges(2) érdemjegyet kap a tanuló, ha a tantervi követelményeket súlyos hiányosságokkal, hibákkal teljesíti, de a továbbhaladáshoz szükséges minimális ismeretekkel és jártasságokkal rendelkezik.

Elégtelen (1) érdemjegyet kap a tanuló, ha a törzsanyagból a tantervi követelményeknek nevelői útbaigazítással sem tud eleget tenni, és nem rendelkezik a továbbhaladáshoz szükséges minimális ismeretekkel és készségekkel.

A hivatalos okmányokba csak egész számok jegyezhetők be. A kétes jegyek eldöntésekor különös gonddal kell eljárni. Ahhoz ugyanis, hogy az érdemjegy betöltse nevelő funkcióját, a pillanatnyi teljesítmény értékének megállapításán túl még mérlegelni kell a tanuló szorgalmát, a felmutatott eredmény eléréséhez befektetett munkáját, aktivitását, a tanuló fejlődését. Ezek figyelembevétele segíthet egy kétes jegy le-, illetve felkerekítésekor az igazságos, pedagógiai szempontból helyes döntéshez.

Az írásbeli ellenőrzés feladatlapjainak és témazáró mérőlapoknak az elbírálása objektíven megoldható. Ehhez pontos javítási és pontozási útmutató elkészítése szükséges. A szaktanár felelőssége ennek elkészítése és betartása. A szaktanár munkáját a munkaközösség vezető és/vagy az iskolavezetés ellenőrzi. Így egzakt mérést végezhetünk. Objektíven összehasonlíthatjuk a tanulók teljesítményét. Megállapíthatóvá válik az átlagos teljesítményszint, ami lehetővé teszi az egységes osztályozási norma megállapítását.

Az évközi érdemjegyek feladata, hogy értékeljék az egyes teljesítményeket, s ezzel neveljenek, jobb munkára ösztönözzenek. A félévi és év végi osztályozáskor azt kell megítélni, hogy milyen mértékben tudta a tanuló a tantervi követelményeket teljesíteni. Ebből következik, hogy a félévi vagy év végi osztályzatot egyetlen évközi rossz teljesítmény miatt nem szabad lerontani, ugyanakkor az sem engedhető meg, hogy az ingadozó évközi teljesítményt mutató diák az utolsó napok kampánytanulásával javítsa ki az egész évközi munkájának hanyagságát. Ez igazságtalan lenne a többi tanulóval szemben, és pedagógiai következménye is nagyon káros, mert arra csábít, hogy következőkben a többi tanuló is hasonló módon járjon el.

Év elején a korrekt értékelés érdekében minden diákkal közölni kell a következőket:

1) A szaktanárok minden tanév első óráján a tantárgy követelményrendszere mellett ismertetik saját értékelési rendszerüket (számonkérés, formái, módja)

2) A hiányzások és mulasztások következményeit.

3) A pótlási, javítási lehetőségeket.

4) A dolgozat íratásánál és javításánál az iskolai házirend vonatkozó részeit kell figyelembe venni.

5) „Az érdemjegyek és osztályzatok adása” című iskolai belső szabályzatot kell alkalmazni az érdemjegyek és osztályzatok adásakor.

5.3.3. Az értékelés nyilvános fórumai

· házi versenyek, vetélkedők,

· bemutatóórák,

· az iskola belső mérési rendszere,

· tantárgyi külső felmérések,

· a tanulmányi, pedagógiai munka értékelése a teljes diákközösség előtt (tanévzáró, tanévnyitó, iskolai rendezvények),

· értékelés évfolyamok és/vagy tagozatok szintjén,

· szakköri, diákcsoporti, osztályközösségi eredmények megjelenítése (beszámolók, kiállítások),

· megyei, regionális és országos tantárgyi versenyek értékelése.

5.3.4. A kiemelkedő teljesítmények elismerése

a) Az iskola Házirendje,

b) A „Tanulmányi ösztöndíj odaítélésének feltételei” című szabályzat határozza meg.

c) Tanév végi könyvjutalmazás kiemelkedő teljesítmények elismeréséért.

5.3.5. A magatartás és szorgalom minősítése

Az iskola Házirendjében foglaltak szerint történik

5.3.3. A tanulók teljesítményéhez kapcsolódó tantárgyi mérési és értékelési rendszer

a./ Alapelvek:

· Segítse elő a differenciált képzés megvalósítását.

· Segítse elő a tanuló teljesítményének nyomonkövetését.

· Segítse elő az iskola egységes értékelési rendszerének kialakulását.

· Egy eszköze legyen a tanuló teljesítmény objektív mérésének.

· Valósuljon meg a személyre szóló értékelés mellett az osztály, a szak és az évfolyam értékelése.

· Jól különítse el a minimum és az optimum szintet.

· Tantárgyanként és munkaközösségenként egységes elvek szerint történjen a mérés és az értékelés.

· Adjon támpontot a tanári munka értékeléséhez a mérés eredménye és az abból levonható következtetések.

b./ Értékelés

- Általában érdemjeggyel, szóbeli és írásbeli értékeléssel történik az iskolában általánosan elfogadott elvek és szabályok szerint. Ettől egy-egy munkaközösség nyomós pedagógiai érvek alapján, külön szabályzott formában térhet el.

- A minimumszint teljesítése az elégséges szint teljesítését kell, hogy jelentse.

- Az értékelés utáni teendőket a munkaközösség, iskolavezetés egyetértésével a szaktanár határozza meg. A tanulók számára szükség szerint kötelező és ajánlott foglalkozásokat lehet előírni.

- A szaktanár ez irányú kötelezettségét az ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódó szabályzatok írják elő:

· Pedagógiai program

· Házirend

· Az érdemjegyek és osztályzatok adása

· Az iskola mérési rendje

· A dolgozatírás szabályai

· Az mérések értékelésének szabályai

· Az iskola minőségbiztosítási kézikönyve

5.4. Pedagógusok értékelése

5.4.1. Alapelvek

1.) Mindenki által ismert rendszer alapján történjen. Ismertek legyenek az értékelés szempontjai. (Hatályos szabályzatok gyűjteménye tartalmazza.)

2.) Személyre szóló legyen.

3.) Ösztönző hatású legyen.

5.4.2. A pedagógusmunka értékelésének célja

1.) A minőségbiztosítás folyamatosságának megvalósítása.

2.) Az egyéni és iskolai érdekek összehangolása.

3.) A problémakezelés javítása.

4.) Önértékelési képesség fejlesztése.

5.4.3. A pedagógus értékelésének főbb területei

1.) A tanítás folyamata.

2.) Munkafegyelem (pl. határidők betartása, vállalt feladatok elvégzése).

3.) Eredményesség (pl. versenyeredmények, érettségi, képesítő vizsga eredmények).

Ezen a területen nagyon fontos szempont a tanuló önmagához mért fejlődése.

4.) Többletmunkák (Az adott tanévre megszabott munkaköri leíráson túlmutató feladatok vállalása, elvégzése.)

5.) Tanári egyéniség (pl. diákokhoz való kapcsolata, munkatársakhoz fűződő kapcsolata.)

5.4.4. Iskolavezetés értékelése

- A minőségbiztosítási rendszer nyitott önértékelési folyamatának megfelelően két évente történik.

- Az igazgatói pályázat véleményezésével.

- Az éves munkajelentések véleményezésével.

5.4.5. Az értékelés eszközei

1.) A tanítás folyamatához

· a tanulók érdemjegyei és osztályzatai,

· az iskola mérési eredményei,

· óralátogatások tapasztalatai,

· a vizsgaeredmények.

2.) Munkafegyelemhez

· a minőségbiztosítási körök munkajelentései,

· a feladattervek értékelése,

· egyéni megfigyelések, tapasztalatok,

· kérdőíves vizsgálat.

3.) Eredményesség

· statisztikai adatok elemzése,

· pedagógusok jelentései,

· munkaközösség-vezetői beszámolók.

4.) Többletmunkákhoz

· belső pályázatok, projectek,

· egyéni vállalások,

· egyéni beszámolók,

· munkaközösség-vezetők beszámolói.

5.) Tanári egyéniség

· tanári önértékelés,

· munkaközösség-vezetői beszámolók.

A pedagógusok, iskolavezetés értékelésénél figyelembe kell venni a külső és belső partnerek véleményét. Vélemények kikérésének folyamatát, rendszerességét, feldolgozásának metodikáját az iskola minőségbiztosítási rendszere szabályozza. (Minőségbiztosítási kézikönyv, és a Hatályos szabályzatok gyűjteménye tartalmazza az idetartozó szabályokat, előírásokat.

5.4.6. Iskolavezetés értékelésének eszközei

- Kérdőívek segítségével történik. A kérdőívek a vezetői munka erősségeit és gyengeségeit tárják fel. Az iskola szervezeti kultúrájának feltérképezését szolgálja, a fejlesztés irányait meghatározza. (Az iskola minőségbiztosítási rendszerének megfelelően.)

- A féléves és éves beszámolók tantestületi megvitatása segítségével.

- Igazgatói pályázat értékelésével.

5.4.7. Az iskola általános értékelési rendje

Az iskolai munka értékelésének céljai:

· A minőségbiztosítási elvek megvalósítása az iskolai munka minden területén,

· A folyamatszabályozás biztosítása, fejlesztése,

· A stratégiai tervezés segítése,

· Az iskola belső működési rendjének folyamatos fejlesztése,

· A vezetői ellenőrzés folyamatos biztosítása, fejlesztése,

· A partnerigényeknek való folyamatos megfelelés biztosítása,

· Az indikátorrendszer kiépítése, fejlesztése, az eredmények felhasználása a fejlesztés során,

· A szervezeti kultúra fejlesztésének segítése,

· Az emberi erőforrások biztosítása és fejlesztése,

· A tanulók munkájának értékelése (tanulmányi, közösségi, … stb.).

Az értékelés alapelvei:

Terjedjen ki az iskolai élet egészére (egyénekre és közösségekre is).
Legyen folyamatba ágyazott, kiszámítható, folyamatos.
Törekedjen az objektivitásra, a többoldalú és többszintű megközelítésre.
Személyre szóló, ösztönző, fejlesztő szándékú legyen.

· Az értékelés az iskolában elfogadott követelményrendszerre épüljön, biztosítva a követelmények nyilvánosságát, az értékelés szempontjainak nyilvánosságát.

	Mit? (Mi az, amit értékelnünk kell?)	Ki? (Ki az, akinek értékelni kell?)	Milyen rendszerességgel? (Időbeli ütemezés.)	Milyen formában? (Formai követelmények)	Hol? (Kik előtt történik az értékelés?)
1	Pedagógiai program	Iskolavezetés	Évente	Írásban Szóban	Tantestület előtt
2	Helyi tanterv	Munkaközösségek	Évente	Írásban	Munkaközösség -vezetői megbeszélésen
3	Tanulmányi munka	A minőségbiztosítási rendszer szabályzatai és elvei szerint. „A tanulói értékelés elvei” szerint.
4	Osztályrendezvény	Osztályfőnök	Esetenként	Szóban	Osztály közössége előtt
5	Iskolai rendezvény	Iskolavezetés Rendezvény felelőse	Esetenként	Szóban	Tantestület előtt Iskola közössége előtt
6	Tanárok munkája	A minőségbiztosítási rendszer szabályzatai és elvei szerint.
7	A munkaközösségek munkája	Igazgatóhelyettesek Munkaközösség-vezetők	Évente Évente	Írásban, szóban Írásban, szóban	Tantestület előtt Munkaközösségek előtt.
8	Könyvtáros munkája	Igazgatóhelyettes	Évente	Írásban, szóban	Tantestület előtt
9	A diákmozgalom tevékenysége	Igazgatóhelyettes	Évente	Írásban, szóban	Vezetői megbeszélésen Tantestület előtt
10	Érettségi, képesítő vizsga eredményei	Osztályfőnök Munkaközösség-vezető Igazgató	Évente	Írásban, szóban	Munkaközösségek előtt Tantestület előtt
11	Tantárgyi mérések eredménye	Osztályfőnökök Szaktanár Munkaközösség-vezetők Igazgató vagy helyettese	Esetenként	Írásban, szóban	Osztály közössége előtt Munkaközösség előtt Tantestület előtt
12	Igazgató, igazgató helyettesek munkája	Nevelőtestület, oktató-nevelő munkát segítők.	Évente	Írásban (kérdőív).	Dolgozói értekezleten.
13	Az iskola munkája	Az iskola külső partnerei.	A minőségbiztosítási rendszer szabályzatai és elvei szerint.
14	A pedagógusok és munkatársak átfogó értékelése	Nyitott önértékelés.	A minőségbiztosítási rendszer szabályzatai és elvei szerint.
15	Az iskola gazdálkodása	Igazgató	Félévente.	Írásban, szóban	Tantestület előtt
16	Ügyvitel munkája	Gazdaságvezető	Évente	Írásban, szóban	Dolgozói értekezleten. Nevelőtestület előtt.
17	Az épület rendje, tisztasága	Igazgatóhelyettes.	Évente	Írásban, szóban.	Tantestület előtt Oktatást-nevelést segítő dolgozók előtt
18	Technikai dolgozók munkája	Igazgatóhelyettes	Évente	Írásban, szóban	Oktatást-nevelést segítő dolgozók előtt Tantestület előtt

Az értékelés szabályai:

Az iskolai minőségbiztosítási rendszer (az iskola Minőségbiztosítási kézikönyve).
Az iskola belső szabályzatai (Szervezeti és Működési Szabályzat, Kollektív szerződés, személyre szóló munkaköri leírások, Belső ellenőrzési szabályzat, Ügyvitel és iratkezelés szabályzata, Számítástechnika védelmi szabályzat, Házirend, …stb.)
Az érékelés szempontjainak rendszeréről szóló szabályzat.
Az értékelés módszereiről szóló szabályzat.

5.5. A belső ellenőrzés szintjei

5.5.1. A pedagógus önellenőrzési munkája, szintje:

· A tanított osztály, csoport belépési, kezdési ismeretszintjének egyeztetett mérése, rögzítése.

· A csoporthoz kapcsolódó tanmenet-változtatási feladatok és a felzárkóztatásra, korrepetálásra kötelezettek kijelölése, egyeztetése.

· A tehetséggondozási munkába bevontak kijelölése, egyeztetése.

· A tanmenet haladási ütemének tartása, a kétheti óraszámú eltérés jelzése.

· A saját maga által szervezett felzárkóztatás, korrepetálás, tehetséggondozás részeredményeinek év vége előtti felmérése.

· A tanulságok összegzése a következő évre.

· Felzárkóztatásra, korrepetálásra kijelöltek nyomon követése.

· Tehetséggondozási munkába bevontak folyamatos nyomon követése, a változások rögzítése.

· Tanmenet javítási, módosítási javaslatok összegyűjtése.

· Az általa vezetett csoportok (korrepetálás, tehetséggondozás, versenyelőkészítés … stb.) haladásának értékelése.

· Év végi beszámoló készítése az éves tevékenységről.

5.5.2. A munkaközösség-vezető

· Figyelemmel kíséri a munkaközösség tagjainak oktató-nevelő munkáját.

· A munkaközösségi tagoknál óralátogatásokat végez, illetve egymás közötti óralátogatásokat szervez.

· A tapasztalatokat munkaközösségi foglalkozásokon megvitatja a munkaközösség tagjaival.

· Évente beszámolót készít a munkaközösség munkájáról az iskolavezetés számára.

· Év elején elkészíti a munkaközösség éves programját.

· A munkaközösség feladatkörébe tartozó adminisztratív feladatok ellenőrzése. Tantárgyi mérések ellenőrzése.

· A feldolgozás, feladat és célmeghatározás ellenőrzése.

5.5.3. Az iskolavezetés ellenőrző munkája

· Áttekinti az önellenőrzési és munkaközösségi ellenőrzéseket, összeveti őket saját tapasztalataival.

· Megtervezett szaktanácsadói segítségkéréssel vizsgáltatja a munkaközösség munkáját, az egyes tanárok oktató-nevelő tevékenységét.

· Az iskola igazgatóságának főbb pedagógiai ellenőrzési módszerei, vizsgálatai.

· Az iskola mérési rendszerének ellenőrzése.

· A feladatok és célok meghatározásának ellenőrzése, összehangolása.

· Belső képzések – munkaközösségek által szervezettek – ellenőrzése.

· A differenciált képzés eredményeinek ellenőrzése.

5.5.3.1. Közvetlen ellenőrzési módozatok

· Egy-egy osztály egész napját folyamatosan figyelemmel kíséri.

· Osztálylátogatások szervezése, ennek során ugyanazon tanárt és tárgyat egymást követő órákon több alkalommal figyeli meg. Figyelemmel kíséri a tanár szakmai, módszertani, pedagógiai felkészültségét. A tanárral közösen értékelik az óra tanulságait. Véleményt alkot a tanár szakmai, módszertani felkészültségéről.

· Továbbképzést szolgáló munkaközösségi foglalkozások látogatása, ellenőrzése.

· Egy-egy osztályban felmérő dolgozat íratása, értékelése, megbeszélése.

5.5.3.2. Közvetett ellenőrzési módszerek:

· A munkatervek, foglalkozási tervek, tanmenetek áttekintése, naplóellenőrzéssel való összevetésük, megvalósításuk követése.

· A naplók, tanulói füzetek összevetése a tanmenettel, tartalmuk vizsgálata, a tanítás tempójának figyelemmel kísérése /a topogós, lassúbb haladás okainak keresése/.

· Tájékozódás a korrepetálási munkáról, az oktatási tartalomra koncentrálva.

· Az oktató-nevelő munkára vonatkozó külső vélemények, tapasztalatok áttekintése, hasznosítása.

5.6. Az intézménybe lépés feltétele, az átjárhatóság feltételei

5.6.1. Felvétel 9. évfolyamra

1) Az igazgató a tanév rendjére vonatkozó miniszteri rendeletben foglaltak szerint, annak rendelkezéseit figyelembe véve határozza meg az iskolai felvételi eljárás rendjét.

2) A tanuló felvételénél, rangsorba állításánál figyelembe vett szempontokat

Ø Az írásbeli felvételi vizsgán elért eredmény.

Ø A jelentkező által az általános iskolából hozott eredmény.

Ø Azonos eredmény esetén:

o a helybéli tanuló előnyt élvez,

o a HH és HHH tanuló előnyt élvez,

o a tantárgyi tanulmányi, műveltségi versenyeken elért kimagasló eredmény.

3) A felvétel megajánlásának sorrendjére az iskola felvételi bizottsága készít javaslatot, amely alapján a rangsorról az igazgató dönt. A felvételi bizottság az iskolavezetés tagjaiból, és a munkaközösségek egy-egy delegált tagjából tevődik össze.

5.6.2. Másik iskolából való átvétel rendje

1) Más iskolából érkező tanuló átvételéről az igazgató, akadályoztatása esetén megbízottja dönt.

2) A döntés meghozatalakor a következő szempontokat szükséges figyelembe venni:

Ø Az átvételre jelentkező tanuló tanulmányi eredménye.

Ø A jelentkező magatartásának megítélése az előző iskolája által adott fegyelmező intézkedések alapján.

Ø Az igazolt és igazolatlan órák száma, hiányzás okai.

Ø A tanuló életkora és évfolyama közötti viszony.

Ø Milyen típusú képzésben vett részt és milyenbe kíván bekapcsolódni, az eltérő képzésből adódó problémák megoldhatósága.

Ø Az átvétel helyeként megnevezett tanulócsoport létszáma.

Ø A tanévből eltelt idő. A félévi vagy év végi osztályozást megelőzően 45 munkanapnál rövidebb időn belül tanulót nem lehet átvenni.

3) Minden átvételre jelentkező tanuló esetén az igazgató vagy megbízottja egyedi döntést hoz. A döntés meghozatala előtt, ha szükségesnek ítéli konzultál a szaktanárokkal.

4) Az átvétel engedélyezésekor a szülő és a jelentkező tanuló tudomására kell hozni:

Ø melyik osztályba, évfolyamra került átvételre,

Ø ha szükséges, milyen különbözeti vizsgákat, miből, mikorra köteles letenni,

Ø az átvételnek milyen adminisztratív és pénzügyi következményei vannak,

Ø fel kell hívni a szülő, a tanuló figyelmét arra, hogy az átvétel miatt kialakuló tankönyv, taneszköz problémákért az iskola nem tud felelősséget vállalni.

5.6.3. Az iskola másik „osztályából, képzéséből” való átvétel rendje

1) A képzési típus megváltoztatásának engedélyezéséről az igazgató, akadályoztatása esetén megbízottja dönt.

2) A döntés meghozatalakor a következő szempontokat szükséges figyelembe venni:

Ø Az átvételre jelentkező tanuló tanulmányi eredménye.

Ø A jelentkező addigi magatartása.

Ø Az igazolt és igazolatlan órák száma, hiányzás okai.

Ø A tanuló életkora és évfolyama közötti viszony.

Ø Milyen típusú képzésben vett részt és milyenbe kíván bekapcsolódni, az eltérő képzésből adódó problémák megoldhatósága.

Ø Az átvétel helyeként megnevezett tanulócsoport létszáma.

Ø A tanévből eltelt idő. A félévi vagy év végi osztályozást megelőzően 45 munkanapnál rövidebb időn belül tanulót nem lehet átvenni.

3) Minden átvételre jelentkező tanuló esetén az igazgató vagy megbízottja egyedi döntést hoz. A döntés meghozatala előtt, ha szükségesnek ítéli konzultál a szaktanárokkal.

4) Az átvétel engedélyezésekor a szülő és a jelentkező tanuló tudomására kell hozni:

Ø melyik osztályba, évfolyamra került átvételre,

Ø ha szükséges, milyen különbözeti vizsgákat, miből, mikorra köteles letenni,

Ø az átvételnek milyen adminisztratív és pénzügyi következményei vannak,

Ø fel kell hívni a szülő, a tanuló figyelmét arra, hogy az átvétel miatt kialakuló tankönyv, taneszköz problémákért az iskola nem tud felelőséget vállalni.

5.7. Minőségbiztosítási elveink

5.7.1. Minőségbiztosítási modell meghatározása

Középiskolánk a COMENIUS 2000 közoktatási minőségfejlesztési program II. intézményi modell – Teljes körű minőségirányítás alkalmazásával, mint szervezet képessé válik:

· folyamatainak szabályozására,

· a szabályozott folyamatok partnerek elvárásain alapuló folyamatos fejlesztésére,

· a szervezeti kultúra tudatos építésére, valamint folyamatos fejlesztésére az intézményi élet résztvevőinek elvárásai alapján.

5.7.2. Középiskola minőségpolitikai célkitűzései

Minőségfejlesztésünk legfőbb célja, hogy intézményünk pedagógiai, szakmai célkitűzéseinek megfelelően működjön.

A minőségi céloknak megfelelő működés biztosítja a folyamatos fejlődést a szervezetben és az intézmény folyamataiban. Ebből következik, hogy a Pedagógiai Program alapelvei hosszútávon mind magasabb szinten valósulnak meg.

Intézményünk vezetése és dolgozói elkötelezettek a minőségfejlesztés iránt. Figyelembe veszik a változó társadalmi igényeket és közvetlen partnereik elvárásait.

Minőségpolitikánk érvényes intézményünk valamennyi dolgozójára, tanulójára, minden folyamatára és tevékenységére.

5.7.2.1. A vezetés céljai

A minőségirányítási rendszer működtetésével egyenletesebbé, kiszámíthatóbbá és felhasználóbaráttá tenni az intézmény működését.

A minőségirányítási rendszer kiépítésével olyan általános szakmai működési keret létrehozása, amely alkalmas minden szakmai gond folyamatos kezelésére és kijavítására.

A minőségirányítási ciklus végig vitelével pozitív, problémamegoldó kultúra kialakítása.

5.7.2.2. Támogató szervezet működtetése

Az intézmény úgy alakítja ki szervezeti rendjét, hogy az a minőségbiztosítási rendszer működtetését szolgálja.

Megteremti annak feltételeit, hogy:

Ø a minőségbiztosítási folyamatok átláthatók és irányíthatók legyenek,

Ø a folyamatban részt vevők megkapják a szükséges vezetői és szakmai támogatást,

Ø az eredmények beépüljenek az intézményi folyamatokba és az intézményi kultúrába.

A támogató szervezeti rend működtetését a rendelkezésre álló erőforrások figyelembevételével kell meghatározni.

5.7.2.3. Teamek működése

Az intézmény az egyes feladatok átgondolására és megvalósítására teameket alakít saját szervezetén belül.

A team-munka fejlesztése érdekében az iskola folyamatosan fejleszti módszertani eszközeit, meghonosít máshol bevált és alkalmazott módszereket.

A teamek működésének feltételeit, szabályait az ide vonatkozó belső szabályzatok határozzák meg

A teamek a PDCA-logika szerint dolgoznak.

Az intézmény vezetése, illetve a minőségirányítási rendszer működéséért és fejlesztéséért felelős szervezet vagy személy kísérje figyelemmel és folyamatosan értékelje a tervezett célkitűzések megvalósulását, feladatok végrehajtását.

Az ellenőrzés, értékelés mellett a vezetés biztosítja a megvalósításhoz szükséges támogató környezetet (például órakedvezmény, szakmai támogatás és motiváció, a vezetői elkötelezettség kinyilvánítása stb.) és a szervezeten belüli hatékony kommunikációt.

A teamek működésének támogatására az intézmény vezetése megteremti és működteti a tapasztalatok átadásának, az „egymástól való tanulásnak” a fórumait.

5.7.3. Újszász Város Önkormányzata általános elvárásai a helyi közoktatási intézményekkel szemben:

1. Elvárás az együttműködés eredményességének fokozása érdekében:

- az egymásra épülő intézménytípusok közötti szakmai együttműködés jelenlegi formáinak bővítése;

- az egyes intézmények közötti szakmai koordináció fejlesztése.

2. Az intézményrendszer hatékony és hatásos működése érdekében elvárás az intézményi minőségirányítási rendszer működtetése és fejlesztése.

3. Minden intézmény gondoskodjon:

- a tehetséggondozásról

-a hátrány kompenzációról.

4. Elvárás az integrált nevelés tartalmi, formai, módszerbeli kimunkálása, fejlesztése a helyi adottságok ismeretében.

5. Elvárás az intézményvezetőkkel szemben:

- az intézmény imázsának erősítése;

- támogatók, szponzorok megnyerése;

- pályázatok készítése a forrás kiegészítéséhez.

5.7.4. További intézmény specifikus elvárások

Az általános iskolai nevelés és oktatás eredményeire építve alapozza meg a tanulók általános műveltségét, tegye képessé őket a felsőoktatásban vagy más formában történő továbbtanulásra, illetve segítse a munkába állást.

Elvárás az idegen nyelv (általános, szakmai) valamint az informatika oktatásában az eredményesség növelése.

A kollégium nevelési programjában kapjon prioritást a tanulók beilleszkedésének megkönnyítése, az önállóságra nevelés, az egyéni bánásmód.

5.7.5. Minőségfejlesztési rendszer

A középiskola minőségfejlesztési rendszerét az iskola Minőségirányítási Programja (MIP) tartalmazza.

6. Helyi tanterv

A pedagógiai program 4. számú mellékletében található meg az iskola hálóterve 9-14. évfolyamra. A tantárgyakhoz kapcsolódó tanmenetek külön CD-én kerültek elhelyezésre igazodva az iskolában folyó képzés jellegéhez.

7. Kollégium

7.1. Nevelésfilozófia

Kollégiumunk az újszászi Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola csatolt kollégiuma a hagyományoknak megfelelően az értéktisztelet, a gyermekszeretet, a tanulószemélyiség tiszteletben tartása jegyében neveli és oktatja a szülők által ránk bízott tanulókat.

Célunk az erkölcsi értékeket tisztelő és elfogadó, tájékozott, széles ismeretekkel rendelkező, egyénileg sikeres, közösségi szempontból értékes, társadalmi szerepeit ismerő és vállaló állampolgár nevelése.

Magunk, tanáraink, dolgozóink és gyermekeink hisszük és valljuk, hogy kollégiumunk olyan alkotó pedagógiai, emberi és szellemi környezet, amely alkalmas a folyamatos megújulásra, amelyben valamilyen fokon mindenki nevel mindenkit. Hiszünk abban, hogy a szülők által ránk bízott tanulók a magán és társadalmi életben helytállnak és szívesen emlékeznek vissza majd az itt eltöltött 4-6 évre.

7.2. A kollégium sajátos arculata, jellemzői

A kollégiumunkba felvett tanulók több megyéből jelentkeztek, és várhatóan a jövőben is érkeznek a jó hírnevünk miatt, amelyet a tanulóink terjesztenek. A felvett tanulók Jász-Nagykun-Szolnok megye egész területéről, Heves, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyékből érkeztek és érkeznek, hozták és hozzák el az ottani szokásokat.

Az iskola mellett először diákotthon működött, majd később 1985-ben kollégiumi címet kapott. A kollégium akkor az iskola épületéből leválasztott részben 80 fő részére biztosította az elhelyezést. Iskolánk fejlődése és az ezzel összefüggő létszám növekedése - amely az iskola pedagógiai programjából egyértelműen kiderül - tette szükségessé és indokolttá egy új, 90 férőhelyes modern kollégium megépítését, amely 1988-ban került átadásra.

A kollégium tanulmányi munkája, szervezettsége igazolja, hogy a kollégiumi tanulók tanulmányi átlaga néhány tizeddel mindig jobb az iskolai átlagnál, a bukott tanulók száma fele, vagy annál is kevesebb az iskolához képest. A továbbtanulók száma jelentős. A tanulás mint fő szempont és feladat mellett igen gazdag sportolási, kulturális lehetőséget is biztosítunk tanulóinknak. Így érthető, hogy miért szeretik második otthonukat, amely minden igényüket kielégíti.

A korszerű kollégiumpedagógiai elvek figyelembevételével épült kollégiumunkban 6 fős szobákban kapnak elhelyezést, otthont a jelentkező diákok. Az iskola épületével egy zárt folyosó köti össze az épületet. A korszerű kiszolgáló helyiségek, a rendezett környezet, udvar, sportpályák, a gondozott park kellemes közérzetet biztosít minden tanulónknak és ide látogatónak.

7.3. Kollégium céljai, funkciói

7.3.1. A kollégium társadalmi szerepe

A kollégium alapfunkciója, hogy megteremtse a megfelelő feltételeket azon gyermekek számára, akiknek lakóhelyén nincs lehetőség a tanuláshoz, szabad iskolaválasztásukhoz való joguk érvényesítésére.

A kollégium pedagógiai tevékenysége során kiegészíti a családi és iskolai nevelést, egyben szociális ellátást, biztonságot és érzelmi védettséget nyújt. A kollégium a megfelelő pedagógiai környezet biztosításával elősegíti az önkormányzó képesség, a döntés és felelősség, a konfliktuskezelés demokratikus technikájának elsajátítását, gyakorlását. Ezzel a kollégium sajátos segítséget ad a sikeres társadalmi beilleszkedéshez, és biztosítja a tudáshoz jutás esélyét.

7.3.2. A kollégium funkciója

1) Társadalmi szinten

A szabad intézményválasztás, a tankötelezettség teljesítésének, a továbbtanulás lehetőségének biztosítása minden tanuló számára a szociális helyzetétől, társadalmi hovatartozásától, világnézetétől függetlenül.

2) Intézményi szinten

Ellátási funkció. A gyermek életkorának megfelelő színvonalú biológiai és egészségügyi feltételrendszer megteremtése.

3) Pedagógiai funkció

Esélyegyenlőség biztosítása, felzárkóztatás és tehetséggondozás, pályaorientáció segítése, demokratikus viszonyrendszer kialakítása.

7.3.3. A kollégium alap funkciói

Alapfunkciók:

· Oktatáspolitikai, szociálpolitikai funkció,

· A szabad iskolaválasztás jogának biztosítása,

· A tankötelezettség megvalósíthatóságának és teljesíthetőségének biztosítása,

· A továbbtanulás lehetőségének biztosítása.

Szociális funkció:

· A kollégium alapvető funkciója, hogy lakhatást, ellátást, (otthont) valamint tanulási lehetőséget biztosítson a szülői háztól távol tanulni akaró diákok számára,

· Az élet szociális alapjának megteremtése,

· Szociális ellátás és az ellátás biztonsága,

· Szociális "védőháló" az egyén és közösség számára,

· Az otthon, "a második otthon" kialakításának lehetősége,

· A tanulás lehetőségének megteremtése, biztosítása,

· Családhelyettesítő funkció,

· Szocializációs funkció és személyiségformáló funkció,

· Értékközvetítő funkció.

7.3.4. Kiegészítő funkciók

A társadalmi mobilitás, az esélyegyenlőség megteremtése:

· Hátrányos helyzet enyhítése, megszüntetése,

· Felzárkóztatás,

· Tehetséggondozás.

A társadalmi munkamegosztásban való részvételre felkészítés:

· Pályaorientáció

· Pályaválasztás

· Hobbi, kiegészítő foglalkozások megtanítása

7.3.5. A kollégiumi nevelés célja

A kollégiumi nevelés célja a diákok harmonikus és egészséges fejlődésének, a tanulásnak, a sikeres életpályára való felkészítésének segítése, személyiségének fejlesztése, kibontakoztatása.

7.3.5.1. A kollégiumi nevelés főbb alapelvei

· Az alapvető emberi szabadságjogok, valamint a gyermeket megillető jogok érvényesítése, demokratikus és humanista elvek alkalmazása.

· A nevelés folyamatát a diákok iránti felelősség, bizalom és szeretet hassa át.

· A pedagógiai tevékenységet intellektuális igényesség, kulturált stílus jellemezze.

· Az alapvető erkölcsi normák betartása.

· Az egyéni és életkori sajátosságok figyelembevétele.

· A nevelőtestület építsen a diákok öntevékenységére, önszerveződő képességére.

· Együttműködés a szülőkkel és az iskolával.

7.3.5.2. A kollégiumi nevelés feladatai

7.3.5.2.1. A tanulási kultúra fejlesztése

Meghatározó jellegű a tanulási motívumok fejlesztése, melyek elősegítik, hogy a diákok számára a tanulás életprogramjuk elengedhetetlen részévé váljon, felkeltse bennük a kíváncsiságot, a megismerési, felfedezési vágyat. A kollégium feladata, hogy biztosítsa a lehetőséget arra, hogy a tanulók elsajátíthassák a helyes tanulási módszereket.

7.3.5.2.2. Szociális értékrend és képességrendszer fejlesztése

A kollégium helyezzen hangsúlyt a pozitív szociális szokások és minták közvetítésére, a szociális készségek (empátia-, tolerancia, konfliktuskezelő-, vita-, szervezőkészség stb.) fejlesztésére. A kollégium nevelési feladatai között kiemelt helyet kap a párkapcsolat kulturált kialakítása, a családi életre és benne a takarékos gazdálkodásra való nevelés. Fontos a kommunikációs, együttműködési és vezetőképességek fejlesztése. E feladat megvalósításában különösen fontos, hogy kapjon megfelelő teret és lehetőséget a kollégiumi diákönkormányzat.

7.3.5.2.3. Egészséges életmódra és kulturált életmódra nevelés

Fontos a megfelelő életritmus, az egészséges és kulturált étkezés, öltözködés, tisztálkodás, testápolás, a rendszeretet belső igénnyé válása, az ehhez kapcsolódó szokásrendszer kialakítása. A tanulók rendelkezzenek olyan ismeretekkel, gyakorlati képességekkel, melyek segítik őket testi és lelki egészségük megőrzésében, az egészségkárosító szokások kialakulásának megelőzésében. Feladatunk biztosítani, hogy a kollégium legyen minden részletében kulturált, esztétikus közeg, ahol a tanulók jól érzik magukat. Ez egyben fejleszti ízlésüket, igényességüket, műveltségüket. A kollégium kulturális és sportélete is járuljon hozzá, hogy a gyermekek helyes életmódmintát válasszanak maguknak.

7.3.5.2.4. Az önismeret fejlesztése és a tudományos világkép kialakítása

A kollégiumon belüli kapcsolat és tevékenységi rendszer segítse elő az önismeret kialakulását, fejlődését. A természeti és társadalmi ismeretek bővítésével, művészeti élményekkel segítsük a világban való tájékozottság fejlődését. A kollégium nevelje a diákokat környezettudatos magatartásra, hogy érzékennyé váljanak környezetük állapota iránt. Legyen a tanulók életvitelében meghatározó a környezetkímélő magatartás egyéni és közösségi szinten egyaránt.

7.3.5.2.5. Felzárkóztatás, a tehetségek kiválasztása és gondozása, a pályaorientáció segítése

A kollégium segítse a tanulásban elmaradt gyerekeket, biztosítsa annak esélyét, hogy a tehetséges tanulók képességeiket továbbfejlesszék, tudásukat bővítsék. Feladatunk a tanulók képességeinek felismerése, a tehetséges tanulók kiválasztása, a tanulók közötti képességbeli különbségek kezelése és ennek megfelelően a pályaorientáció segítése.

7.4. Értékrendszerünk

Programunkban számos olyan érték kap hangsúlyt (tudás, tanulás, esztétikai értékek, környezeti értékek, emberi aktivitás, testi-lelki egészség, egyéni felelősség, önismeret, pályaismeret stb.), amely a kollégiumi nevelésben alapértékűnek számít.

Kollégiumunk célul tűzi ki az általános emberi személyiségvonások fejlesztését, amelyek a következők:

1. Az érzelmek fejlesztése, mélyítése, gazdagítása

· szeretet (családtagok, társak, közösség, haza iránt) gyengédség

· az értéknek tisztelete

· céltudatosság, elhatározottság, döntési képesség

· kitartás, a kudarcok és akadályok leküzdésének képessége

2. Becsületesség

· jó-rossz, helyes-helytelen, igaz-hamis felismerése

· őszinteség, a felelősség vállalása

· hűség elvekhez, közösségekhez, emberekhez

· lelkiismeretesség, az igaz ügy szolgálata

3. Önismeret fejlesztése

· testi és lelki tulajdonságok, adottságok, erények és hibák ismerete

· igényesség önmagával szemben, törekvés a javításra, fejlődésre

· öntudat, önbecsülés

4. A tanuláshoz való viszony

· a tanulás, mint személyiségfejlesztés céljának ismerete, közelebbi és távolabbi célok kitűzése

· az alapvető szellemi és fizikai tanulástechnikák ismerete, készsége

· szorgalom, többre való törekvés

· asszociáció, következtetés, kombinálás

· alkotóképesség

5. Illemtudás

· a helyzet felismerésének, elemzésének, az ahhoz való alkalmazkodásnak képessége

· az udvarias, illedelmes, de természetes viselkedés szokása (beszéd, öltözködés, mozgás)

A kollégiumban értékekkel az értékekre nevelünk, értékközvetítő funkciót a pedagógiai környezet minden eleme tartalmaz.

7.5. Követelményrendszer

A követelmény a nevelés célját közvetítő norma illetve normarendszer. A követelményrendszer meghatározott követeléssé alakított részcélok, feladatok, tevékenységi formák rendszere, amelyet a kollégiumi nevelési, személyiségfejlesztési standard programjának kell tekinteni. A kollégium nevelési követelményrendszer a nevelési értékek és célok lebontásából adódik. Ez a követelményrendszer fogalmazza meg a pedagógusra, a kollégium egészére, az évfolyamokra, a szobaközösségekre, az érdeklődési csoportokra, az egyes kollégistákra vonatkozó célokat és elvárásokat.

A követelmény megfogalmazása azért fontos, mert így válik mindenki számára világossá, hogy a célok megvalósulása érdekében mit kell tennie, teljesítenie.

Feladatunk, hogy a követelmények kialakításánál figyelembe kell venni a következőket:

· a kollégium jellemzőit (önálló, iskolához kötött stb.)

· a kollégisták életkori jellemzőit

· az iskolatípusok jellemzőit (gimnázium, szakközépiskola)

· milyen érdeklődésűek a kollégisták

· milyen képességűek tanulóink

· milyen előképzettségűek tanulóink

· milyen szociális háttérrel rendelkeznek

7.5.1. Mit akarunk, mit is követelünk kollégistáinktól?

· szeresse szülőföldjét, elbocsátó környezetét, befogadó környezetét

· ismerje és szeresse nemzetét, nemzete történetét, szeresse anyanyelvét, ismerje a határon kívül rekesztett kisebbségben élő magyarok problémáját

· legyen pozitív, előítélet-mentes véleménye a hazánkban élő nemzetiségekkel, kisebbségekkel kapcsolatban, tartsa tiszteletben jogaikat, nemzeti érzéseiket

· törekedjen az európai kulturális hagyományok és örökség megismerésére, megóvására

· legyen érzékeny Európa és az emberiség globális problémáira

· legyen jól nevelt, az értékeket tisztelő, viselkedni tudó, erkölcsös, becsületes, jellemes, önmagával és másokkal szemben igényes.

· ismerje fel, hogy mi a jó, mi a rossz, a helyes és helytelen, az igaz a hamis, cselekedjen a pozitív értékek szellemében, tudjon és akarjon igazodni az elfogadott társadalmi normákhoz,

· legyen jellemzője az őszinteség, az egyenesség, a nyíltság, a felelősség vállalása,

· közösségi környezetében legyen "mi-tudata", s legyen büszke kollégiumára, a kollégium hagyományaira.

· folyamatosan vegyen részt tanulmányi és önképző továbbtanulásra felkészítő munkákban,

· vegyen részt, ha szükséges, társai tanulmányi segítésében,

· készüljön tanulmányi és szakmai versenyekre, vegyen részt azokon, s törekedjen az eredményes szereplésre,

· tudja beosztani szabadidejét,

· törekedjen az önművelődésre

· tartsa be a szabályokat, szabályzatokat.

Összességében a követelményrendszer alapján azt kívánjuk és szeretnénk elérni, hogy legyenek sikeresek diákjaink és majdan felnőtteink. A követelményrendszer tehát eredményként, a "kimenet" jellemzőjeként rögzíti az értékrendszerben és a célrendszerben a nevelési folyamat menetében az előző fejezetekben megfogalmazottakat.

7.5.2. A kollégiumi nevelőtestület tagjaival szemben támasztott követelmények

A kollégiumi tanár hisz hivatásában, hisz a pedagógiai értékekben. Pedagógiai optimizmus jellemzi.

1. A kollégiumi tanár alakítson ki a kollégiumi és iskolai tanárokkal, beleértve a vezetőket is együttműködő, folyamatos munkakapcsolatot. Tartson konzultációt a szaktanárokkal, az osztályfőnökökkel és a munkahely közvetlen vezetőivel.

2. Ismerje a hatályos jogszabályokat, az iskola és a kollégium belső szabályzatait és azok szellemében járjon el.

3. A kollégiumi nevelő ismerje meg a tanulók személyiségét. Alakítson ki a tanulókkal nyílt őszinte kapcsolatot. Érdeklődjön a tanulók gondjai iránt, hallgassa meg problémáikat, bajaikat, segítsen ezek és a kialakuló konfliktusok megoldásában. Segítse elő az otthonosság kialakításának lehetőségét. Törekedjen a beilleszkedési folyamatok gyorsítására, a közösségi együttműködés szintjének emelésére. Segítse az általa irányított kollégiumi csoportot és az egész kollégium öntevékeny tervező, szervező, ellenőrző és érdekvédelmi munkáját.

4. A kollégiumi tanár tartson kapcsolatot a kollégisták szüleivel. Ha szükséges, kérje a szülők segítségét a nevelési problémák megoldásában. Tájékoztassa a szülőket gyermekük tanulmányi előmeneteléről, értesítse őket, ha a tanuló fegyelmi büntetésben vagy jutalomban, dicséretben részesül.

5. A kollégiumi nevelőink elsősorban csoportjuk körében - de a többi kollégista esetében is - felelősek az ifjúságvédelmi feladatok ellátásáért. Különösen a csonka családok gyermekeire figyeljen fokozottan. Pedagógiai tapintattal és toleranciával közelítsen meg minden felmerülő gondot. A megoldásoknál az egyén és a közösség érdekeit kell figyelembe venni. Szükség esetén működjön együtt a területi, illetve a gyermek lakóhelyén lévő önkormányzati gyermekvédelmi felelősökkel.

6. A kollégiumi tanár rendszeresen figyelje és olvassa a pedagógiai irodalmat, a kollégiummal kapcsolatos írásokra hívja fel a kollégák figyelmét. A kollégium anyagi és nevelési helyzetének javulására vonatkozó pályázatokra hívja fel a figyelmet, adott esetben önállóan pályázik.

7.6. A kollégiumi tevékenység szerkezete

1. A kollégiumi nevelés során a tanulói tevékenységet csoportos és egyéni foglalkozások keretében kell megszervezni attól függően, hogy mi a foglalkozás célja, jellege.

2. A kollégium által kötelezően biztosítandó foglalkozások

a/ Tanulást segítő foglalkozások:

· A napi felkészülést szolgáló tevékenység (szilencium, számonkérés, segítségnyújtás) közvetlen tanári irányítással, meghatározott időkeretben és nyugodt felkészülést biztosító tárgyi környezetben történik csoportos illetve egyéni foglalkozás keretében.

· A valamilyen okból lemaradt tanulók fejlesztése, felzárkóztatása tanári tervezéssel, szervezett keretben folyik. A kiemelkedő képességű tanulók tehetséggondozása céljából a kollégium az iskolával együttműködve külön programot alakít ki.

· Az iskolában szerzett ismeretek bővítése, a pályaválasztás segítése érdekében a kollégium különböző szakköröket szervezz az iskolával közösen.

b/ Tanulókkal való törődést biztosító foglalkozások:

· A csoportfoglalkozások keretében elsősorban a tanulócsoport életével kapcsolatos feladatok, tevékenységek megbeszélése, értékelése történik. A foglalkozásokat fel kell használni arra, hogy a tanulók elsajátítsák a mindennapi élettel kapcsolatos ismereteket, a szociális viselkedés alapvető szabályait, a szociális értékrendet. A tanulók egészségének védelme érdekében kapjon helyet a káros szenvedélyek megelőzése.

· A személyes törődést biztosító foglalkozások keretében lehetőséget kell biztosítani a tanulók számára, hogy egyéni problémáikat feltárják, és ezek megoldására tanácsot kapjanak.

c/ A szabadidő eltöltését biztosító foglalkozások:

· Ezen foglalkozásokon meghatározó szerepet kapjon az egészséges és kulturált életmódra nevelés, az önkiszolgáló képesség fejlesztése, a diáksport, a természeti környezet ápolása.

· Figyelmet kell fordítani a tanulók irodalmi, képzőművészeti, zenei képességeinek fejlesztésére, mely lehetőséget biztosít arra, hogy érzelmileg gazdagabbá kiegyensúlyozottabbá váljanak.

· A kollégium működésében fontos szerepet betöltő önkormányzati rendszerbe illeszkedő foglalkozások pl. stúdió, diákújság fejlődést segítenie kell.

7.7. A kollégiumi tevékenységrendszer

A kollégium gyakorlati tevékenysége, a konkrét munka a legfontosabb értékmérője a kollégiumnak, hiszen az előző pontokban megfogalmazott nevelési cél, követelmény és értékrendszer a gyakorlati tevékenységeken keresztül realizálódik.

Nagyon fontos a tanulmányi munka szervezése, a tanulás. Ennek érdekében a következőket kell megvalósítani, megtervezni.

1./ A tanulás tanítása, a módszeres tanulásszervezés megismertetése

· a tanulási módszerek tanítása, gyakorlása, ellenőrzése

· szóbeli feladatok és írásbeli feladatok számbavétele

· az egyes kollégista számára könnyűnek ítélt tárgyak tanulása

· közös tanulás illetve egyéni tanulás előnyei, hátrányai

· a tanári segítés és a tanulói segítés lehetséges formái

2./ Tevékenységek a tanulmányi munkában:

· felzárkóztatás, korrepetálás

· pályaorientáció, pályaválasztás

· tehetségkutatás, tehetséggondozás

Kiemelten kell foglalkozni az újonnan érkezett kilencedikesekkel a hátrányos helyzetű gyengén tanuló diákokkal, hogy egyetlen kollégista se morzsolódjon le.

7.7.1. Szabadidős tevékenység

Nagyon fontos számunkra, hogy diákjaink a szabadidejüket hasznosan töltsék el.

Fontos, hogy a kollégisták a lehető legtöbb alkalommal jussanak könyvekhez. Célként határozzuk meg, hogy minden szobában legyen egy könyvespolc, amelyen lexikonok, szótárak és a mindennapi tanulást segítő segédanyagok legyenek elhelyezve.

Tudatosítani kell, hogy a színházba járás, a színházi kultúra az értelmiségi emberek személyiségfejlesztője.

Fontos, hogy kollégistáink kollégiumi éveik alatt eljussanak színházba, operába, hangversenyekre. Olyan előadásokra kell szervezni, amelyek a tanulók általános műveltségét emelik, illetve az iskolai tanulmányokat segítik, kiegészítik.

7.7.2. Hagyományaink, rendezvényeink

Kollégiumunknak is vannak olyan rendezvényei, hagyományai, amelyek az egész közösséget megmozgatják. Arra kell törekednünk, hogy a rendezvények ne legyenek sablonosak, ne másolják az iskolai megmozdulásokat, kapjanak valamifajta családias, sajátosan kollégiumi jelleget. Évek során kialakult hagyományaink, rendezvényeink a következők:

· évnyitó közgyűlés

· az elsős kollégisták fogadalomtétele: "Verébavató"

· disco, ismerkedési est

· teadélutánok

· sportrendezvények, bajnokságok

· Mikulás napja

· karácsonyi ünnepség

· farsangi bál

· önkormányzati tisztújítás

· sütő és főző verseny

· a végzősök búcsúztatója a kollégiumban

· záró közgyűlés

A felsoroltak még kiegészülnek az iskolai rendezvényeknél felsoroltakkal, amelyek közös rendezvények. Hagyományként szeretnénk kezelni az elkövetkező évek során az elsős tanulók rövid bemutatkozását, amelyről videofelvételt készítünk.

Kollégiumi körök, szakkörök:

Célunk a minél sokrétűbb, az érdeklődéshez és lehetőségekhez igazodó szakköri, kollégiumköri foglakozási rendszer kialakítása.

7.7.3. Kollégiumi önkiszolgálás

A szabadidős tevékenység fontos része az önkiszolgálás. Tanulóink szabadidejükben részt vesznek saját környezetük rendben tartásában. Segítséget nyújtanak egy-egy szoba átrendezésében, szekrények, ágyak, asztalok mozgatásában. A napi étkezés is önkiszolgáló jelleggel történik.

7.7.4. A diákönkormányzat szerepe a tevékenységrendszerben

A szabadidő eltöltésének irányításában fontos szerepet kell, hogy betöltsön a diákönkormányzat. Talán ők ismerik legjobban a kollégista tanulók igényeit, hogy mit szeretnének szabadidejükben csinálni, és azt nekünk, nevelőknek figyelembe kell venni.

Be kell vonni a diákönkormányzatot a környezetvédelmi kulturális és sportolási tevékenységek megszervezésébe.

A kollégium életében legkedveltebb szabadidőtöltés a sportolás. Szervezzenek a tanulók a legkedveltebb sportágakban házibajnokságot. A házibajnokságok megszervezése a sportolás népszerűsége mellett a különben sportolni nem szerető kollégisták sportba, játékba való bevonását is jelentheti, ami a közösség összetartozását erősíti.

Napjainkban nagy divat a testépítés, elsősorban a fiúk körében. A lányok körében pedig az aerobik, tornák és táncok kapnak érdeklődési teret. Ezekhez a feltételeket folyamatosan biztosítani kell.

7.7.5. Eszközrendszer

A nevelési eszközrendszer a következőket tartalmazza:

· nevelési módszerek: a célok megvalósulása érdekében alkalmazott nevelési eljárások együttese

· nevelési fogások, módok, eljárások, szisztémák

· nevelési eszközök: a nevelési folyamatban felhasznált tárgyi technikai eszközök

· objektív felszerelési eszközök

A kollégiumi munkában legfontosabb nevelési módszereknek

· a személyes példamutatást

· a következetességet

· a meggyőzést és a tudatosítást

· a gyakorlást és a szoktatást

· az egyénre és a közösségre gyakorolt közvetett hatást

· az ellenőrzést és értékelést

· a jutalmazást és büntetést

· a kollégiumi tanulás irányítását tartjuk.

Alkalmazandó nevelési fogások, módozatok:

· egyéni nevelés, egyéni bánásmód

· a kollégista kollégistává nevelésének folyamata a kollégiumválasztásától a beíratkozáson, a fogadáson, a beilleszkedésen át a kollégistává válásig, a közösségi, a "mi tudat" tudatos vállalásáig

· a kommunikációs kultúra fejlesztése

· az egymás iránt érzett felelősség fejlesztése

· a kapcsolatteremtő képesség kialakítása, fejlesztése.

A nevelési folyamatban használt tárgyi eszközök:

· az eredményes felkészülést biztosító eszközök pl. könyvek, munkafüzetek, filmtár,

· audiovizuális eszközök, az ezekhez tartozó kazetták stb.

· a szabadidő értékes eltöltéséhez, sportoláshoz, szórakozáshoz szükséges eszközök.

Az objektív feltételek

· a megfelelően felkészült tantestület és technikai személyzet

· a tanulóhelyiségek megléte, a tanuláshoz szükséges csend és nyugalom megteremtésének lehetősége

· a szabadidős tevékenységekhez szükséges, megfelelő helyiségek biztosítása

7.8. Ellenőrzés és értékelési rendszer

Kitűzött céljaink, kijelölt követelményeink és feladataink végrehajtásának, a megtervezett tevékenységrendszer kivitelezésének a tervbe vett eszközök eredményének, hatásának, tehát tulajdonképpen a tanulmányi teljesítménynek és a neveltség eredményének a vizsgálata. Folyamatosan kell ellenőrizni a tervezett és a létező, a meglévő helyzet közötti viszonyt, hiszen ebből tudjuk megállapítani, hogy haladtunk-e előre.

Ellenőrizni és értékelni kell

· a tanulmányi célkitűzés megvalósulását,

· a csoport, a közösség felépítésének, szerkezetének belső mozgásának sajátosságait

· a csoport a közösség tevékenységrendszerének jellemzőit, tartalmát, hatékonyságát, kiterjedtségét,

· a közösség stílusát, hangnemét, a közvélemény minőségét,

· az önkormányzat működését, minőségét.

Vizsgálódásaink azért szükségesek, mert megmutatják növendékeink aktuális neveltségi állapotát, nevelésünk eredményességét.

Vizsgálati módszereink a megfigyelés, interjú, kérdőív, iskolai, kollégiumi dokumentumok elemzése és a végzett kollégistáink követéses vizsgálata.

7.9. Szervezeti formák

7.9.1. A kollégium szerkezeti felépítése

a/ A szervezeti formája: iskolával egybeszervezett, közös igazgatású

b/ A fenntartó szerint: önkormányzati

c/ A tanulók életkorát tekintve:

· középiskolás kollégium (gimnazisták és szakközépiskolások)

· vegyes kollégium, amely 14 éves kortól 22 éves korig fogad be diákokat

d/ A kollégisták nemét tekintve: koedukált kollégium

e/ Létszámát tekintve: optimális létszámú kollégium, a tanulók létszáma maximum

90 fő lehet.

f/ Belső szerkezeti felépítését illetően

· szobaközösségekre épülő

· tanulócsoportokra épülő

· évfolyamokra épülő

· emeletekre épülő

· valamint ezek egymással kapcsolódó variációi

g/ Az "ellátottságot" tekintve:

· megfelelően ellátott kollégium

7.9.2. Nevelőtestület

A közös igazgatású kollégiumokban a kollégiumi tanárok a teljes tantestülethez tartoznak, ugyanakkor a pedagógiai szempontokat figyelembe véve önálló munkaközösséget alkotnak. Kapcsolattartás az iskola vezetésével, igazgatójával a munkaközösség-vezetőn keresztül történik.

7.9.3 A kollégiumi diákönkormányzat

A létszámnak megfelelően egy diákönkormányzat működik a kollégiumban. A diákönkormányzat működése a tanulók önmagukat irányítani akaró ambíciójától és a diákvezetést segítő tanárok irányító képességeitől függ. Célunk egy olyan működőképes diákönkormányzat kialakítása, ahová a tanulóközösségek, csoportok képviselői választás útján kerülnek. A választott diák-önkormányzati tagok kötelesek beszámolni munkájukról a diákoknak évenként legalább egyszer a közgyűlésen. A diákönkormányzat összekötő kapocs a diákság és a nevelőtestület között.

7.9.4. Egyének, csoportok, közösségek

a/ A kollégiumban minden személyiség egyformán fontos. Minden tanulót ismerni kell, tudni kell értékeit, gyengéit, mindegyiket fejleszteni kell az optimális értékre.

b/ A kollégiumban a csoportszerveződések - kiscsoport, kortárs csoport, érdeklődési csoport stb. szerveződések - rendkívül összetett formában alakulnak, és alakíthatók. Meghatározó összetartó erő lehet az egy szobában lakás, az egy tanulócsoportba-tartozás, az egy településről, egy iskolából érkezés, és az azonos érdeklődési kör.

c/ Szükséges a kollégiumi csoport formális szervezése, hiszen a KT 25 fős kollégiumi csoportokról, egy csoportvezető tanárhoz tartozó csoportról beszél. Ez több szoba kisközösségéből, azonos évfolyamból tevődik össze.

d/ A kollégiumi közösség

Hangsúlyozni kell, hogy a kollégium közösségi neveléspárti. Meggyőződésünk, hogy mind az elméleti, mind a gyakorlati kollégiumpedagógiában alapvető szerep jut a közösségnek, a közösségi nevelésnek, a közösség kialakításának, szervezésének és megerősítésének.

7.10. Feltételrendszer

7.10.1. Objektív feltételrendszer

a/ Épületünk

A kollégium épülete maga is hordoz értékeket, sugalmaz nevelési lehetőségeket, szisztémákat. Gondolkodásmódunkat befolyásolja az épület állapota, korszerűsége, tisztasága. Épületünk a kollégiumpedagógiai elvek alapján épült, korszerű épület. Feladatunk, hogy a legalapvetőbb karbantartási, felújítási terveinket megvalósítsuk.

b/ Ellátottság, berendezések, felszerelések

-az ellátó rendszerek minősége, karbantartási tervek

Mindig elsődleges az életveszély és a balesetveszély megelőzése, elhárítása. Ezért fontos az elektromos hálózat, a dugaljak, a készülékek folyamatos ellenőrzése, a hibák elhárítása.

-a kollégium bútorzatának, eszközeinek, felszerelési tárgyainak milyensége, cserélési felújítási, berendezés vásárlási elgondolások

c/ Leltározási, eszközvásárlási, selejtezési terv

d/ A kollégium közvetlen környezete: udvar, kert, sportpálya, utak rendje, karbantartása, virágok, fű, fák gondozása, telepítése.

7.10.2. A feltételrendszer szubjektív elemei

a/ A kollégiumi tanárok képzettsége a törvényben előírtaknak megfelelő, hiszen gyakorlatilag a tanítóképző főiskolától az egyetemig minden tanár fölvehető a kollégiumba.

b/ A posztgraduális képzés, szervezett továbbképzésekbe való bekapcsolódás, szakvizsgával záruló továbbképzésekbe való beiskolázás, továbbképzés, önképzés lehetőségeivel a kollégiumi nevelők is élni szeretnének.

c/ A kollégium technikai személyzete, a kollégiumhoz, a kollégistákhoz, a pedagógiai programhoz való jó viszonya elősegíti a jó közérzetet, a kollégiumról kialakított képet.

7.10.3. Költségvetési támpont

A kollégiumi költségvetést az iskolai költségvetés tartalmazza, mivel kapcsolt kollégiumról van szó. Hogy a kollégiumunkat a kiváló ellátottságú kollégiumok közé lehessen sorolni az eszközök, felszerelési tárgyak beszerzésénél ütemezni kell. A szükséges eszközöket, a fejlesztési irányokat a 1. számú melléklet tartalmazza.

8. Szervezeti formák

8.1. Nevelőtestület szervezetei

A középiskola rendszerszemléletű megközelítéssel vizsgálva összetett, alrendszerekből épül fel - gimnázium, szakközépiskola, kollégium. Ugyanakkor az intézmény egésze - autonóm egységként - része a fenntartóhoz tartozó közoktatási intézménynek, illetve az országos közoktatási rendszernek.

Az intézmény kinevezett magasabb vezető beosztású igazgatója 3 vezető munkatárssal látja el az intézmény vezetését: 2 igazgatóhelyettes és 1 gazdaságvezető . A vezetés az igazgató egyszemélyi felelőssége mellett team-munkában történik.

Az SZMSZ szerint az igazgatóhelyettesek megbízását az igazgató adja a tantestület véleményének megkérdezése után. A helyettesek legitimációját ez adja.

A következő vezetői szint az iskola vezetősége, melynek tagjai a már említetteken kívül a szakmai munkaközösségek vezetői, a diákönkormányzat vezetője, a közalkalmazotti tanács tagjai és a szakszervezet vezetője.

A legnagyobb döntési jogkörrel az iskola igazgatója rendelkezik, csakúgy, mint a legnagyobb felelősséggel is. Jellemző azonban, hogy a stratégiai jelentőségű döntéshozatalai előtt az igazgató kikéri az iskolavezetőség, az iskolaszék és a szülői munkaközösség véleményét. Informális beszélgetésekben tájékozódik, javaslatokat kér.

Gyakoriak az:

· igazgatóhelyettesek - igazgató,

· gazdasági vezető - igazgató,

· munkaközösség-vezetők - igazgatóhelyettesek,

· közalkalmazotti tanács - igazgató,

· szakszervezet vezetője – igazgató,

megbeszélései.

Az SZMSZ-ben megfogalmazottak alapján

· a tantestületnek magasabb jogszabályban megfogalmazott döntési jogköre van,

· a közalkalmazotti tanácsnak és a szakszervezetnek szintén,

· a szakmai munkaközösség számára az SZMSZ teljes szakmai önállóságot, döntési kompetenciát ad.

A tantestület tagjai az alábbi szervezetekben vesznek részt:

· Közalkalmazotti Tanács

· Iskolaszék

· Iskolai Szakszervezet

· Iskolai Diákönkormányzat

· Rózsa Imre Alapítvány

A Közalkalmazotti Tanács: a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény alapján gyakorolja a törvényben biztosított jogköreit.

A szakszervezet a pedagógusok érdekvédelmét látja el a törvényi keretek között.

A szakmai munkaközösségek fontos szerepet kapnak a nevelési tervek, tantárgyi programok kidolgozásában. A program végrehajtását a munkaközösség vezetői ellenőrzik, rendszeresen értékelik, a szükséges módosításokat végrehajtják. Egységes értékelési rendszert dolgoznak ki, a tapasztalatokat megbeszélik. Megyei versenyek szervezését, lebonyolítását vállalják az éves munkatervüknek megfelelően. Rendszeres, de szükség esetén rendkívüli ülést, megbeszélést is tarthatnak.

A tantestület igény szerint munkaértekezletet tart.

8.2. Tanulói önkormányzat

A nevelési-oktatási intézmények eredményes működése, az életkor függvényében a demokratizmus érvényesülése elképzelhetetlen az egyre önállóbban működő tanulói önkormányzat nélkül. A nevelőközösség és a szülői közösség demokratikus módszerekkel történő irányítása, a nevelőtestület demokratikus szellemben való működése nélkül nem biztosítható a tanulói önkormányzatok fejlesztése, fejlődése. Ha azt szeretnénk, hogy egész társadalmunk berendezkedése és működése a jövőben még demokratikusabb legyen, mint napjainkban, akkor erre a kérdésre nagy figyelmet és sok energiát kell fordítani.

Célunk egy hatékonyan működő osztály- (ODB) és iskolai diákönkormányzat (IDB) létrehozása és fenntartása, egy olyan működőképes szervezet kialakítása, ahová a diák képviselők választás útján kerülnek. A tisztviselőket választóik számoltatják el az elvégzett munkáról a nyilvánosság előtt. Elvárás a diákönkormányzattal szemben, hogy legyen képes hatékonyan és érdemben képviselni diáktársaik ügyét. Tisztában legyenek jogaikkal és kötelezettségeikkel. Határozataikat az őket megillető kérdésben önállóan hozzák meg, az iskola követelményeivel és belső szabályaival összhangban. Legyenek képesek véleményt nyilvánítani minden őket érintő kérdésben (magatartás és szorgalom érdemjegyeit, iskolai éves működési terve, házirend, iskola újság, rendezvények...stb.), álláspontjukkal a közösség többségének véleményét képviseljék. Tudjanak önállóan szervezési feladatokat ellátni osztály és iskolai színtű rendezvényekben egyaránt.

Az iskolai diákönkormányzat felépítése:

· ODB, osztály-diákbizottság osztályonként - minimum 3 fő.

· IDB, iskolai diákbizottság osztályonként - minimum 1 fő, egyéb tisztviselőkkel kiegészítve

· Iskolaszék diákképviselői - az iskola diákjai által választott 3 fő.

· Diákgyűlés, az iskola diákjainak gyűlése, tisztviselők választásának, beszámoltatásának, programok összeállításának és az érdekérvényesítésnek legfőbb fóruma, osztályonként 3 fő.

8.3. A szülők szervezetei

A szülők minden osztályból három SZMK tagot választanak, akik rendszeresen részt vesznek az SZMK ülésein. Az SZMK szívesen segít a különböző rendezvények lebonyolításában (szalagavató bál, alapítványi bál stb.)

Számítunk közreműködésükre:

· a külföldi cserediákok fogadásánál,

· a diák-összejövetelek felügyeletében,

· pályaválasztási foglalkozásokon,

· a veszélyeztetett tanulók problémáinak megoldásában.

· más, aktuálisan felmerülő kérdésekben

Az SZMK három tagot delegál az iskolaszékbe.

8.4. Iskolaszék

Az Iskolaszék céljai:

· Segíteni a hatékony oktatási-nevelő munka feltételeinek megteremtését. Pedagógusok, szülők, a fenntartó önkormányzat és a diákok aktív együttműködésének kialakítása az iskola érdekében.

· Közreműködik az iskola aktuális kérdéseinek megoldásában.

· Az iskolákat segítő társadalmi erőket (vállalkozókat, vállalatokat, társaságokat stb.) minél nagyobb arányban az iskola támogatására megpróbálja megnyerni, az oktatási, nevelési munkához szükséges feltételek megteremtése érdekében.

· Az iskola oktatási-nevelési arculatának formálása a társadalmi igények alapján.

· Nyitott, toleráns iskola megteremtése.

· Bel- és külföldi kapcsolatok kialakításának, fenntartásának segítése. Külső alapítványokkal kapcsolat kialakítása. Az iskolai alapítvány segítése.

· Képviseli az iskola érdekeit.

8.5. Iskolánk kapcsolatrendszerei

Alkotó munkánkat a pedagógiai program rögzíti. Megvalósításához nem elég az, ha az iskolában működők (tanárok és nem tanárok) ennek megfelelően dolgoznak, be kell vonnunk külső partnereinket, szűkebb és tágabb környezetünkkel kapcsolatokat kell kialakítanunk. Kontaktust kell létesíteni más, tevékenységünket és annak eredményességét befolyásoló, segítő intézményekkel.

A kapcsolható szálak nagy része már "él". A NAT bevezetésével új lehetőségek (állami, egyházi, csoport) adódtak, melyeket idejében fel kellett fedeznünk, az általuk kínált szolgáltatásokat meg kellet vizsgálnunk saját szempontjaink szerint.

Mivel a környezet is szabályoz bennünket a kölcsönös információáramlást biztosítanunk kell. Tehát a kapcsolatokat fenn kell tartani.

8.5.1. A szülők, a tanulók, a pedagógusok kapcsolatrendszere, együttműködése

Külső partnerkapcsolataink közül a szülőkkel fenntartott kapcsolatot tartjuk a legfontosabbnak.

A kapcsolattartás formái:

· 0. szülői értekezlet a 9. évfolyamosok számára

· szülői értekezlet minden évfolyamon évente legalább kétszer

· fogadóóra az adott tanév munkatervében foglaltak szerint

· iskolai értesítés fegyelmi és tanulmányi ügyekben szükség esetén

· egyénileg szervezett beszélgetés szaktanárral, osztályfőnökkel, kollégiumi nevelővel

· rendezvények, (sportvetélkedők, szalagavató bál)

· iskolaszék

· megfelelés-elégedettség mérése tesztekkel

Az iskolánkba bekerülő gyerekek szüleinek és pedagógusainak első találkozási lehetősége a hagyományok között említett 0. szülői értekezlet. Ez a fórum kiváló lehetőséget biztosít iskolánk értékeinek, hagyományainak bemutatására, és elvárásaink ismertetésére.

Az évente két alkalommal tartott szülői értekezletek a havonta ismétlődő fogadóórák alkalmasak arra, hogy a partnerek kölcsönösen megismertessék egymással a másik fél által tapasztalt jelenségeket, megbeszéljék az aktualitásokat és közösen próbáljanak megoldásokat keresni a problémák orvoslására.

A szülőkkel való kapcsolattartás kötetlenebb formái a 24 órás sportvetélkedők, szalagavató bálok. Itt a szülők közvetlenül játszhatnak, sportolhatnak a gyerekekkel. Sajnos ezeken a rendezvényeken a szülőknek csak kisebb csoportja (SZMK tagok, helybeli szülők) vesznek részt, így ezen a téren bőven van még tennivalónk.

Iskolánkban a kollégium és az iskola szerves egységet alkot. A rendszer természetes hibáin túl (iskolai és kollégiumi ügyek szétválasztása) rengeteg előnnyel bír. A kollégiumban felmerülő problémák az iskola nevelői előtt is ismertté válnak, így a két testület tanárai együtt kereshetik a legjobb megoldásokat. Ugyanakkor a két intézmény tanárai is napi kapcsolatban állnak egymással, így folyamatosan tudják segíteni egymás munkáját.

8.5.2. Kapcsolataink más iskolákkal

Általános iskolák - feltétlenül szükséges az eddigi beiskolázási körzeteinkbe tartozó iskolák pedagógiai programjának megismerése - esetleg egyeztetés, módosítás az igazgatóval való személyes beszélgetés alapján.

A szakmai együttműködést segíti, iskolánk megismerését támogatja az általános iskolásoknak szervezett vetélkedő(k) szervezése, lebonyolítása.

A 8. osztály szülői értekezletein való megjelenés, középiskolánk bemutatása a helyszínen, közös sport, játékprogram szervezése.

Társintézmények

· Más gimnáziumok, szakközépiskolák képzési irányainak iskolai szerveződéseinek megismerése

· Középiskolai tanulmányi versenyek lebonyolítása

· Továbbképzések lebonyolítása

· Szakmai együttműködés fenntartása a hasonló profilú középiskolákkal, szakmai látogatások szervezése, követelményrendszer, óratervek összehangolása.

· Képzéseinket ismertető tájékoztatók küldése

8.5.2. Termelő egységek és középiskolánk kapcsolatrendszere

Az iskolának széleskörű kapcsolatrendszere van mindazokkal a vállalatokkal, vállalkozásokkal, melyek a tanított szakmákkal összefüggésbe hozhatók. Legszélesebb kapcsolat a vasúti képzés révén a MÁV Vezérigazgatósággal, a budapesti igazgatósággal és a szolnoki főnökséggel van. A logisztikai képzés kapcsán a JÁSZKUN VOLÁN-nal és különböző fuvarozási vállalkozásokkal alakult ki együtműködés, és a jövőben is ez lesz a kapcsolatok fő színtere.

Az együttműködés területei:

· a munkaerőpiaci igények változása

· tantárgyi gyakorlatok, üzemlátogatások

· nyári termelési gyakorlat elősegítése képzési helyek biztosításával

· a képzési feltételekhez való hozzájárulás (eszközök biztosításával, nyomtatványok biztosításával)

· a képzési követelmények változásának egyeztetése

· szakképzés anyagi támogatása

A város üzemei, vállalkozásai is támogatják a középiskolát. A szakképzési alap átadásával segítik a szakképzés feltételeinek javítását, és egy-egy tantárgyi gyakorlat helyben megoldására is van lehetőség. Pl. anyagmozgatás raktározás - gabonaipar.

Végzett tanulóink révén több olyan gazdasági vállalkozás is támogatja az intézményt, melyek nem szakirányban tevékenykednek.

Az intézmény arra fog törekedni, hogy meglévő kapcsolatai erősödjenek, szélesedjenek és hogy növekedjék a támogatók köre, hozzájárulva az oktatás személyi és tárgyi feltételeinek javításához.

8.5.3. Kapcsolatunk a felügyeleti szervekkel

Szakmai ellenőrzést - a költségek biztosítása mellett - indíthat országos, területei, megyei szinten az oktatási miniszter, szakképzés területén az adott területet felügyelő miniszter megyei szinten a megyei önkormányzat a megyei fejlesztési terv, és az oktatás politikai célkitűzések előkészítése megvalósítása érdekében. Települési szinten a városi önkormányzat a helyi oktatáspolitikai koncepció célkitűzéseinek előkészítése, megvalósulásának megismerése, iskolai neveléssel és oktatással összefüggő feladatok végrehajtásának áttekintése céljából.

8.5.4. Együttműködésünk jellege a pedagógiai és nevelőmunkát segítő intézményekkel

Munkaügyi Központ

· Munkaerőpiaci igények felmérése.

· Átképzési programok jelzése, támogatása.

· Pályázati lehetőségek kihasználása.

· Munkahelykeresési technikák tanítása.

· Pályaalkalmassági vizsgálatok tartása.

Megyei Pedagógiai Intézet

· Alkalmi és rendszeres továbbképzéseken való részvétel

· Szaktanácsadóik segítségének igénybevétele.

· Szakkönyvtár használata.

A Vöröskereszt segítségét rendszeresen igényeljük:

· A dohányzás és drogfogyasztás elleni tevékenységünkhöz.

· A kulturált szexualitás kialakításához (AIDS elleni küzdelem).

· Az egészséges életmódra neveléshez.

· Támogatjuk a Vöröskereszt által szervezett segélyakciókat (pl. véradás).

8.5.5. A nyilvánosság szerepe iskolánk életében

Az iskolának egy szisztematikusan felépített kampányt, tájékoztatást kell folytatnia. Meg kell győzni a szülőket arról, hogy érdemes gyerekeiket ebben az intézményben taníttatni, az önkormányzatot, a vállalatokat és alapítványokat arról, hogy érdemes támogatniuk minket.

Folyamatosan meg kell jelennünk az Újszászi Híradó hasábjain. Ezáltal tudjuk elérni azt, hogy az itt lakók jobban megismerjenek minket, az iskolánkat magukénak érezzék, településük fontos és nélkülözhetetlen részeként tartsák számon. Ehhez nélkülözhetetlen a folyamatos, korrekt tájékoztatás. Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy szerepeljünk a megyei lapokban és médiákban. Minden olyan eseményről, eredményről hírt kell adni, ami siker, és érdeklődésre számot tarthat. Iskolánk neve így még inkább bekerül a köztudatba, amely a pályaválasztásnál, iskolaválasztásnál erőteljesen befolyásolhatja a szülőt és gyermeket egyaránt.

Az image kialakítását elősegíti több célcsoportok számára elkészített színvonalas, látványosan megszerkesztett, érthetően megfogalmazott kiadvány elkészítése. Nem szabad sajnálni az erre fordítandó időt és pénzt!

El kell érnünk azt, hogy középiskolánk minél több tanulmányi, kulturális versenynek, rendezvénynek adjon otthont. Ez természetesen plusz munkát igényel, de befektetés nélkül nincs felmutatható eredmény. Minden ilyen rendezvény alkalmat teremt arra, hogy beszéljenek rólunk, és a jól sikerült rendezvény öregbíti iskolánk hírét.

Részt kell vennünk, és nagyobb szerepet kell vállalnunk Újszász kulturális életében.

8.5.6. Külföldi kapcsolat

Városunknak testvérvárosi kapcsolata van Auseville-lel (Franciaország). Ezt a lehetőséget kihasználva középiskolánk törekszik testvériskolai kapcsolat, együttműködés kialakítására egy franciaországi középiskolával.

Immár több éves eredményes együttműködést tudhatunk magunk mögött a lückenwaldi (németországi) középiskolával. Az együttműködés során diákcserétől indulva jutottunk el közös szakmai projektek megvalósításáig.

Tervezzük más országok középiskolájával hasonló jellegű kapcsolat kialakítását, ebben segítséget remélünk városunk önkormányzatától és polgármesterétől.

9. Költségvetés

9.1. Költségvetési terv alakítását befolyásoló tényezők

9.1.1. Tanulói létszámok alakulása:

Jelenleg az érettségire felkészítő osztályok (tanulócsoportok) száma 16. Érettségi utáni képzésben 6 tanulócsoportot működtetünk.

Jelenleg négy párhuzamos osztállyal működik középiskolánk 9-12. évfolyamon, mind a négy osztályban eltérő képzést kínálva a hozzánk jelentkező tanulóknak.

Tanulócsoportok alakulása 2002-03-as és 2009-2010-es tanévek között

	2002-2003	2003-2004	2004-2005	2005-2006	2006-2007	2007-2008	2008-2009	2009-2010
Gimnázium	4	4	4	4	4	4	4	4
Informatika	4	4	4	4	4	4	4	4
Közlekedési	8	8	7	6	5	4	4	4
Marketing	-	-	1	2	3	4	4	4
Vasútüzemviteli-ellátó	2	2	2	2	2	2	2	2
Gazdasági informatikus	2	2	2	1	-	-	-	-
Ügyintéző titkár	2	1	1	2	2	2	2	2
Szállítmányozási technikus	2	2	2	2	2	2	1	-
Logisztikai ügyintéző	-	-	-	-	-	-	1	2
Összesen	24	23	23	23	22	22	22	22

Számottevő érdeklődés mutatkozik az érettségit követő szakképzéseinkre. Ezt mutatja a fenti táblázat is.

Úgy véljük, hogy az általunk tervezett létszámok hosszú távon biztosítottak. Ezt szolgálják többek között MÁV-val kötött együttműködési megállapodásunk is.

10. Záró rendelkezések

10.1. A Pedagógiai program személyi és időbeli hatálya

1. A Pedagógiai program előírásainak betartása az intézmény valamennyi közalkalmazottjára, tanulójára nézve kötelező érvényű.

2. A Pedagógiai program a fenntartó jóváhagyásával lép hatályba és határozatlan időre szól. Ezzel egyidejűleg hatályon kívül helyeződik az intézmény előző Pedagógiai programja.

10.2. A Pedagógiai program felülvizsgálata

1. A Pedagógiai program felülvizsgálatát kezdeményezheti:

Ø a fenntartó,

Ø az iskola igazgatója,

amennyiben a jogszabályi háttér megváltozása ezt indokolttá teszi, vagy az alapító okirat változása szükségessé teszi, vagy az iskola életében bekövetkezett változások indokolják.

2. A Pedagógiai program felülvizsgálatát háromévente vagy az iskola vezetésében bekövetkezett változás esetén el kell végezni. Az esedékes felülvizsgálatot az iskola igazgatója rendeli el. A felülvizsgálat eredményéről írásbeli beszámolót kell készíteni, amelynek eredményétől függően kezdeményezni kell a Pedagógiai program módosítását.

10.3 A Pedagógiai program nyilvánossága

1) Az Pedagógiai programot elfogadása után nyilvánosságra kell hozni, biztosítani kell mindenki számára a szabad hozzáférhetőséget. Az Pedagógiai program elhelyezésre kerül:

- irattár

- igazgató

- általános igazgatóhelyettes

- gazdaságvezető

- könyvtár

11. A pedagógiai program véleményezésének, elfogadásának adatai, dokumentumai

JEGYZŐKÖNYV

Készült: 2010. év március hónap 16. nap 31-es tanteremben megtartott tantestületi értekezleten.

Jelen voltak: az iskolavezetés

és a nevelőtestület tagjai

Tárgy: a pedagógiai program elfogadása

Szabó László: köszöntötte az értekezlet résztvevőit

Bevezető szavai után a pedagógiai program elfogadására került sor.

A szavazás eredménye:

32 fő igen

0 fő tartózkodott

0 fő nem

A nevelőtestület elfogadta a pedagógiai programot.

igazgató műszaki igazgatóhelyettes

általános igazgatóhelyettes

A jegyzőkönyvet hitelesítették:

………………………………….. …………………………………

………………. …………………

JEGYZŐKÖNYV

Készült: …… év ………. hónap ……. nap ……. teremben megtartott iskolaszéki ülésen.

Jelen voltak: az iskolaszék tagja ( ….. tanár, ……. diák, …….. szülő),

az iskola igazgatója

Tárgy: a pedagógiai program elfogadása

Az iskolaszék elnöke köszöntötte a jelen lévőket.

Bevezető szavai után a pedagógiai program elfogadására került sor.

A szavazás eredménye:

…. igen

…. tartózkodás

…. nem szavazott

iskolaszék elnöke

A jegyzőkönyvet hitelesítették:

…………………………………. ……………………………….

1 számú melléklet – Tanulói létszámok alakulása

Érettségi éve	1994	1995	1996	1997	1998	1999	2000	2001	2002	2003	2004
sikeres	90	92	95	91	107	97	99	95	131	76	79
bukás	-	1	4	5	-	1	1	7	4	2	1
összesen	90	93	99	96	107	98	100	102	135	78	80

Az érettségi vizsgák eredménye: 1993 és 2004 között

Érettségi éve	2005			2006
	közép	előrehozott	emelt	közép	előrehozott	emelt
sikeres	78	14	9	78	4	8
bukás	6	2	0	1	0	0
összesen	84	16	9	79	4	8

Az érettségi vizsgák eredménye: 2005 és 2006 között

Érettségi éve	2007			2008
	közép	előrehozott	emelt	közép	előrehozott	emelt
sikeres	75	13	9	84	20	8
bukás	1	0	0	3	0	0
összesen	76	13	9	87	20	8

Az érettségi vizsgák eredménye: 2007 és 2008 között

Képesítő vizsga éve	1994	1995	1996	1997	1998	1999	2000	2001	2002	2003
sikeres	52	45	40	128	83	63	79	76	85	89
bukás	5		4	9	-	-	-	1	3	7
összesen	57	45	40	137	83	63	79	77	88	96

A technikusi és egyéb képesítő vizsgák eredménye 1993 és 2003 között

Képesítő vizsga éve	2004	2005	2006	2007	2008
sikeres	73	40	26	28	35
bukás	1	4	2	14	8
összesen	74	44	28	42	43

A képesítő vizsgák eredménye 2004 és 2008 között

2. számú melléklet – Tanulmányi verseny eredményeink

Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV)

1966.	Kaló Ilona	8. (kémia)
1976.	Grósz Károly	1. (magyar irodalom)
1983.	Nánási Zsigmond	4. (történelem)
1985.	Diószegi Éva	10. (orosz)
1993.	Vincze Tamás	4. (magyar)

Országos Szakmai Tanulmányi Verseny (OSZTV)

Év	Gépjárműüzemi, szállítmányozó szak	h.	vasútüzemi szak	h.	ügyintézőtitkár szak	h.
1976.	Balkovics Mihály	2.
1977.	Dalmadi György	4.
1978.	Puskás Tibor	4.
1979.	Farsang Károly	5.
1980.	Gráner Zoltán	1.
1981.	Csábi Tünde	2.
1982.	Csomor László	4.
1983.	Szászi Gábor	4.
1984.	Szaniszló Miklós	5.
1985.	Lázár János	4.
1986.	Katona Béla	5.
1987.	Sápi Gábor	2.
	Cseh László	5.
1988.	Besenyei Zoltán	1.
	Farkas Gábor	3.
1989.	Lukács Pál	2.	Vágó László	6.
1990.	Nagy János	4.	Csábi Béla	2.
1991.	Géczi István	5.
	Karsai Zsolt	6.
1992.	Tóth Árpád	6.	Majercsik Zsolt	6.
1993.	Juhász Mariann	2.
	Veres János	4.
1994.	Hajdú Ákos	2.
	Zöld József	5.
1995.	Bata Roland	7.	Szilágyi Gerzson	2.
1996.	Oldal Csaba	2.
	Nagy Erzsébet	3.
1997.	Farkas István	2.	Nagy Lajos	8.
	Ludasi Andrea	5.
1999.	Rajna Tibor	4.	Bajor Zita	2.
	Hajós László	7.
2000.	Kórós Judit	1.	Fekete Mária	3.
	Mikula Richard	2.	Varga Ferenc	4.
	Szabó Krisztián	3.	Nagy Zsuzsanna	6.
	Balázs Edit	6.
	Kálmán Miklós	7.
2001.	Varga Norbert	1.	Ondok Ferenc	5.	Erdélyi Katalin	1.
	Gömöri István	2.	Berta József	6.	Urbán Katalin	2.
	Fuith László	3.	Nagy István	7.
	Várkonyi Erika	4.
	Sallai Annamária	7.
	Urbán Viktor	9.
2002.			Bódi Szilvia	2.
			Varga László	3.
2003.	Szántó Lajos	8.
2004.	Sallai Judit	5.
	Jobbik Béla	6.
2005.	Sinkovics Róbert	11.	Burai Bianka	7.
2006.	Kurucz Imre	7.	Szatmári Csaba	6.	Darányi Erika	5.
					Hegedűs Terézia	6.
					Gyáfrás Zsuzsanna	7.
					Kovács Piroska	8.
2007.	Szeder Richárd	2.	Ferenczy Krisztián	5.
	Buczkó Gábor	14.
	Ádám Norbert	16.
2008.	Oszlánczi Renáta	1.	Fodor Emese	6.	Fodor Gabriella	8.

Év	Gazdasági informatikus szakon	h.
2007.	Bakos Diána	5.
	Gácsi Mónika	9.
	Mohácsi Sára	12.

Szakmai előkészítő érettségi tantárgyak versenye (SZÉTV)

Év		H.
2005.	Hajdú Georgina	5.
	Miknai Dávid	7.
	Apró Norbert	11.
	Csalami Norbert	23.
	Seres Melinda	28.
	Gyurinka Dávid	29.
2006.	Dani Szandra	16.
	Oszlánczi Renáta	18.
	Jenei Mária	23.
2007.	Tóth Lajos	18.
	Lukács Gergő	20.

3. számú melléklet - Az iskola szervezeti struktúrája

4. számú melléklet – Helyi tantervek, hálótervek

CD mellékleten.

[1] További, iskolánkban nem választható elágazásai: ügyintéző titkár, iskolatitkár

[6] Intézményünkben nem választható elágazás